gyerekes szokás egészség

Ha a fenti sorokat olvasva furcsa érzés jár át, és azt gondolod, „hát ez elég beteg...”, akkor kapaszkodj meg: a legújabb kutatások szerint ugyanis mindez remek hatással van a mentális egészségre.

A kidult emberek a bennük élő kisgyereket gyógyítanák

Kicsit utazzunk vissza az időben, nagyjából az ezredforduló környékére. A Távol-Keleten egy új trend indult el a fiatalok körében, amit egy 1990-es évekbeli japán stílusirányzat ihletett, ez pedig nem volt más, mint a kawaii. Sokak ezt tartják a kidult irányzat elődjének, ugyanis ennek a stílusnak is a gyerekes viselkedés, öltözködés adta meg az alapját.

Valami ilyesmi történik most is, a sok színes kiegészítő, rikító színű ruhák és élénk hajszínek népszerűsödésével. Míg a 2010-es években inkább Polly Pocket ihlette, kifejezetten nőies irányzatnak számított a kidult, a 2020-as évekre ez abszolút megváltozott, és kifejezetten gendersemleges lett. Harry Styles stílusa a legjobb példa arra, hogy mit jelent napjainkban kidultnak lenni. A zenészt rendszeresen láthatjuk élénk színű ruhákban és gyerekes kiegészítőkkel teleaggatva.

A szakértők úgy vélik, a kidult felvirágzása napjainkban főként a szórakoztatóipar sikerességével és eladhatóságával függ össze. Óriási rajongótábora van a fiatal felnőttek körében a Disney-meséknek, azok élő szereplős átdolgozásainak, valamint a Harry Potter, a Barbie vagy a Wicked filmeknek is. A hozzáértők szerint

„ezen alkotások áttörő sikere arra sarkallja a felnőtteket, hogy begyógyítsák a bennük élő kisgyerek sebeit a nosztalgia erejével.”

Egy gyerekkori szokás javíthat alvásunk minőségén

A kidultokra az a legjellemzőbb mostanában, hogy plüssállatokkal alszanak, vagy felhalmozzák a plüssöket. Ez az igencsak furcsának mondható szokás 2020 és 2022 között vált általánossá, egy amerikai felmérés szerint ebben az időszakban 37 százalékkal ugrott meg a plüssállatok vagy egyéb gyermekjátékok eladásainak száma, a legnagyobb részük pedig a pandémia alatt talált gazdára.

„A világjárvány első napjaiban kaptam rá újra a plüssállatokkal alvásra, amikor a gyermekkori hálószobámból felkaptam egy jegesmedvét, hogy elnyomjam a rossz hírek és az ezekből adódó félelem áradatát. Gyerekkoromban sosem ragaszkodtam hozzá különösebben, de most tökéletes volt ahhoz, hogy a szorongó felnőtt karjaimban tartsam” – írja cikkében Sarah Gannett. Ennek okára Jennifer Goldschmied pszichiáter adta meg a választ, elmondása szerint ugyanis a puha és kényelmes plüssök nyugtató hatással vannak a gyermekek és a felnőttek idegrendszerére egyaránt. A szakember kiemelte, ez az elalvás előtti nyugtató fázis segít kikapcsolni az agy napközben aktív kognitív részét. Az agyunk mindig aktív, de alvás közben másképp működik. Ha gondolkodsz, és kognitívan ébren vagy, az agyad nem tud pihenni.

Hosszú távon tehát a plüssállatok jelentősen tudnak javítani az alvásunk minőségén, akár gyerekek vagyunk, akár felnőttek.

Rettegésből lett kidult szinte egy egész generáció?

Felvetődhet a kérdés, hogy a Z generáció azért lett a plüssállatok megszállottja, mert félnek a felnőtté válástól? Ellie Muir, az Independent újságírója bevallotta, ő maga is vásárolt az Ikeában egy panda plüsst, ami rendszeres lelki támaszt nyújt neki nemcsak alváskor, hanem akár munka közben is.

Ő a leghűségesebb társam. Úgyhogy, ha ez egy új, általánossá váló probléma, akkor én nagyon is a része vagyok

– fogalmazott.

Lehet, hogy egy egész generáció Michael Jacksonhoz hasonlóan Pán Péter-szindrómában szenved? Ez a különös betegség ugyanis éppen ezt foglalja magába: az ember képtelen érzelmileg felnőtté válni, gyermeki szinten ragad az érzelmi világa. Joshua Dale, az egyik tokiói egyetem professzora kijelentette, hogy másról van szó, ezek a plüssállatok inkább „boldogsággenerátorként” szolgálnak a Z generációs fiatal felnőttek számára.

„Ha valami aranyosat látunk, az agyunkban lévő ideghálózatok működésbe lépnek, és olyan viselkedési formákat váltanak ki belőlünk, mint az empátia vagy a játékosság. Ha látunk valamit, ami mosolyog, az agyunk úgy dekódolja, hogy az a dolog hajlandó kapcsolatba lépni velünk, így rögtön közelebb akarunk kerülni hozzá” – tette hozzá Dale.

A professzor szerint a „kidultság” nem valamilyen negatív képződménye a társadalmunknak, sőt, meglátása szerint:

...a felnőttség definíciója változik, és egy kicsit rugalmasabbá válik. Szerintem ez a mozgalom arról szól, hogy nyíltan be tudjuk építeni a felnőtt életünkbe azokat a dolgokat, amelyeket gyerekként szerettünk.

Tehát nem egy elveszett, beteg generációról beszélhetünk, hanem egy olyanról, amely kíváncsibban, kicsit játékosabban áll a felnőtté váláshoz és az öregedéshez, mint elődeik. A szakemberek kifejezetten hasznos megoldási mechanizmusnak tartják, hogy egy sokszor horrorfilmnek tetsző világban a fiatalok egy pihe-puha plüssmedve karjai közt találnak megnyugvást.

Kíváncsi vagy, miért olyan megnyugtatóak a puha dolgok? Ebből a cikkünkből megtudhatod.