Találkoztál már olyan párokkal, akikről először azt hitted, hogy nagyon közeli rokonok, esetleg testvérek? Egy új, a PLOS Geneticsben című folyóiratban megjelent tanulmány szerint sokan tényleg nagyon hasonlítanak a partnerükre, és igen, nagyon valószínű, hogy azért, mert vannak közös őseik.
Megint azok a fránya gének
A kutatók 879 házaspár genomját vizsgálták meg három generációból, és így derült ki, hogy sokan genetikailag hozzájuk hasonló párt választanak. Ez persze önmagában nem meglepő, hiszen régóta tudjuk, hogy szívesen vesszük magunkat körül olyan emberekkel, aki hasonlítanak ránk. Persze ez sem feltétlenül igaz, az eltérő immunrendszer például kifejezettn szexi, de vissza az említett tanulmányhoz.
A szakértőknek azt is sikerült kimutatni, hogy ez a jelenség egyre inkább háttérbe szorul, és más szempontok is fontos szerepet játszanak. Szerintük ez annak köszönhető, hogy az újabb nemzedékeknek kinyílít a világ, és nemcsak szűk környezetükben ismerkednek, hiszen nagyon sokan jó messzire költöznek az otthonuktól, meg persze ott vannak a különböző randioldalak- és alkalmazások is. Ja, mert, hogy a fene nagy hasonlóság az főként ugye annak volt köszönhető, hogy az emberek nem mentek messzire, hogy párt találjanak, így pedig nagyobb volt az esélye annak, hogy voltak közös ősök is.
A romantikusabb magyarázat
Ha ez az új indoklás nem tetszik, akkor elő tudunk húzni egy másikat is a kalapból. Egy régebbi kutatás szerint a házasfelek csak idővel kezdenek el hasonlítani egymásra, és ennek az az oka, hogy a közösen megélt dolgok ugyanolyan nyomokat hagynak az arcukon, vegyük például a ráncokat. Ja, és minél boldogabb a párkapcsolat, a hasonlóság annál nagyobb lesz.
De hogy sikerült erre rájönni? Robert Zajonc, a Michigan Egyetem pszichológusa a vizsgálatban résztvevő embereket arra kérte, hogy kihátterezett portrékat párosítsanak össze az alapján, hogy melyik férfi és melyik nő hasonlít a leginkább egymásra. A képek egyik fele a házasságuk elején készült a párokról, a másik fele pedig 25 évvel az esküvő után, és a tesztalanyok sokkal könnyebben tudták összeválogatni a későbbi felvételeket, vagyis a fiatalabb kori fotókon nem volt olyan szembetűnő a vonások egyezése mint az együtt töltött negyedévszázad után.
A hasonlósághoz persze köze lehetne mondjuk annak is, hogy a párok általában hasonló életmódot folytatnak, ugyanazt eszik, de amikor megvizsgálták az arcbőr alatt található zsírréteget, akkor kiderült, hogy az idősebb korban nagyobb volt az eltérés. Szerinte inkább arról van szó, hogy az együtt élő emberek tudattalanul lemásolják partnerük arckifejezését egy-egy helyzetben, és - ahogyan azt korábban írtuk -, ez hasonló nyomokat hagy. A szakértő szerint egyébként az utánzás nagyon hasznos dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy empatikusak vagyunk a másik féllel szemben, és jobban megértjük őt.
Annak persze nem járt utána, miért lehet az, hogy egyes állattulajdonosok annyira hasonlítanak házi kedvenceikre (vagy fordítva.)
