Megismerkedünk egy új emberrel, elkezdjük építeni olykor szépen lassan, máskor gyorsabban a közös életünket, és igyekszünk megismerni egymást minél jobban. Általában ez a folyamat azt is magában foglalja, hogy elkezdünk kíváncsiskodni a párunk volt kapcsolatai iránt. Sőt, vannak olyan szituációk is, amikor azon találjuk magunkat, hogy vele együtt az exe is része életünknek, mivel olyan szorosan összefonódtak köztük a szálak. Mit tehetünk ilyenkor? Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal jártuk körbe az ex témát.
Ha túl sokat kérdezünk az exről, az nekünk fáj
Új párunk esetében szinte elkerülhetetlen, hogy ne legyen múltja, így az ex partnerekkel is számolnunk kell. De mik azok a dolgok, amiket meg kell tudni róluk az elején és mik azok, amik tabuk? Hogyan álljunk hozzá ehhez az egész ex témakörhöz? „Amit semmi szín alatt ne tegyünk, hogy töviről hegyire kikérdezzük párunkat az exéről. Természetes, hogy kíváncsiak vagyunk, és minden intim részletet szeretnénk megtudni: milyen volt, jobb volt-e nálunk az ágyban, feszesebb volt-e a teste. Azonban ettől óva intek minden kapcsolatot! Onnantól kezdve az ex ott fog csücsülni a hálószobánkban, gondolatainkban, a képzeletünkben – minden vita esetén hozzá mérjük magunkat, s szép lassan eléri azt, ami a „vágya” – hogy mi is exé válunk e rémképek miatt.” - mondja a szexuálpszichológus.
Az exről szerzett információk folyamatos érzelmi hullámvasútba kényszerítenek minket: hol diadalmas győztesként, hol vesztesként éljük meg magunkat vele szemben. "Egyáltalán nem szerencsés, ha viszonyítási alapként, egyfajta mérceként folyamatosan ott lebeg előttünk az ex képe. Ráadásul ez a helyzet leginkább minket tesz tönkre: amíg ezen pörgünk, nem tudjuk élvezni a párunkkal töltött pillanatot, folyamatosan rombolja az önértékelésünket, így mi sem tudunk méltóságteljesen működni egy kapcsolatban, aminek a minőségét ráadásul ezzel tönkre is tehetjük. Éppen azok a képek kísértenek minket, amiket mi akartunk megtudni, kicsikarni. Egyszerűnek tűnő tanács, de ne tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyekre lehet, hogy fájni fog a válasz: mennyire volt fantasztikus alakja, mennyire szerette őt a partnerünk. Ilyenkor két opció léphet fel: vagy hazugságba kényszerítjük a partnert, vagy saját érzelmi állapotunkat tesszük tönkre. Ha negatív dolgokat hallunk az exről, akkor azért érezzük magunkat rosszul, hogy egy ilyen „cafka” után következünk, ha pedig pozitív, onnantól kezdve folyamatosan szorongunk, hisz úgy érezzük, jobb volt nálunk, vagy legalább is, hogy még mindig fontos a számára. Mindkét esetben szétzilálja az önértékelésünket. Azt azonban nem vitatom el, hogy nagyon nehéz megállni, hogy ezeket a kérdéseket ne tegyük fel.”
A közös perceinket rontjuk el
Ha az ex szelleme már teljesen befészkelte magát a gondolatainkba, akkor egész hétköznapi dolgokat is képes tönkretenni, például hogy vajon őt is elhozta-e erre a szép helyre, vagy őt is megcsókolta-e ilyen szenvedélyesen. „Amikor ilyen gondolatok villannak be, az végleg nagyon káros ránk és a kapcsolatunkra is. Egyrészt, mert tönkretesszük az ott eltöltött órákat a szerelmünkkel, másrészről így ismét vesztesen kerülünk ki a korábbi partnerrel szemben, alátámasztva, hogy ő a jobb. Hisz míg ők csak egymással törődtek, és élvezték a helyszín adta varázslatot, én a féltékenykedésemmel és rémképeimmel megmérgezem a potenciálisan örömteli pillanatokat. Míg vele boldog időt tölthetett itt, én fúriává változva megkeserítettem a közös időt.”
Az ex még mindig a párunk életének része?
De mit csináljunk akkor, ha az ex partner még mindig a párunk életének, munkájának része? Erre az eshetőségre a szakértő háromféle szituációt idéz. „Ha már ő is boldog párkapcsolatban él, és tényleg reális az, hogy valamiért még közös szálaik vannak, akkor azt gondolom, hogy nem szükséges vele foglalkozni – sőt, barátságosak lehetünk vele. Hisz vélhetően párunk is rosszul érzi magát ebben a helyzetben, ne nehezítsük meg még jobban a dolgát. Ha viszont úgy érezzük, hogy nem indokolt ennyire, hogy jelen legyen az életünkben, pláne, ha még nincs is új párkapcsolata, akkor párunkkal beszéljük át a dolgot. Ilyenkor fontos lehet tisztázni, hogy ne az exével, hanem velünk foglalkozzon immár. Nem az anyukája, ideje leválnia róla. Nem érezzük azt, hogy hasznos szerepe lenne a párkapcsolatunkban.”
Ha egy helyen dolgoznak..
A harmadik variáció azonban az előző kettőnél is nehézkesebbnek, bonyolultabbnak bizonyul: mi van akkor, ha egy helyen dolgoznak? „Ha együtt dolgoznak, akkor elsősorban azt tehetjük, hogy megbízunk a párunkban, de azért ne szunnyadjunk! Bízzunk meg a partnerünkben, és ne tegye tönkre a kapcsolatunkat a mindennapos féltékenység, de legyen nyitva a szemünk. Ha valós jelét látjuk annak, hogy túl sokat emlegeti, vagy túl sok időt töltenek együtt, akkor érdemes a párunkkal egyszer leülni, és komolyan átbeszélni a dolgokat. Itt sem jó megoldás, ha folyamatosan nyomjuk, mint az imamalom, mert attól csak megtanulja nem meghallani az üzenetet, illetve rövid időn belül egymás idegeire megyünk vele. Ezért érdemes csupán akkor beszélni erről, amikor indokolttá válik, s lehet valóságalapja az érzéseinknek.”
Összefoglalva, ne engedjük, hogy tönkretegye bimbózó kapcsolatunkat az ex utáni kíváncsiskodás és féltékenység – kiváltképp úgy, hogy tudjuk: ezzel magunknak ártunk. Érdemes ilyenkor megpróbálni inkább a jelenre fókuszálni, arra, ami itt és most történik, a köztünk lévő érzelmekre, a közös élményekre. Ha ön mégis féltékeny, pedig látszólag nincs alapja, érdemes magába néznie, mert az ok valószínűleg önben, a múltjában, a félelmeiben van.
