“Egy dologban biztos lehetsz: a lovaktól mindig nagyon pontos, tiszta visszajelzést kapsz a viselkedésedről.” - mondta Suhai Gábor pszichológus, tréner, coach, szervezetfejlesztési tanácsadó, aki az EQ-Skill tulajdonosaként kollégáival Magyarországon elsőként dolgozta ki a Ló Mediálta Tréningprogramok alapjait még 2005-ben. A pszichológus tehát tíz éve foglalkozik a ló és az ember kapcsolatával, pontosabban azzal, hogyan segíthetnek a lovak a személyiségünk, önismeretünk, készségeink fejlesztésében. Budai irodájában pontosan erről beszélgettünk.
A lóval való kapcsolat a lényeg
“A lóval való közös munka részben attól érdekes, hogy mindenkinek mást ad.” - mondta a pszichológus - “De egy biztos: a ló mediálta, ló asszisztálta tanulásban a lóval kialakított kapcsolat és együttműködés kap központi szerepet.” Ez a tanulás tényleg, szó szerint tanulást jelent. Ilyenkor a ló segítségével, a lóval való kapcsolaton keresztül tanulunk saját magunkról, a személyiségünkről, a másokhoz való viszonyunkról.
Ezt a tanulási folyamatot számos területen használhatják fel a szakemberek. A lovas tréningek során például egy új, addig ismeretlen csatornán kap az ember visszajelzést arról, hogyan működik akár vezetőként vagy egy csoport tagjaként, a lovasterápiákon a fogyatékkal élők szellemi és fizikai fejlesztése történik, a lovas pszichoterápia során pedig a ló egy eszköz a pszichológiai problémák kezelésében. Bár területenként különböző a szakemberek célja, átfedés azért van: az ember mindenhol tanul, önmagáról tanul, méghozzá a lóval szerzett élmények és azok feldolgozása mentén.
Bárhogy kerülünk is kapcsolatba a lóval, abból rengeteg dolgot tudhatunk meg magunkról, de a legtöbb esetben - mondjuk a hobbilovaglás vagy a gyógypedagógiai lovaglás során - a cél nem ez, és a lovaglás önismereti hozama nem is igazán tudatosul. A tanulás tehát terapeuta, tréner jelenléte nélkül is megtörténik, de egy szakember segítségével a folyamat irányítottabb, célzottabb, védettebb. A lovas-pszichoterápiában például kifejezetten a pszichológiai hozam reményében használnak terápiás eszközként lovakat, de a tanultak tudatosulását nem erőltetik, mindenki annyit von le a történtekből, amennyit elbír, akkor, amikor annak eljött az ideje. Suhai Gábor és munkatársai ez utóbbihoz hasonlóan dolgoznak a ló mediálta önismeret vagy személyiségfejlesztés során, azzal a különbséggel, hogy támogatást adnak ahhoz, hogy a felismerésekből, érzésekből annyi tudatosuljon az emberben, amennyit használni tud.
“A ló mediálta tanulásban alapvetően olyan helyzetekben találod magad, melyek nemcsak egy újszerű, de egy nagyon izgalmas kapcsolat kialakításáról is szólnak: együtt dolgozol egy páratlan ujjú patással, egy menekülő állatként létező lénnyel, és miközben kapcsolatba kerülsz vele, egy dologban biztos lehetsz: a lovak szívesen, készséggel működnek együtt egy ilyen kapcsolatban, és mindig nagyon pontos, tiszta visszajelzéseket adnak. Mindezt persze a saját „nyelvükön”, viselkedésesükön keresztül. Te pedig megéled ezt a helyzetet, fogadod ezt a visszajelzést, és közösen megbeszéljük mit jelent ez számodra, hogyan tudod ezt felhasználni akár a tüneted leküzdésére, a problémád megoldására, vagy arra, hogy hatékonyabban működj az életed valamely területén. Magyarul abban hívjuk segítségül a lovakat, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy jobb barátságban legyél saját magaddal.”
De mitől olyan különleges egy lóval való kapcsolat? Hogyan és miért segít abban, hogy jobban rálássunk, közelebb jussunk saját magunkhoz?
A módosult tudatállapot segít
Ennek az egyik oka az, hogy lovazás közben megváltozik a gondolkodásunk, a szellemi működésünk. Suhai Gábor és munkatársai saját kutatása alapján ugyanis a lovaglás módosult tudatállapot. Olyasmi, mint a meditáció, a drogfogyasztás, a hipnózis, vagy egy eksztatikus koncertélmény. Olyan állapot, amiben könnyebben érzünk meg magunkból a nehezen szavakba önthető dolgokat, olyan állapot, amiben képlékenyebbek vagyunk, hajlamosabbak az alakulásra, változásra. Lovaglás közben is ez történik az elménkkel: elmélyülünk önmagunkban, nyitottabbak leszünk saját magunkra. A kutatásából legalábbis ez derült ki, meg az is, hogy lovaglás közben erőteljesebb tudatállapotváltozás jön létre, mint sztenderd, laboratóriumi hipnózisban. Igaz, ez a vizsgálat a lovaglásról szól, a lovas pszichoterápiában és a ló asszisztálta tanulási helyzetekben meg általában nem ülnek az emberek a lovon, hanem a földről dolgoznak vele, de az biztos és bizonyított, hogy a lóval való közös munka valóban alkalmas arra, hogy tényleges, mély hatást gyakoroljon ránk.
Egy másik világba kell betagozódnunk
A módosult tudatállapot mellett a lóval való munka azért is izgalmas, mert egy minénktől eltérő világban kell megtalálnunk a helyünket: a több száz kilós menekülő állatok világában.
“Az emberi hierarchiák azért épültek fel, azért építjük, strukturáljuk őket, hogy céljuk és alapkoncepciójuk szerint a hierarchiában följebb állók megmondják a lentebb állóknak, hogy mit csináljanak, mit csinálhatnak. A hierarchiában feljebb állók vezetnek, irányítanak, diktálnak, és ha szép szóval nem érnek el eredményt, akkor erőszakot alkalmaznak, büntetnek. Ez ugyan emberi sajátosság, de mindenképpen ragadozóhierarchia.” - állítja a pszichológus. De egy hierarchia nemcsak így működhet. A lovak esetében például egyáltalán nem így van.
“A lócsoport hierarchiája is hierarchia, de van egy minőségi különbség: ott azért fontos, hogy legyek valahol ebben a hierarchiában, mert a hierarchiában elfoglalt pozíciómból tudom pontosan, hogy kivel működöm együtt és ki működik velem együtt.” A lovaknál tehát arról van szó, hogy aki a csoportban alacsonyabb pozíciót foglal el, az automatikusan, ösztönösen együttműködőbb. Nem azért, mert jól megmondják neki odaföntről, hogy mit kell tenni, és ő behódol az erőnek vagy a hatalomnak, hanem azért működik együtt önként és vidáman, mert ezen múlik a biztonsága, a jólléte, az élete. “A ló a ragadozókkal szemben védtelen jószág, egyetlen dolgot tud tenni: elmenekülni. A túlélésének tehát az együttműködés a záloga. Ha külön-külön élnek és menekülnek, akkor magányos prédává válnak, ha együtt, sokkal jobbak a túlélési esélyeink. Ahhoz azonban, hogy együtt meneküljenek együtt is kell létezniük, ehhez pedig együtt is kell működniük. A hierarchia kialakítása azonban a lovaknál sem megy demokratikusan: megharcolnak a helyükért a hierarchiában. Ám amikor megtalálják azt, utána gondolkodás nélkül, jó szívvel, a világ legtermészetesebb módján működnek együtt azokkal, akik felettük állnak.”
“Emberként egy ilyen rendszerbe belépni már önmagában is nagyon izgalmas tapasztalat, ám az még izgalmasabb, hogy megkapom sajátélmény szinten azokat a visszajelzéseket, hogy hogyan tudok ebben a rendszerben felépíteni egy kapcsolatot, hogy az együttműködésnek inkább irányítója vagyok vagy inkább jó értelemben vett „elszenvedője”.” Míg a lócsoportok hierarchiája aránylag stabil, az ember-ló viszonylatában ez a kapcsolat változik: rajtunk múlik, mi építjük. Egy terápiás ülésen, tréningen belül többször van lehetőség arra, hogy amit megél, megtapasztal az ember azt bevigye egy új kapcsolati folyamatba, hogy újrakezdje, újraépítse, módosítsa. A tanulás, fejlődés útja ez: a lovakkal való munka egyfajta tükröt tart elénk magunkról, ezzel a tükörképpel dolgozunk a tréning során, módosíthatjuk, alakíthatjuk, korrigálhatjuk abba az irányba, ahová jutni szeretnénk.
“Egy vezetői tréningen nagy valószínűséggel az a cél, hogy abban fejlődjek, arra lássak rá, hogy mit tudok tenni azért, hogy a hierarchiában feljebb helyezkedjek el, mint az a ló, akivel dolgozom. Az is cél lehet, hogy én határozzam meg a lóval való együttműködés célját, és hogyanját. De az is önálló cél, hogy kényszerítés, a hatalomgyakorlás klasszikus eszközei nélkül érjem el, hogy a másik (a ló vagy a munkatársak) együttműködjön velem az én céljaim elérése érdekében… A személyiségfejlesztés vagy önismeret esetében az is elképesztően nagy hozam, ha azt élem meg, hogy az aki én vagyok, aki jellemzően a hierarchia alsó szintjén helyezkedik el másokhoz képest. Nincs ezzel semmi baj, nem lehet mindenki a hierarchia csúcsán. Azzal viszont dolgom van, hogy ezt az adottságot úgy tudjam megélni a mindennapi életemben, hogy ne sérüljek benne, hogy azt érezzem:a hierarchiában elfoglalt helyemtől függetlenül teljes egész, önmagával jó barátságban lévő ember vagyok. Ezt persze nem biztos, hogy könnyű elfogadni, megélni, de a lovak segítségével mindez könnyebben kerül bennünk a helyére.”
Oké, de mit jelent ez az egész a gyakorlatban?
Azt már tudjuk, hogy a ló különleges állat, teljesen máshogy áll a világhoz, a kapcsolatokhoz, mint mi, tudjuk, hogy őszinte, hogy visszajelez, hogy tükröt tart felénk. De mégis hogyan?
A lovastréningeken mindig az egyéntől indul a munka, az egyén és a ló közötti kapcsolatból, a vele való célelérésből. Egy vezetői tréningen például az ember a saját működéséről, a saját vezetői stílusáról kap visszajelzést, amikor szembesül azzal, hogyan oldja meg a feladatokat a lóval. Szembesül azzal, hogy hogyan vezet (például elölről húz, oldalról cammog vagy mondjuk hátulról tol), hogy mennyire magabiztos, mekkora erőt, kontrollt, autoritást visz bele a helyzetbe (például annyit, amennyit ő szükségesnek gondol vagy annyit, amennyire a másiknak szükésge van), ahogy szembesül azzal is, hogy mikor és hogyan hatékony, mennyire tud a szituációhoz alkalmazkodva vezetni. Teljesen máshogy kell hozzáállni egy hierarchia alján lévő, az együttműködésre maximálisan kész állathoz, mint egy domináns egyedhez, aki pozíciójánál fogva járatlan az együttműködésben. Ahhoz, hogy az emberi csoportokban hatékonyan tudjunk működni, szintén szükség van arra, hogy felismerjük kivel hogyan kell bánni, ki, mit bír el, kihez milyen erővel, energiával kell viszonyulni, milyen igényei vannak a másiknak.
A lóval való közös munkában megmutatkozik, hogyan kommunikálunk, alkalmazkodunk, milyen énerővel, meggyőzőerővel bírunk, mekkora a magbiztosságunk, hogyan működünk. Előjön, hogy milyen területeken vannak problémáink, nehézségeink – és az is, mi megy könnyedén és természetesen, mik az erősségeink. Ezzel dolgoznak a szakemberek, ezzal dolgozik az egyén, és aztán ezzel dolgozik a csoport is. “A csoport személyekből, az egyének potenciáljából áll össze. A csoport azáltal válik jobbá, hogy differenciáltabban látjuk saját magunkat: nem ellentétként vagy versengésként, hanem valamiféle kiegészítő vonásként éljük meg egymás működését. Természetesen mindenki a saját szemüvegén keresztül látja a másikat, de a tréninghelyzetben egy objektívebb képet kapunk a másik erősségeiről és gyengeségeiről. Mindannyian ugyanabba a tükörbe pillantunk, s ettől újszerű módon képesek nézni egymást az emberek: a másik tulajdonságai, viselkedése, reakciómódjai új megvilágításba kerülnek, átértelmeződnek. A csoporttagok nemcsak jobban megismerik egymást, hanem elfogadóbbá is válnak, elismerik egymás tulajdonságait – végeredményben hatékonyabban tudnak együttműködni, csoportként funkcionálni.”
A lóval való közös munka tehát nemcsak különleges módszer az önismeretünk fejlesztésére, de különlegesen hatékony is.
