Erre a süteményre ha ránéz valaki, vagy az jut eszébe, hogy: „húú milyen finom”, vagy az, hogy biztosan egy csomót kell szenvedni az elkészítésével. Régen talán így volt, amikor még otthon kellett megtörni, és megdarálni a diót és a mogyorót, de amióta készen meg lehet ezeket venni teljesen elfogadható áron, már egyáltalán nem akkora feladat ez az édesség. Jó, a rácsozással kell egy kicsit szenvedni, de ezt nyugodtan el is hagyhatja, vagy egy kis csellel akár hamis rácsokat is kreálhat. Hogyan? Elmondjuk.
Amire szüksége lesz
- 4 bögre félfogós liszt/vagy bármilyen finomliszt
- 0,5 bögre darált mogyoró
- 0,5 bögre darált dió
- 5 evőkanál kókuszzsír (nem baj ha kicsit púpos)/vaj/zsír
- 2 evőkanál dióolaj (opcionális, ha nincs, ehelyett is a másik zsiradék)
- 1 bögre nádcukor/méz
- 2 tojás
- 1 csomag sütőpor
- 1 lapos kávéskanál szódabikarbóna
- 1/4 bögre tejföl
- 2 csipet fahéj
- dió
- lekvár
- porcukor a tetejére (opcionális)
- tepsi
Így készítse el
Keverje össze a lisztet, darált mogyorót, darált diót, sütőport, cukrot, szódabikarbónát és a fahéjat. Adja hozzá a kókuszzsírt, és gyúrja a tésztába. Verje fel a tojásokat, adja ezt is a tésztához, de egy keveset tegyen belőle félre, hogy azzal kenje majd meg a sütemény tetején a rácsokat. A legvégén adja hozzá a tejfölt is, és addig gyúrja, amíg össze nem áll a tészta, és már nem tapad oda az edény falához. Ne ijedjen meg, ha egy kicsit morzsálódik, ez teljesen természetes a linzertésztánál.
Ha túl száraz a tészta, adjon hozzá még zsiradékot, ha pedig nagyon zsírosnak tűnik, adjon hozzá még lisztet.
Próbálkozhat azzal is, hogy darált csonthéjasok helyett aprított diót gyúr a tésztába. Bár nagyon finom lesz tőle, de ez mindenképpen megnehezíti a folyamatot. A sok kis apró dió darabka miatt ugyanis a tészta formázása nagyon nehéz lesz, és morzsálódni is fog. Ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom, vagy már rutinos pepecselőknek. Persze, valahol el kell kezdeni, csak így megvan rá az esélye, hogy félúton feladja, és a sütő helyett a kukában landol az alapanyag.
Ha megvan a tészta, válassza két cipóra a tésztát kétharmad/egyharmad arányban, és csomagolja frissentartó fóliába mind a kettőt. Tegye a hűtőbe pihenni a cipókat minimum harminc percre.
A hűtőből kivéve a nagyobbik cipót nyújtsa formára, a legjobb ha ezt már egyből sütőpapíron teszi, így roppant egyszerű lesz papírostul beemelni a tepsibe. Ha szereti a vastagabb tésztát, dupla olyan vastagra nyújtsa mint én (fotók a galériában), ellenkező esetben körülbelül fél centisre. Értelemszerűen, vékony verzióból nagyobb tepsi süti jön ki, mintha vastagra nyújtja. Ha ügyesen gazdálkodik, akár egy nagyobb és egy kisebb tepsi is kijöhet ebből a mennyiségből. Ha nem akar kettőt sütni, de túl soknak találja a tésztát, a maradékot egyszerűen fagyassza le!
Kenje meg a linzer tetejét lekvárral, amikor úgy érzi, hogy a lekvár már elég a tészta tetején, kenjen rá még legalább ugyanannyit, különben túl száraz lesz a sütemény. Szórja meg durvára őrölt dióval, és jöhet a nagy meló!
És akkor jöjjön a rácsozás
Sodorja a tésztát kis kukacokra és fektesse őket a sütire. Nem baj, ha elszakad a tészta formázás közben, simán hozzá lehet toldani, nem fog látszódni. A galériában megnézheti én hogyan csináltam.
Ha ezt utálja, próbálja ki az egyszerűbb verziót. Amikor már csak a rácsok hiányoznak, nyújtsa ki a maradék tésztát, egy éles késsel vágjon le belőle jó vékony csíkokat, és ezeket helyezze a sütire. Ennyire egyszerű.
Tipp: ha nehéz a tésztát gyúrni mert szétesik, forgassa meg a megmaradt felvert tojásban és kicsit dolgozza bele. Így sokkal könnyebb dolga lesz.
Melegítse elő a sütőt 180 fokon, és ha már jó meleg, tegye be a tepsit és vegye vissza a hőfokot 160-ra. Húsz percig süsse a linzert ha puhán szereti, ha viszont ropogósan, és egy kicsit lekvárodakapósan akkor hagyja bent még további tíz percig. Amit én sütöttem, az harminc percig volt a sütőben.
