Romantikus-erotikus életet élnek, mérgesek, de csak egy kicsit, és ha nem lenne a néhány lelkes természetvédő, már kipusztultak volna – így azonban olyan szépen szaporodnak a viperák, hogy hamarosan szabadon is engednek néhány tucatot.
Magyarország viszonylag rosszul áll viperákból, nálunk két védett faj őshonos: a Zemplénben, a Tiszaháton és Belső-Somogyban a keresztesvipera, a Hanság és a Kiskunság területén pedig a rákosi vipera. Mindkettő mérges kígyó, és bár mérgük nem halálos az emberre, ezért nem poén háziállatként tartani. Ráadásul a rákosi vipera is védett faj, beszerezni nem egyszerű (ez még a szakavatottaknak sem megy simán), ugyanis ha nem lenne védelmi programjuk, már kipusztultak volna. Érdekel.
Perverz vágy
Elindulok a viperatelepre. Igen, mérges kígyókhoz. Rettegek, mert tudom: fotó kéne majd ehhez a riporthoz, „Én és a kígyó” címmel. És bár nyilván remekül mutatnék egy hüllővel a kezemben, egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy lesz hozzá bátorságom. Kísérőm - róla majd később! - remegő térdeimet látva elárulja, ha meg is fogalmazódna bennem a perverz vágy, ki kell ábrándítson: még a kiskígyókhoz sem szabad hozzányúlni. A telep amúgy sem egy állatsimogató, hanem Védelmi Központ. Megkönnyebbülök. Közben off-road műsor van: úttalan utakon közelítünk a cél felé, valahol Kunpeszér határában. A terepjárónk viszonylag jól bírja.
Nekem viszont újabb kérdés kalimpál a fejemben: mégis mitől kell megvédeni a viperákat?
Bottal agyonverjük
A rákosi viperák számára mi, emberek jelentjük a legnagyobb veszélyt, mert csatornázunk, utakat építünk, elvéve ezzel az állatok természetes élőhelyét. Vagy jobb esetben rémületből, rosszabb esetben puszta kegyetlenségből bottal verjük agyon őket. Aztán volt, nincs: az állat kipusztul… A rákosi viperával is ez történt volna, ha néhány elkötelezett természetvédő, biológus és önkéntes évekkel ezelőtt nem vette volna hátára a „vipera-ügyet”. Ebből az összefogásból alakult a Rákosi Vipera LIFE program (Európa 5 legsikeresebb természetvédelmi programjának egyike) és épült meg a kunpeszéri Védelmi Központ (alias viperatelep).
Akkor kezdem megérteni, miről is szól ez az egész, amikor érkezésünkkor meghalljuk az örömhírt: reggel tíz kiskígyó született, így nagyjából négyszázra nőtt a viperák száma. Akiket egyébként a fejükről készült fotó alapján azonosítanak be, és akik a tenyészközpont területén kialakított, füves bokszokban tengetik mindennapjaikat, igaz, egy részük már nem sokáig… Jövő februárban 40-50 kígyót engednek szabadon!
Szabadon engedik
Kísérőm, Halpern Bálint programvezető lelkesen méricskéli az újszülött viperákat, és olyan, jó értelemben vett fanatizmust látok a szemében, amilyen csak egy nőnek van a leárazott cipők láttán. Ahogy mondja, nem rászabadításról van szó, a kígyókat lakott területtől távol engedik el, ráadásul, szerencsés esetben is csak a harmaduk éli túl a kieresztést. A Központ igazgatója, Péchy Tamás szintén cáfolja, hogy veszélyeztetnék a környékbeli lakosságot: a rákosi vipera ugyanis rejtőzködő életmódú, szinte soha nem kerül kapcsolatba emberekkel. És valóban: amikor kisétálunk a bokszok közé, szinte egy kígyót sem látok, mert lépteinkre az összes eliszkol. Nem kell tehát „vérkígyót” vizionálni, ők jobban félnek tőlünk, mint fordítva.
Romantikus-erotikus
A viperák élete nem akciódús mozi, nem dráma, és semmiképpen sem horror, legfeljebb csak egy romantikus-erotikus filmhez hasonlít. Náluk ugyanis a párzási időszakban indul be az élet! A hímek megharcolnak a nőstényekért, a győztes óvatos, tapogató mozdulatokkal udvarol, így próbálja a nőstényt párzásra bírni. Aktusuk több óráig is eltarthat, ahogy a szülés is (eleven szülők).
Az újszülöttek levedlenek, és az első perctől kezdve élik világukat. Igaz ugyan, hogy a rákosi vipera mérges kígyó, de marása egészséges, felnőtt emberre nem jelent komoly veszélyt – a gyenge méreg hatása legfeljebb gyenge rosszullétet, a megmart végtag bedagadását (2-3 napig tart), kiütést okozhat. (Kérdés persze, hogy ez mennyire jó hír azoknak, akik vagánykodásból viperát akarnak tartani… Egyébként a rákosi vipera, hasonlóan a többi kígyóhoz, nem idomítható. Azt pedig mindenki tartsa szem előtt, hogy ez egy védett állat tartása illegális!)
Kence és gyógyszer
Az ember hajlamos az élőlényeket szimpátia alapján osztályozni: imádjuk a pandákat, koalákat, és odavagyunk a delfinekért. Vajon hány ember kedveli a kígyókat? Gyaníthatóan, még azok aránya is kevés, akik semlegesen állnak hozzájuk. Pedig kétségtelen, hogy fontos alkotóelemei a természetnek, hiányuk katasztrófaszerű következményekkel is járhat. És van itt még egy elgondolkoztató dolog. Azt már tudjuk, hogy léteznek kígyóméreg tartalmú szépítő kencék, és az is ismert, hogy gyógyszer-alapanyagként is használják. Egyes kutatások azt vetítik előre, hogy a jövőben még a rákkal, epilepsziával és az Alzheimer kórral szemben is hatásos lehet. És bár a Központban egyelőre még nem indult kutatás a rákosi vipera mérgéről, nem tudhatjuk, hogy a jövőben nem épp ez a vegyület segít egy-egy betegség leküzdésében…
A viperák honlapja: Rákosi Vipera LIFE
Bombázó csaj a kígyók között
Aki kiváncsi, kilátogathat a kunpeszéri Védelmi Központba (előzetes bejelentkezés alapján), de igazán izgalmas csak ősztől lesz - ekkor épül meg az oktatóközpont és a tanösvény. Herbót Erzsébet, oktatásszervező dolga lesz, hogy akit érdekel, átfogó képet kapjon a kígyókról, az ottani környezetről. Böbe egyébként biológia szakon végzett, napjai nagy részét kint tölti, ami nem lenne meglepő, ha nem egy 28 éves, bombázó lányról lenne szó. Róla - valljuk be! - kevesen tudnánk elképzelni, hogy a kígyók között érzi igazán jól magát, pedig erre akár a nyakában díszelgő, kígyó alakú medál is felhívhatná a figyelmet…
- A hüllők a kedvenc állataim – mondja – így akkor lennék igazán elégedett, ha nem a borzongás lenne velük kapcsolatban az első érzés. Tanyán nőttem fel, közel a természethez. Később kaptam bőven a városi életből is, mert Szegeden jártam egyetemre. A párommal most Kecskeméten élünk, onnan kocsikázom ki mindennap a Központba, de nem tartom fárasztónak, sőt! A csodálatos táj minden pénzt megér. Viszont van ám egy nagyvárosi énem is, ami nagyjából 2-3 hetente jön elő, ilyenkor muszáj bevetnem magam egy város kávézóba!
Viperát találtam!?
Na, ez az a felkiáltás, ami valószínűleg soha nem hagyja el a szádat! Hacsak nem vagy tanyagazda valahol a Hanság illetve a Kiskunság gyepfoltjain. De még ekkor is kicsi az esély, mert a Központ embereinek is (akik kifejezetten keresik a kígyókat) egyre nagyobb élmény, ha találnak egyet. Másrészt ha a kertedben meglátsz egy csúszómászót, az nagy valószínűséggel csak viperának látszó sikló lesz. A viperák rövid, tömzsi testű állatok, a siklók hosszúak és karcsúak. Ha 50-55 cm-nél nagyobb „kígyót” látsz, az biztosan nem rákosi vipera! Tudd, hogy Magyarországon minden kétéltű- és hüllőfaj védett, tehát ha rábukkansz egyre, hagyd békén, már csak azért is, mert például a rákosi vipera természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft.
Ha ez bejött, ne hagyd ki az Ökodíványt!
