Egy 18 éve zajló kutatás részeként derült ki, hogy a mélytengeri tintahalaknál a ritka találkozások, a nemek közti fizikai hasonlóság és a mélységben uralkodó sötétség miatt fordulnak elő a biszexuális kapcsolatok - írja az International Business Times. A 400-800 méter mélyen élő állatok a rövid párzás alatt spermacsomagokat bocsátanak ki, amelyek a nőstény kültakarójára tapadnak, így a friss párzás nyoma sokáig felismerhető. Mikor kaliforniai biológusok megvizsgálták az egyedeket, több hím, mint nőstény példányon találtak ilyen csomagot. Ebből arra következtettek, hogy a hímek nem válogatósak, ha partnerválasztásról van szó.
Ez a géppisztolyhoz hasonló spermaszórás az állatvilágban normális esetben pazarlás. A mélytengeri tintahalak azonban vállalják ezt a spermapocséklást, mivel az egyedek olyan ritkán találkoznak, hogy inkább biztosra mennek, és nem szalasztják el a potenciális tintahal-anyukát. Még akkor is, ha a szíve választottja történetesen egy másik hím. A tintahalak párzása gyors és az evolúció megajándékozta őket azzal a tehetséggel, hogy képesek azonnal újra kiengedni a spermacsomagjaikat. Ezért párzás után rögtön harcra készek, ha feltűnne a következő lehetséges jövendőbeli.
