1526. augusztus 29. Ez az évszám egy olyan csatát jelöl, amely megpecsételi Magyarország sorsát, hatással van nemcsak a középkori politikai, gazdasági, kulturális viszonyaira, hanem meghatározza hazánk modern kori sorsának alakulását is. Az Oszmán Birodalom kapcsán számos tragikus eseményről tanultunk, kevesebbet beszélünk azonban azokról a szokásokról, intézményekről, amelyek épp a hódoltság idején honosodtak meg hazánkban, még kevesebbet pedig arról, hogy hódítóink az akkori világ legszervezettebb, legkulturáltabb társadalmának számítottak, akiknek a szemében Európánk tévhitekben vergődő, barbár világnak tűnt.
Közel 70 fürdő birodalomszerte
150 év nem tűnik el nyomtalanul, mégis megdöbbentően kevés civil épület maradt ránk a hódoltság idejéből. Üdítő kivételt képez ezalól a szigetvári karavánszeráj nemrég felújított, ma már látogatható épülete, az ország több településén fennmaradt dzsámik, mecsetek és türbék (temetkezési helyek) épületei, illetve a törökfürdők. Evliya Çelebi, aki a 17. században beutazta az egész Oszmán Birodalmat, értékes leírásokat hagyott az utókorra. Innen tudhatjuk, hogy a mai Magyarországot is magába foglaló hódoltság területén közel 70 fürdő működött! De miért és működtek a törökfürdők?
És nem csak egyféle törökfürdő létezik…
A fürdőknek alapvetően két fajtáját különböztetjük meg: egyik a már ismerősen csengő hamam, vagyis gőzfürdő, másik fajtája pedig az ilidzsa, azaz termálfürdő.
A hamamok építése komoly beruházást igényelt, mert saját fűtési rendszerrel, víztartállyal, fűtőkemencékkel és az ezt kiszolgáló, szakavatott személyzettel kellett ellátni. Közepén nem medencét találunk, hanem egy úgynevezett köldökkövet, amely egy nagy, masszírozásra szolgáló márványlap. A fürdőterem szélein mosómedencék álltak, ahol a vendégek a csobogó vízzel hűthették le a forró gőztől felhevült testüket. Lényegesen kevesebb volt ilidzsából, vagyis termálfürdőből, amelyek saját hévizes forrással rendelkeztek, és nem feltétlenül igényeltek komoly épületegyüttest. Sok esetben szabadtéri, természetes fürdőhelyekként működtek.
Fürdeni kell, fürdeni jó! A törökök tudták ezt a legjobban
De miért is volt akkor szüksége a törököknek a fürdőre? Ennek egyrészt van egy prózai oka, mégpedig az, hogy a régiek egyszerűen szerették áztatni magukat. Másrészt az iszlám komoly figyelmet fordít a test és a szív megtisztításának, sőt, egyenesen azt tartják, hogy a tisztaság szorosan összefügg a hittel. Azért találunk például mosdásra alkalmas kutakat a dzsámik közelében, hogy a hívők el tudják végezni az ima előtti rituális tisztálkodást. A harmadik ok pedig az iszlám közösség sajátosságában rejlik: a korabeli török társadalomban kiemelt szerepe volt az adakozásnak, ami nem csupán a hitélet része volt, hanem természetes igény a közösség, a rászorulók megsegítésére. Ezért ha egy új területet hódítottak meg törökjeink, akkor egy vezír, vagy más méltóság jóvoltából a dzsámi után – ha volt rá lehetőség – hamarosan fürdő is épült a helyiek támogatására. Ehhez pedig sokszor nem akárhonnan kellett engedélyt kérni! Ahogy Sudár Balázs történész, turkológus is írja a jelen cikk alapjául szolgáló Török fürdők a hódoltságban című munkájában:
A fürdőalapítás annyira komoly ügynek számított, hogy a szultán beleegyezésére is szükség volt hozzá.
Wellnesst mindenkinek!
A fürdőhelyek a középkor wellnessközpontjainak számítottak, viszont rögtön az elején le kell szögezni, hogy amíg ma egy családi wellnessdélután horribilis összegeket emészthet fel, a középkor török társadalma a fürdőket ingyen vagy legalábbis nagyon olcsón vehette igénybe. Ennek persze voltak szabályai. Nők és férfiak természetesen csak eltérő látogatási időben vehették igénybe a fürdők által nyújtott szolgáltatásokat, ami korántsem csak a megmerítkezésről szólt. A vendégek igényelhettek masszázst, testápolást, sőt, nők és férfiak egyaránt kérhettek szőrtelenítést, amit az iszlám szabályok is előírtak! A szőrtelenítés pedig nem holmi élesre fent késsel történt, hanem az erre hivatott specialisták különleges kenőcsökkel végezték. A hölgyek továbbá testápolást és egyéb szépészeti beavatkozást is igénybe vehettek. A szolgáltatások jelentős részét a dellákok biztosították, akik nagy tiszteletnek örvendő szakemberek és izgalmas hírek tudói voltak. Legfőbb céljuk pedig az volt, hogy a fürdőből elégedetten távozzanak a vendégek. Mi ez, ha nem a wellness-szolgáltatás netovábbja?
Magyarország a gyógyfürdőiről is híres, ide kattintva a zalakarosi gyógyvízről olvashatsz.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
