világ legcsúnyább nője

Felnőttkorában torzultak el a csinos ápolónő vonásai

Mary Ann Webster London keleti részén, a város egyik rossz hírű, lezüllött negyedében látta meg a napvilágot 1874. december 20-án, egy munkásosztálybeli család nyolc gyerekének egyikeként. Szorgalmának és eszének köszönhetően Mary – aki ekkor még semmiben sem különbözött korosztályának bármely más tagjától – felvételt nyert egy egészségügyi iskolába, ahol okleveles nővérként végzett, majd egy kelet-londoni kórházban kapott állást, nem sokkal később pedig megismerkedett egy Thomas Bevan nevű, kenti származású férfival, akinek 1903-ban kimondta a boldogító igent.

A pár közös élete felhőtlennek indult, Mary négy, teljesen átlagos és egészséges gyereknek adott életet, 32 éves kora körül azonban furcsa változásokat vett észre magán: az addig kifejezetten szép arcvonásokkal bíró, elegáns külsejű családanya arca, orra, homloka és alsó állkapcsa abnormális mértékben megnyúlt, keze és lábfeje megduzzadt és hatalmasra nőtt, emellett folyamatosan fejfájások gyötörték és látása is meggyengült.

Öt év leforgása alatt Mary külseje teljesen átalakult, még családja is alig ismert rá: a döbbenetes átváltozást egy ritka – egymillió emberből mindössze negyvenet érintő – rendellenesség, az akromegália, vagyis felnőttkori óriásnövés okozta, ami a növekedési hormon túlzott termelődése miatt jelentkezik, általában 30-40 éves kor felett. A betegség, melyet már az 1880-as években felismertek és elneveztek, tüneteként nemcsak a külső szövetek, de a belső szervek is növésnek indulnak, a szív, a máj, a vese és a gége is súlyosan károsodhat; gyakran a nyelv is megduzzad, a fogak közötti rések kitágulnak, a női páciensek hangja elmélyül, vonásaik sokkal férfiasabbak lesznek.

A szükség miatt lett belőle cirkuszi szenzáció

Mary Bevant újabb csapás érte, amikor 1914-ben férje váratlanul meghalt, így őrá maradt a feladat, hogy eltartsa magát és négy gyerekét – mivel külseje miatt szinte az összes lehetséges munkahelyen visszautasították jelentkezését, végül a korszakban a „torzszülöttek” számára szinte egyedüli boldogulási lehetőség mellett döntött, és mutatványos attrakciónak állt. Benevezett egy „csúnyasági versenyre”, ahol „Anglia legrondább nőjét” keresték a szervezők, és 250 vetélytársát maga mögé utasítva megnyerte az országos „csúnyaságkirálynői” címet: ez a kétes elismerés elég volt ahhoz, hogy országszerte jó pénzekért szerepelhessen különböző vásári látványosságok, utazó cirkuszok programjában.

1920-ban az akkor már befutott vásári torzszülöttnek számító Bevan egy londoni újsághirdetés nyomán jelentkezett az amerikai Barnum és Bailey cirkusz társulatába, akik abnormálisan csúnya nőt kerestek népes társulatukba: hősünk külseje annyira lenyűgözte a híres cirkusz vezetőit, hogy azonnal szerződtették őt a New York-i Coney Islanden működő cirkusz- és vidámparkkomplexumukba. A tengerentúli közönség az oroszlánarcú férfi, az egész testén tetovált nő, sziámi ikrek és egyéb híres-hírhedt „szörnyszülöttek” társaságában láthatta a „világ legcsúnyább nőjeként” reklámozott Maryt, aki visszafogott mosollyal az arcán pózolt a belépődíjat kifizető érdeklődőkkel közös fotókon.

Zsiráfidomárba szeretett bele

A cirkuszi szereplés igen jól jövedelmezett Bevan számára, New Yorkban két év leforgása alatt 20 ezer fontot (mai árfolyamon kb. 870 ezer fontot, vagyis 400 millió forintot) keresett, ami bőven elég volt hozzá, hogy gyerekei jólétben nőhessenek fel. A kétes hírnevet alázattal, szerénységgel és béketűréssel kezelte, és sohasem érdekelte különösebben, ha megjegyzéseket tettek a külsejére vagy éppen a bulvársajtó hasábjain gúnyolták őt; egy alkalommal – szerelme kedvéért – még szépségszalonba is elment, ahol teljes átalakítást kért, azonban amikor, immár vaskos sminkkel, kiegyenesített hajjal tükörbe nézett, ironikusan annyit mondott, „inkább visszamegyek dolgozni”.

Az említett szerelem egy Andrew nevű Coney Islanden dolgozó zsiráfidomár személyében talált rá a „legcsúnyább nőre”, akivel 1929-től alkottak egy párt; Mary élete végéig a Barnum és Bailey társulatnál dolgozott, alkalmanként pedig fellépett a Ringling testvérek cirkuszában is. A „világ legrondább asszonyát” 1933. december 26-án, 59 éves korában érte a halál, földi maradványait visszaszállították szülőhazájába, és Délkelet-Londonban helyezték örök nyugalomra.

Mary Bevan alakja hosszú évtizedekre a feledés homályába merült, csak az ezredforduló környékén bukkant fel újra a köztudatban, amikor a Hallmark vállalat egy viccesnek szánt Valentin-napi képeslapra tette rá a fényképét, a „vakrandin bárkivel összehozhat a sors” szöveg illusztrációjaként. Az üdvözlőkártya komoly felháborodást váltott ki akromegáliában szenvedő személyek körében, végül a tiltakozások hatására a cég visszavonta a terméket és bocsánatot kért az érintettektől.