Városunk Besztercebányától 43 kilométerre, a Duna mellékfolyója, a Garam jobb partján fekszik, területe már a bronzkorban is lakott volt. A mai települést a 13. század derekán alapították a tatárjárás után ide települt németek, kiváltságait egy évszázaddal később Nagy Lajos királytól kapta. Fejlődését különösen a bányászat segítette elő, arany-, ezüst- és vasbányászata is országszerte híres volt. A 17. században szabad királyi városi címet kapott, azonban később ezt elvesztette. Később vasipara is jelentősnek számított. A 18. század végén tűzvész pusztította el a belváros épületeinek nagy részét.
A város hagyományosan szlovák lakosságú volt, az itt lakók háromnegyede volt szlovák és csak egyharmada magyar, nem véletlen, hogy 19. században a szlovák nemzeti mozgalom egyik központja lett. A kommunizmus időszakában a város legjelentősebb vállalata a híd- és darugyár volt, melynek gyártmányait elsődlegesen a KGST országaiba szállították, így annak megszűnte után a vállalat is tönkrement. Napjainkban a várost 21 ezer fő lakja, nevezetességei közé tartozik a főtér, ahol az egykori erődfal maradványai máig látszanak, a reneszánsz stílusban épült, majd klasszicista stílusban újjáépített városháza, melyben a Felsőgarami Múzeum is működik, illetve a gótikus eredetű, de szintén klasszicista stílusban újjáépített plébániatemplom.
Felkészültél? Jöhet a kép!
Nem volt elég? Vadászd le tegnapi városunkat is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
