Ez a város nem valami modern Atlantisz, máig létezik, bátran beüthetjük a Google Mapsbe, és akár el is autózhatnánk oda, legfeljebb a határon akadnánk fenn. Kalinyingrád, avagy Königsberg ugyanis csak a mentális térképünkről tűnt el. Persze kontinensünk viharos évszázadai tettek is arról, hogy ne az egykori Poroszország társfővárosa legyen a top 3-ban, ha nyaralási terveinket szövögetjük.
Kalinyingrád ma az Európa szívébe ékelődött orosz exklávé (külterület) fővárosa, ami Lengyelország és Litvánia között fekszik. Ám, hogy megértsük jelentőségét, illetve azt, hogyan kerül Oroszországhoz ez a terület, és kerül le a nyugati világ térképéről, el kell utaznunk a lovagok világába, és kalandoznunk kell egy keveset térben és időben.
Egy kincses város felemelkedése...
A 13. századi, Szentföld visszahódításáért vívott keresztes hadjáratok kudarcba fulladtak, az akkori európai hatalmak a kezdeti, kétes sikerek után meghátrálásra kényszerültek a minden tekintetben fejlettebb arab világgal szemben. (Ha egy izgalmas filmet szeretnél megtekinteni erről az időről, ajánlom az Arn, a templomos lovag című alkotást: romantika, kaland, akció egy helyen, de jó arányokkal.) Hasonlóan járt a Német Lovagrend is, akik a kudarcos szentföldi missziójuk után új hazát kerestek maguknak. Egy rövidebb ideig még II. András magyar király (aki szintén vezetett keresztes hadakat a Szentföldre) vendégszeretetét is élvezhették, ám a vendégség fogalmát nem tisztázták a kezdetekkor, a lovagrend Brassó környékén túlzottan is önálló életet kezdett élni, így királyunk kénytelen volt erőszakkal elkergetni a rend tagjait. A Német Lovagrend végül kalandos úton, a baltikumi népektől (részben poroszok) elhódított területen találtak otthonra, és alapították meg Königsberget 1255-ben, a Balti-tenger közelében.
A tenger közelségének köszönhetően rövidesen jól jövedelmező kereskedelmi kapcsolatokat létesített a település, így pár évszázad alatt virágzó kereskedelmi várossá és a térség gazdasági és szellemi központjává vált. Olyan híres tudósok, művészek és filozófusok is itt születtek, mint Christian Goldbach matematikus, akit a Goldbach-sejtés nevű elmélete tett világhírűvé, de itt látta meg a napvilágot E.T.A. Hoffmann is, akinek Az arany virágcserép c. munkája igazi csemege azoknak, akik pszichedelikus könyvélményre vágynak.
És talán a legfontosabb mind közül Immanuel Kant, az egyik legnagyobb hatású filozófus, aki az újkori idealizmus legkiemelkedőbb alakja, munkássága hozzájárult a felvilágosodás kibontakozásához, a nyugati világ szellemi, kulturális felemelkedéséhez. Kant annyira szerette Königsberg pezsgő szellemi életét, hogy ritkán hagyta el a várost. Emiatt terjedhetett el az a legenda, hogy Kant soha nem lépte át Königsberg határát, ami természetesen nem igaz.
A város, ahová beköltözött a pusztítás
Königsberg a 19. századra fénykorát élte:
vasúti csomóponttal és mozdonygyárral, 16(!) sörgyárral, fűrészmalmokkal, zongoragyárral is rendelkezett. A közeli kikötőjében évente közel 1500 kereskedelmi hajó rakodott le.
A hanyatlás az I. világháborút lezáró békeszerződésekkel kezdődött, amikor az eltelt évszázadokban Németországba tagozódott város és környéke elszakadt az anyaországtól. Sorsát azonban a II. világháború pecsételte meg: 1944-ben a brit légierő egy váratlan támadást indított a város ellen, és két nap leforgása alatt gyakorlatilag a földdel tette egyenlővé hét évszázad munkáját. A német csapatok a közelgő szovjet ostrom elől 2,2 millió lakost menekítettek ki, azonban nem mindenkinek sikerült oltalmat lelni: itt történt ugyanis a világháború legtöbb életet követelő hajókatasztrófája: szovjet tengeralattjárók elsüllyesztették a menekülteket szállító Wilhelm Gustloff óceánjárót, aminek következtében egyes források szerint 9, más források szerint 10 ezer ember lelte halálát (összehasonlításképpen a Titanicon körülbelül 1500 ember vesztette életét). És ez csak egyike volt annak a három, menekülteket szállító hajónak, amelyet a szovjetek pusztítottak el, így összesen több mint 20 ezer ember veszett a hullámok közé.
A szovjet csapatok a sikeres ostrom után szisztematikusan fosztották ki a várost és vegzálták lakóit. A pusztítás után megmarad régi épületek közül sokat felrobbantottak. Königsbergben így alig maradt pár épület, ami letűnt dicsőségére emlékeztetne. A királyi palotát, az egykori városközpontot egészen későn, az 1960-as években rombolták le. A szovjet uralom alatt katonavárossá vált, itt létesítették és máig itt állomásozik az orosz balti flotta is. Königsberget 1946-ban Kalinyingrádra (Калинингра́д ) keresztelték.
Kalinyingrád manapság
Kalinyingrád 1990-ig a Szovjetunió egyik legszörnyűbb helyének számított, ahol a HIV-fertőzés elterjedése és a droghasználat óriási mértéket öltött. A kilencvenes évek elejétől komoly fejlődésnek indult, részben a nemzetközi támogatás hatására, így újra élettel teli a közel félmilliós lakossággal bíró, Budapesttől 12 órányira fekvő város. Régi fényét - főleg a később épített jellegtelen betonépületek rengetege miatt - azonban meg sem közelíti.
Van egy hely, amit nem sikerült a szovjeteknek elpusztítani, ide kattintva elolvashatod a keresztek hegyének izgalmas történetét.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
