tiszazugi asszonyok méreg

Világot is bejárt, híres történet a tiszazugi tanyavilág pere, melyben 162 gyilkosság ügyében nyolc nőt halálra ítéltek, kettőt ki is végeztek, mások önkezükkel vetettek véget életüknek. A körülmények áldozatainak beállított, iskolázatlan nők többsége a nagyrévi zsákfalu tekintélyes bábáját tette felelőssé a történtekért. Azt a karizmatikus nőt, aki bizalmukba férkőzött, és gyilkos alakulattá szervezte őket.

Fazekas Gyuláné, Zsuzsa néni volt a Tisza-parti Nagyrév bábája. Minden házba bejáratos volt, orvos híján a falu minden bajára ő adott gyógyírt. A nagyrévi nők szerették őt, bölcs asszonynak tartották, akinek orvosi ajánlópapírokkal alátámasztott szaktudásában teljes mértékben megbíztak. Zsuzsa néni megfizethető „angyalcsináló” hírében állt, vagyis segített a nőknek megszabadulni a nem kívánt gyermekektől. 1911 és 1921 között tíz illegális abortusz ügyében volt tárgyalása, de mindannyiszor felmentették.

Putris Panni és a tiszazugi asszonyok

„…Az, akinek hivatása lenne, hogy az élet nemtője legyen, a halál elesett angyalává züllik.” 1929. augusztus 28-án a Pesti Napló első oldalán a vallás- és közoktatásügyi miniszter egész oldalas írása értelmezi a perbe fogott nők iszonyatos tetteit. A magyar asszonyok nem elég, hogy nem akartak anyák lenni, és a hazának gyermeket szülni, még meg is nyirbálták az élőket.

Ebben az írásban a miniszter visszaemlékezik egy hadirokkant esetére, amit a Rokkantügyi Hivatal vezetőjeként olvasott. A férfi elvesztette az egyik lábát, és mindkét szemére megvakult. Felesége a találkozás alkalmával csak annyit kiáltott:

A történetet az hívta elő, hogy a tiszazugi áldozatok között nemcsak idős emberek, örökségért harcoló testvérek, beteg édesanyák, újszülöttek, de hadirokkantak is képviseltettek.

Először 1925-ben ítéltek el mérgezéssel egy nagyrévi asszonyt, Bukovinszki Jánosné Sebők Annát, akit a helyiek csak Putris Panniként ismertek. Gúnynevét onnan kapta, hogy egy rozoga házon osztozott nagybeteg édesanyjával és lányával. Az asszonynak egyszer elege lett ágyhoz kötött anyjából, és arzénnel átitatott lekváros kenyérrel segítette át a túlvilágra. Lányával elhatározták, hogy a holttestet a Tiszába dobják. Terve, miszerint a lemeztelenített testet a folyó majd addig sodorja, míg senki fel nem ismeri, nem vált be. Pannit első fokon halálra ítélték, majd ezt később életfogytig tartó szabadságvesztésre mérsékelték. Az ügy jelentősége abban rejlett, hogy az esetet követően a pletykák megszaporodtak, és olyan névtelen bejelentések érkeztek a méregkeverőkről a bíróságra, mint például „nagy réven nagyon sok putris panni van”.

A bába „boszorkánykonyhája”

1929 nyarán kezdődött meg a nyomozás, és a beszerzett információk alapján egyre inkább világossá vált, hogy a mérgezések középpontjában Fazekas Gyuláné, a nagyrévi bába áll. A csendőrök titokban megfigyelés alatt tartották a bábát, majd a folyamatos beismerő vallomások eredményeképp július 19-én reggel elindultak a gyilkosságok főgyanúsítottjáért. Fazekasné a kapuból leste a csendőröket, és amikor azok feltűntek az utca végén, marólúggal véget vetett életének. 

Az ügy abban az időben hatalmas port kavart, cikkezett róla a New York Times, a tárgyalások krónikáját Móricz Zsigmond írta meg a Nyugatban. Ebben az író a véletlenek sorozataként vázolja fel a méregkeverés folyamatát. Valószínűbb viszont, hogy valójában sokkal több tudatos elem szövődött az arzén kinyerésében és terjesztésében.

A bába a tanúvallomások alapján kb. 1900 óta foglalkozott gyógyítással. Mestersége lehetőséget adott az anyagi függetlenség megteremtésére, össze tudott gyűjteni annyit, hogy vegyen magának egy takaros, nem túl hivalkodó házat földdel. A bábadíjon felül kapott még terményt, és a kocsmában is vendégül látták. Hamar rájött, hogy a méreggel való üzletelés keresetkiegészítésnek sem utolsó, hiszen az jövedelmezőbb volt, mint egy születés levezetése.

Hullanak, mint a legyek

Az arzén akkor vált a köznép mérgévé, amikor rovar- és gyomirtó szerek fő összetevője lett. Az az ismeret, hogy 

a századforduló Magyarországán elterjedt volt. A tanúvallomások alapján Fazekasné a „legyes vízből” származó méreg dózisait kismacskákon és betegein kísérletezte ki, majd fiolákban árusította.

Az arzén a mérgek királya…

…vagy a királyok mérge, ahogyan hivatkozni szoktak rá. Ez a legközismertebb méreg az uralkodók és az arisztokrácia mérge volt egykoron, amit trónkövetelők és politikai ellenfelek eltüntetéséhez használtak. Már az ókorban, Néró császár anyja, Agrippina is nagy valószínűséggel ezt a szert alkalmazta. De ezzel tették el láb alól ellenségeiket a Borgiák, nekik még az is kezükre játszott, hogy a mérgezés tünetei hasonlóak voltak az abban az időben gyakori kolerához. 

A tömeggyilkosságra azért nem derült korábban fény, mert Fazekasné állt a legközelebb a helyi orvoshoz, valamint veje volt a helyi halottkém, akinek képzetlensége is hozzájárult a kíméletlen szokásrend meghonosodásához. Az ország más tájain (Zala, Csongrád, Békés) és más tiszazugi faluban (Tiszakürt, Ókécske, Tiszaföldvár, Kunszentmárton, Mesterszállás és Öcsöd) szintén akadt példa hasonló gyilkosságokra: magatehetetlen, gondozásra szoruló vagy sérült gyerekeket, felnőtteket, időseket juttattak a másvilágra, de a nagyrévi esethez hasonló mértékben talán sehol máshol nem fordult elő.

Történet az elszigeteltségről, nyomorról

Különböző műfajokban (filmen, színdarabban) számos feldolgozása van a Tiszazugban történteknek. Az Angyalcsinálók című 2005-ös díjnyertes dokumentumfilmben az egyik nyilatkozó asszony tréfálkozva emlékszik vissza: „eltemette az asszony ezt a megmérgezett urát, és akkor még volt pofája neki ráírni a fejfára, hogy: Ide jövök hű férjemhez pihenni.” Ez is jól érzékelteti, hogy a véres titkot őrző nők nem sok megbánást tanúsítottak.

A tudatlan asszonyok nem is sejtették, hogy az arzén hosszú ideig kimutatható még a holttestben, és egy nyomozás részeként a sírok is feltárhatók, a holttestek kivizsgálhatók. Közülük volt, amelyik a méreg fioláját a férje koporsójában rejtette el.

Az ügyészség nyomozása az elhunytak kihantolásával kezdődött, minek folytán negyvenöt hullát exhumáltak a nyomozást megindító névtelen levelek alapján, és mindben találtak arzént, 41 esetben pedig a halál oka kizárólag arzénmérgezés volt az országos bírósági vegyész véleménye szerint. 

Az ügy viszont akkora port kavart a nemzetközi sajtóban is, hogy az exhumálást egy ponton túl inkább berekesztették, mert kínossá vált a figyelem az ország számára. A nyomozások során a nagyrévi és a tiszakürti temetőből összesen 162 olyan holttestet vizsgáltak meg, melynél bizonyítható volt, hogy arzénes mérgezéssel gyilkolták meg őket. De a becslések inkább azt sugallják, hogy a 18 év alatt inkább 300 körüli esetről volt szó.

Érdekesség, hogy az arzén csekély (pár milligrammnyi) mennyiségben nem veszélyes a szervezetre, sőt, erősíti azt. És ahogyan az arzén, kis dózisban a medvecukor sem ártalmas...