Vannak olyan dolgok, amelyekről soha nem fogunk beszélni: perverz, groteszk és hátborzongató gondolatok, melyek mélyen a fejünkben maradnak. Ezek a kimondatlan és titkos gondolatok is a részeink, és sokat elárulnak rólunk. Az, hogy mitől undorodunk, ugyanannyit mond el rólunk, mint azok a dolgok, amelyekhez vonzódunk. Az undor az egyik legerősebb érzés bennünk, és mégis, kevés vers vagy dal születik róla, szemben a szép dolgokkal.
Tabuként ismerjük azokat a dolgokat, amelyeket elérhetetlennek és tiltottnak tartunk mi is, és a társadalmunk is, mégis vágyunk néha rájuk. De miért?
A tiltott gyümölcs
A tabuk többet jelentenek egyszerű tilalmaknál. A partnerünk megcsalása önmagában nem tekinthető tabunak. De ha ezt úgy tennénk, hogy a testvérével vagy az apjával csaljuk meg, az már tabu lenne. Vannak bizonyos dolgok, amelyek általánosságban tabunak tekinthetők a társadalom szemében, ilyen a vérfertőzés, az állatokkal való szex, különböző aberrációk, tanár-diák viszony, és egyéb beteges, gusztustalan dolgok.
Freud szerint a tabuk iránti felháborodottságunk és ellenérzéseink egyfajta kivetülései a legsötétebb vágyainknak, és a tiltakozásunkkal elnyomjuk azt az énünket, amely titokban vágyik ezen dolgok megtételére.
Freud szerint ugyanis erős konfliktus van pszichénkben a tudatos és a tudat alatti vágyaink közt.
Azt írta: (az emberek) „semmit sem szeretnének jobban, mint megszegni a tabukat, de félnek ezt megtenni; pont azért félnek tőle, mert szeretnék ezeket, de a félelmük erősebb, mint a vágyuk.”
Ösztönösen vonzódunk a tiltott dolgokhoz: bűnösen enni, inni, ölni vagy szexelni, egyszerűen hedonistának lenni.
Mindenki hazudik?
Seth Stephens-Davidowitz közgazdász 2017-es, Everybody Lies című könyvében azt állítja, hogy mindannyian hazudunk arról, amit valójában gondolunk vagy teszünk, és ez egy olyan állítás, amelyet szerinte rengeteg adat és bizonyíték támaszt alá.
A könyv nagy része ártalmatlan hazugságokkal foglalkozik – olyan dolgokkal, amelyeket mindannyian szoktunk füllenteni. Például: „Az emberek hazudnak arról, hogy mennyi italt ittak, hogy milyen gyakran járnak edzőterembe, mennyibe került az új cipőjük, olvasták-e azt a bizonyos könyvet, betegséget színlelnek, azt füllentik, hogy tetszett nekik egy film stb.” De ami érdekes, az az, amit a könyv feltár a tabukhoz való hozzáállásunkról. Ahogy Stephens-Davidowitz írja: „némileg freudi”.
Miközben ezekről a mindennapi, társadalmilag elfogadott kegyes hazugságokról kutatott könyvéhez, Davidowitz meglepődve fedezte fel, hogy meglepően sok ember keresi a mainstream pornóoldalakon a vérfertőzés ábrázolásait.
A férfiak körében egyik legnépszerűbb pornóoldalon a száz leggyakoribb keresésből tizenhat vérfertőzés témájú videók keresése.
A vérfertőzés az egyik legerősebb tabunk. A korai antropológusok, mint James George Frazer és Emile Durkheim, akiktől Freud ihletet merített, azzal érveltek, hogy a vérfertőzés az egyetemes tabuk egyike. Tekintettel az incesztusból eredő genetikai betegségek megnövekedett valószínűségére, ez nem meglepő: evolúciós szempontból észszerű az incesztus taszítása. És mégis, az Everybody Liesban olvashatjuk, hogy a vérfertőzés az egyik leggyakoribb internetes fétis. Ez férfiakra és nőkre egyaránt igaz. Sőt, Stephens-Davidowitz megjegyzi, hogy „minden Google-keresést figyelembe véve, a leggyakoribb keresési eredmények egyike az anyával történő szex.”
Freudi csúsztatások?
Természetesen mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Freudnak igaza volt. Csak azért, mert az emberek a vérfertőzésre keresnek, még nem jelenti azt, hogy ezt is akarják csinálni. Nem lehet pontosan megmondani, miről fantáziálnak, amikor ezekre a kifejezésekre keresnek, mert mindenki más, és ennek megfelelően a mögöttes tartalmak is mások lehetnek. Lehetséges, hogy a tabuk megszegésének izgalma maga az izgalmat kiváltó dolog. A tabukat annyira elítélik és tiltják, hogy megsértésük vagy megszegésük bizonyos izgalmat és adrenalinlöketet ad. Bárki, aki megszeg egy törvényt, vagy valami erkölcstelen dolgot tesz, mesélhet a pillanatnyi adrenalinélményről. Ezt az érzést kereshetik az emberek a tabuk döntögetésénél is.
Oscar Wilde egyszer azt írta: „Egy embert az ellenségei milyensége alapján lehet megítélni.” Eszerint lehetséges hogy egy társadalmat pedig a tabui alapján lehet megítélni? Hol vannak a határok?
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés