A szólás eredete lehet az az egyszerű megfigyelés, miszerint a világos bőrű, ápolt arcú és kezű emberek bőrén jobban átlátszik a kék erezet, mint azokén, akik egész nap kíméletlenül dolgoznak, és sokkal kevesebb lehetőségük van a testi higiéniát gyakorolni, mint szerencsésebb társadalmi rétegekhez tartozó embertársaiknak – írja Bárdosi Vilmos nyelvész. Ez a jelenség jól érzékeltette a régi időkben az átlagemberek és a munkától távol álló főnemesség közötti különbséget, ezért a kékvérűség gyorsan az utóbbi osztály megkülönböztető jegye lett a köznyelvben.
Ugyanakkor egyesek szerint sokkal specifikusabb eredete is lehet a kifejezésnek: a régi spanyol nemesség tagjai az Ibériai-félszigeten egykor kalandozó germán törzsek genetikai nyomát őrizték, gyakran szőke hajjal és különösen a mór lakossághoz képest világosabb bőrrel rendelkeztek, amelyen átcsillámlott a kék erezet, innen ered a középkori spanyol nemesekre használt sangre azul, vagyis kékvérű kifejezés. Szintén gyakran nevezték a spanyolok a régi arisztokratákat gót vérűnek (sangre goda), ami még inkább ezt az eredetet látszik igazolni.
A spanyolból később szinte az összes európai nyelvbe – az angolba, a franciába, a németbe, satöbbi – átterjedt a „kékvérűség”, a magyarba pedig valószínűleg német közvetítéssel, a blaues Blut kifejezés tükörfordításával emelték át őseink.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
