Szingapúr egy aprócska városállam Malajziától délre. A durván 5,5 milliós lakosú délkelet-ázsiai városállam 1965 óta független, s töretlenül fejlődő ország. Ma Szingapúrba utazni olyan, mintha az időben kirándulnánk előre. A városállam lélegzetelállító keveréke a felfoghatatlanul modern építészetnek, környezetvédelemnek és egyéb haladó trendeknek. De ugyanígy a szigorú szabályoknak és a merev igazságszolgáltatásnak, a kegyetlen botütéseknek és a kérlelhetetlen halálbüntetésnek is. Talán éppen ez a furcsa mix a siker titka?
Szingapúr az a hely, ahol a kacsasült a legszokványosabb streetfood, amit persze nem az utcán, hanem az ételudvarok „látványkonyháiban” készítenek az orrunk előtt mesterien. Míg ezt végignézed, mobiltelefonoddal foglalhatod magadnak az asztalt, amit senki egyetlen ujjal sem bánt. Utána nekivághatsz a felhőkarcolók között a sétának, vagy andaloghatsz a brit gyarmati időket idéző kicsiny viktoriánus házsorok mentén, míg el nem érsz a belváros egyik fő attrakciójaként ismert Marina Bay Hotel 3 épületből álló komplexumához. Ebben összesen több mint 2500 luxusszoba található.
De hiába közel 630 m²-es a legnagyobb lakosztály, hiába van 1600 játékgép a kaszinójában, két színház és hat étterem a meghökkentő épületegyüttesben. Semmi nem veszi fel a versenyt a világ legmagasabban, konkrétan 200 méter magasan található, 160 méter hosszú feszített víztükrű nyitott medencével, ahonnan páratlan kilátás nyílik a városra. A 3900 fő befogadására képes SkyPark medencéjének széléhez úszva 55 emelet magasról kukucskálhat ki a vízben pancsoló kíváncsi turista.
A rágó tilos, vagy jön a botütés
Mielőtt a turista Szingapúrba utazna, csak vet egy pillantást az országgal kapcsolatos hivatalos tudnivalókra. Ahogy azokat bogarássza, úgy megy el a kedve olyan messzire utazni azért, hogy szorongjon. Ki akar frászban lenni, ha egy csomag rágó véletlenül a kabátja zsebében marad, mert azt ugye tilos bevinni az országba? Vagy ki akar amiatt izgulni, hogy lebukik-e a kamuhangszórójával, mert oda hamisított kütyüt sem szabad ám bevinni. És akkor még egy jót sem ehet majd az utcán, vagy ihat egy üdítőt a 26,7 Celsius-fokos átlaghőmérsékletű szigetországban, mert persze ezt is mind tilos. Cserébe gondoljunk bele, mekkora szabadságot és milyen felszabadító érzést tapasztal az a turista, aki egy nyilvános helyen bármikor és bármeddig ott hagyhatja egy padon mondjuk a mobilját vagy a fényképezőgépét, mert a világon senki nem fog hozzányúlni.
Ezt legalább olyan nehéz elképzelnünk, mint azt, hogy létezik még a botütés intézménye az igazságszolgáltatás gyakorlatában.
A halálbüntetést sem törölték el, de ha sikerül megállnia a turistának, hogy drogot csempésszen az országba, ő lesz a legjobban meglepve attól a nyugalomtól és biztonságtól, amelyet Szingapúr levegőjével szippanthat magába.
Kivételesen felszabadító érzés. Amint a látogató alkalmazkodik a szabályokhoz, szép lassan ráébred, hogy a durcásan szigorú előírások nem ellene, hanem érte vannak, és olyan légkört teremtenek, amelyben különlegesen jó érzés létezni. Bőven megéri tehát nem bevinni pornográf tartalmat, kábítószert, rágógumit és hamis elektronikai eszközt.
Építészet
Az időutazás akkor ölt legjobban testet, amikor a Super Tree nevű mesterséges fákat szemléljük közvetlenül a Marina Bay Hotelcsoda előterében.
Ezek a futurisztikus, több tíz méter magas, fémrácsból felhúzott vázak tölcsér formájúak, és mindenhol igazi növényekkel futtatták be őket. A szuperfákra napelemeket helyeztek, abból nyerik az energiát ahhoz, hogy a tölcsérükben összegyűjtött esővizet a saját növényzetük öntözésére visszafordítsák.
Környezetvédelem
A természet tisztelete és a környezetvédelem abban is megnyilvánul, hogy időszámításunk szerint több mint 2000 évvel (újra) felfedezték az (ember alkotta) „önműködő” fát. No meg abban a szándékban is, hogy aránytalanul megdrágították az autóval való közlekedést. S ez még messze nem minden. A város mellett található állatkertben nem az állatok vannak ketrec mögött, hanem az ő életritmusuk szerint odatévedő látogatók. Egy elektromos(!) kisvasúton ülve szemlélhetik, amit a vadállatok a „szabadban” amúgy is éppen csinálnának.
Ez pedig már önmagában egyedülálló élmény!
Egy kis történelem
Szingapúrról már a 3. század óta találni említést. Később volt portugál és holland kézen is. Végül a britek alapíthattak kikötőt a cölöpváros partjainál. A mi kiegyezésünk évében, 1867-ben brit koronagyarmattá vált. Jelentősége fokozatosan nőtt szerencsés fekvésének köszönhetően, mivel éppen az Európát Kínával összekötő hajózási útvonalra esik. A Szuezi-csatorna megnyitásával még inkább fókuszba került. A II. világháború alatt és azt követően a japánok és britek civakodtak a városért, majd 1965-ös függetlenedése előtt néhány évig tagja volt a Maláj Államszövetségnek is. Az akkor még súlyos gondokkal küzdő városállam hatalmas fejlődési utat járt be minden téren: az infrastruktúra, a gazdaság, a közbiztonság, a higiéniás viszonyok mind nagy léptékben javultak. Szingapúr így napjainkra Ázsia egyik legfontosabb pénzügyi központjává is vált, ahová feltétlenül érdemes ellátogatni.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
