sziámi ikerpár

Az orvosok egy hónapot sem jósoltak a sziámi ikerpárnak

Az 1908. február 5-én az angliai Brightonban született ikerpár tagjai a csípőjüknél és a feneküknél voltak összenőve és közös vérkeringéssel bírtak, ugyanakkor a sziámi ikrek többségével szemben nem osztoztak egyetlen létfontosságú szerven sem – ennek köszönhetően manapság viszonylag könnyű lenne szétválasztani őket, a korabeli orvosok azonban túlságosan kockázatosnak ítéltek egy hasonló beavatkozást, és egyébként is meg voltak győződve róla, hogy az ikrek egy hónapig sem fognak életben maradni.

A lányok édesanyja egy férjezetlen kocsmai csaposlány, Kate Skinner volt, aki egy alkalmi viszony következtében esett teherbe,

akiket végül munkaadója, egy Mary Hilton nevű asszony vásárolt meg tőle némi készpénzért. Nevelőanyjuk teher helyett üzleti lehetőséget látott Daisyben és Violetben, és 3 éves koruktól kezdve a kocsmában kezdte mutogatni őket a mindenféle furcsaságra vevő, kíváncsi közönségnek.

A nézők 2 pennyért cserébe tekinthették meg a sziámi ikreket, akiknek gyakran felhúzták a ruháját, hogy megbizonyosodjanak róla, csakugyan össze vannak nőve, és nem valamiféle trükkről van szó, és képeslapokat is vásárolhattak a „különös teremtmények” fotójával. „Mary néni” és az évek során gyakran cserélődő férjei, élettársai – akiket a lányok mindig szigorúan „Uramnak” szólítottak – a kezdetektől fogva tudtukra adták, hogy nem szeretetből, kizárólag üzleti érdekből tartják őket maguknál, és folyamatos testi és lelki bántalmazással sújtották az ikerpárt: ha nem engedelmeskedtek, gyakran szíjjal verték véresre a hátukat és a vállukat.

Folyamatosan bántalmazták őket, minden pénzüket lenyúlták

Daisyt és Violetet egészen kiskoruktól kezdve táncolni, énekelni, zenélni és színészkedni tanították, és még óvodáskorúak sem voltak, amikor „tulajdonosaik” nemzetközi turnéra vitték őket, melynek során bejárták Nagy-Britanniát, Németországot és Ausztráliát is. Nyolcéves korukban a Hilton ikrek az Egyesült Államokba, San Franciscóba is eljutottak, ahová először a hatóságok „testi hiányosságukra” hivatkozva nem akarták beengedni őket, „Mary néni” azonban riasztotta a helyi bulvársajtót, akik akkora hírverést csaptak az ügyből, hogy végül a bevándorlási hivatal megadta magát. 

Nevelőanyjuk halála után annak legidősebb lánya, Edith és a nő férje, egy ausztrál üzletember, Myer Myers vették gondnokságuk alá az ikreket, azonban ők sem bántak velük emberségesebben, mint korábbi „gazdáik”. Hiába voltak már kamaszok, Daisy és Violet semmilyen önállósággal nem rendelkezett, a házaspár még arra is kényszerítette őket, hogy velük egy szobában aludjanak, nehogy véletlenül elrabolják őket; iskolába nem járhattak, helyette naphosszat a zenés-táncos műsorszámaikat gyakorolták, esténként pedig a közönséget szórakoztatták. Az engedetlenségért továbbra is verés járt, ezenfelül Myers azzal fenyegette a lányokat, ha megtagadnák a fellépést, nevelőintézetbe küldi őket.

Az 1920-as években a Hilton ikerpár már Amerika-szerte szenzációnak számított, olyan sztárokkal léptek fel közös műsorban, mint Charlie Chaplin és Bob Hope,

Az általuk megkeresett pénzből a lányok mégsem láttak egyetlen centet sem, Myersék ugyanis a teljes összeget megtartották maguknak, és kizárólagosan ők rendelkeztek minden bevétel felett, tulajdonképpen rabszolgaként dolgoztatva „felfedezettjeiket”.

A legendás bűvész tanácsára beperelték nevelőiket

A Hilton lányok sorsa 21 éves korukban vett gyökeres fordulatot, amikor találkoztak a legendás magyar származású illuzionistával, Harry Houdinivel: 

Daisy és Violet megfogadták a tanácsot, melynek eredményeképp 1931-ben a bíróság hivatalosan kimondta önállóságukat, és 100 ezer dolláros (ma nagyjából 2 millió dollár, azaz 830 millió forint) kártérítést ítélt meg a javukra. Az összegből az ikerpár felépítette saját egzisztenciáját, beutazták a világot, a következő évben pedig szerepet kaptak a Szörnyszülöttek című horrorfilmben, mely hatalmas botrányt keltett a benne szereplő valódi cirkuszi „torzszülöttek” miatt.

Az ikerpárt a szerelem sem kerülte el, a lányok a bulvársajtó kérdésére, hogyan fognak szeretkezni párjaikkal, kacéran úgy válaszoltak, „miközben az egyikünk épp azt csinálja, a másik szemérmesen elfordul, olvas egy kicsit, vagy eszik egy almát”. Violet kezét egy zenész, Maurice Lambert kérte meg, azonban 21 államban is hiába próbáltak házassági engedélyhez jutni, a hatóságok visszautasították kérelmüket,

azonban kérdés, mennyire volt valódi a kapcsolat, és mennyire lehetett inkább a szenzációra kihegyezett bulváresemény, Moore ugyanis köztudottan a férfiak társaságát részesítette előnyben. Daisy később másodszorra is férjhez ment, ismét egy meleg férfihoz, a táncos Buddy Sawyerhez.

Nem sikerült betörniük Hollywoodba

A ’30-as évek második felében a Hilton ikerpár népszerűsége leáldozott, hamarosan ott is hagyták a szórakoztatóipart, és egyéb módokon próbáltak pénzhez jutni, megjelentették például önéletrajzukat, később pedig egy hot dog standot üzemeltettek. 1952-ben visszatértek Hollywoodba, és főszerepet vállaltak az Egy életre összeláncolva című alacsony költségvetésű, Zs kategóriás thrillerben, melyben egy sziámi ikerpár egyik tagja megöli a férjét, a bíróságnak azonban fogalma sincs, mihez kezdjen a lány ártatlan, azonban vele összenőtt testvérével.

A produkció nem hozta meg a várt sikert, az ikerpár pedig egyre rosszabb anyagi körülmények közé került; az 1960-as évek elején még egyszer utoljára megpróbálkoztak színpadra lépni, a felfogadott menedzser azonban még a turné kezdete előtt lelépett, így az egész terv befuccsolt. 

A testvérpár végül – az orvosok egykori jóslatára rácáfolva – 60 évesen hunyt el, 1969. január 4-én, az akkoriban tomboló (mára elfeledett) hongkongi influenzajárvány áldozataként. Miután nem jelentek meg a munkahelyükön, főnökük értesítette a rendőrséget, akik betörtek az ikrek otthonába, és holtan találták őket: a halottkémi vizsgálat szerint Daisy kettő-négy nappal testvére előtt hunyt el, Violet azonban túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy segítséget hívjon, mielőtt vele is végzett a betegség.