szex a vadnyugaton

Minden városban volt bordély

A civilizáció és a vadság peremvidékének számító amerikai frontier, vagyis határvidék szexuális szokásait annak különleges státusza és az ebből fakadó társadalmi jellemzők alakították: a nyugatra kivándorló telepesek, a vadont meghódító, gyakran magányos férfiak és a kisvárosok lakói gyakran ki voltak éhezve a testi szerelemre, ezt az igényt pedig számos törvényes és törvényen kívüli formában igyekeztek kielégíteni.

A westernfilmek jellegzetes karaktere a csábos örömlány vagy madame figurája, Hollywood pedig ebben a tekintetben egyáltalán nem hazudik – a vadnyugaton virágzott a prostitúció, minden városban működött legalább egy bordélyház, melynek alkalmazottai szívesen vendégül látták a városba látogatókat, és elegendő fizetség fejében gondoskodtak róla, hogy megfelelő társaságban tölthessék az estét. Léteztek luxusbordélyok, ahová a vagyonosabb férfitársaság járt, illetve olcsóbb helyek, ahol a hölgykínálat és a környezet is inkább a kisebb pénzű utazókra volt szabva – előbbi helyeken jóval nagyobb megbecsülésben volt része az ott dolgozó nőknek, míg a szegénysori örömházakban gyakran kihasználták, sőt, bántalmazták őket munkaadóik és kuncsaftjaik.

A prostituáltak többsége fiatal, 30 év alatti, iskolázatlan és az alsóbb társadalmi rétegekből származó hölgy volt, sokan közülük még olvasni sem tudtak; szintén gyakoriak voltak a bevándorló hátterű örömlányok, akik törve beszélték az angolt, és más kereseti lehetőség híján űzték a legősibb mesterséget új hazájukban. A bordély tulajdonosa az árakat nemcsak a nők külső jegyei és örömszerzési képességei alapján állapította meg, de belekalkulálta származásukat, hátterüket és etnikai hovatartozásukat is – egy fehér, angolszász, a nyelvet jól beszélő lány szolgáltatásaiért jóval többet kért el a kuncsaftoktól, mint például egy ázsiai vagy őslakos származású hölgy esetében.

Méreggel hajtották el a nem kívánt magzatot

Nem meglepő, hogy a vadnyugati városkákban tomboltak a nemi betegségek, a prostituáltak és a szalonokban dolgozó nőknek pedig a nem kívánt terhesség állandó fenyegetésével is szembe kellett nézniük – léteztek ugyan védekezési módszerek, például óvszer, utóbbi elég drága portékának számított, amit a legtöbb férfi nem engedhetett meg magának. Amikor az óvatlan alkalmi együttlét nem várt következménnyel járt, a teherbe ejtett hölgyek számára az illegális magzatelhajtás maradt az egyetlen megoldás: ezt különböző, főként növényi hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek, vagyis inkább kotyvalékok segítségével próbálták véghez vinni, melyek egyes összetevői akár mérgezőek is lehettek. A prostituáltak tehát nem csak a karrierjüket, gyakran az életüket is veszélybe sodorták, ha nem vigyáztak eléggé hivatásuk végzése közben.

Mindezt tetézte, hogy a vadnyugat lakói rendkívül keveset tudtak a szexualitásról, köszönhetően a puritán hagyományból eredő szigorú keresztény erkölcsöknek – az olyan témák, mint a házasságon kívüli szex, a nemi betegségek, a védekezés és a terhességmegszakítás tabunak számítottak, ezért nem is igazán beszéltek róluk. A témával kapcsolatban rendelkezésre álló szakirodalom néhány rövid füzetecskében, „házassági útmutatóban” merült ki, melyek azt ecsetelték, milyen egy tisztességes, keresztény párkapcsolat, és miért bűnös dolog önkielégíteni, illetve házasságon kívül szexelni.

A cowboyok olykor egymással is összefeküdtek

A testi örömökre éhes férfiak nem csak tisztességes úton elégítették ki vágyaikat, a nemi erőszak is gyakorinak számított a vadnyugaton: az elkövetőket a legtöbb esetben senki sem vonta felelősségre, az áldozatok pedig semmilyen segítségben, kárpótlásban nem részesültek. Mindez rendkívül jellemző a vadnyugat erősen patriarchális berendezkedésére, melyben a hatalmat, társadalmi pozíciókat és testi erőt magukénak tudó férfiak mellett a nők hangsúlyozottan másodlagos szerepet tölthettek be, igen kevés beleszólásuk volt saját sorsukba és a közösség életébe.

Természetesen az is előfordult, hogy a hónapokig a vadonban tartózkodó, vándorló, messzi, elhagyatott vidékeken gazdálkodó magányos cowboyoknak huzamosabb ideig egyáltalán nem volt részük hölgytársaságban – ebben az esetben gyakran egymás karjaiban kerestek vigaszt. A westernekben látható macsó cowboyok imázsának kissé ellentmondva a vadnyugat kies vidékein előszeretettel dívott az alkalmi homoszexualitás: a magukra utalt férfiak a börtönökhöz hasonlóan „szexuális klikkeket” alakítottak, melyekben egyesekre „női szerep” jutott. Ezt a jelenséget nem ítélte el a cowboy-társadalom, az élet velejárójának tekintették, bár valójában – a fentebb említett általános tudatlanságból fakadóan – fogalmuk sem volt róla, pontosan hogyan nevezzék és kezeljék.

Postán rendeltek feleséget maguknak a magányos farmerek

A nemek közötti egyenlőtlenség szintén érdekes jelenségeket szült, előfordult például, hogy nők a társadalmi előrejutás érdekében férfinak álcázták magukat, álnéven, férfiruhában éltek, és férfias foglalkozásokat űztek. A történészek több száz hasonló esetet feltártak már, a férfivá avanzsált nők között voltak katonák, cowboyok, rodeósok és kocsivezetők is. A fentebb említett egyenlőtlenség dacára sok nő vándorolt a „civilizált keletről” a vadnyugatra, a határvidéken ugyanis kevésbé voltak rögzülve a rideg társadalmi szabályok, vagyis, ha szerették volna magukat a hagyományosnak vélt női szerepkörön – házasság, család, gyereknevelés – kívül megvalósítani, itt több esélyük akadt rá.

Persze nem minden cowboy és telepes érte be alkalmi kapcsolatokkal, sokan vágytak rá, hogy feleséget találjanak maguknak és családot alapítsanak, az élelmes üzletemberek pedig gyorsan rátaláltak a megoldásra, miként kapcsolhatják össze a nőhiányban szenvedő nyugatot a kalandra vágyó hölgyekben dúskáló kelettel. Létrejött a társkereső irodák 19. századi változata, a postán rendelt menyasszonyok intézménye: az egyedülálló nyugati parti urak és keleti parti hölgyek levélben ismerkedtek meg egymással, fotót cseréltek, majd abban az esetben, ha a sokadik levélváltás után is úgy gondolták, egymásnak teremtette őket az Úr, a nő útra kelt, és megtörtént az esküvő (az efféle társkeresésre láthatunk példát többek között a Volt egyszer egy vadnyugat című filmben).

A "franciázást" túlságosan európainak ítélték

A házasélet kényelmetlennek és problémásnak számított, a családok ugyanis – kivéve persze a vagyonosabb famíliákat – általában szűkös otthonokban éltek, ahol a családtagok – olykor akár három-négy generáció – gyakran egyetlen szobán voltak kénytelenek osztozni. A szülők sokszor a gyerekekkel egy ágyban aludtak, így feltehetően gondot jelentett számukra, ha kettesben akartak maradni, hogy háborítatlanul élvezzék a testi örömöket.

Végezetül, bár a vadnyugat a burjánzó szexualitás világa volt, itt is léteztek tabuk: a leginkább kerülendő dolognak az orális szex számított, amit az amerikai társadalom akkoriban túlságosan európainak, magától idegennek tartott. A „franciázást” annyira ritkán művelték, és olyan mértékben lenézték a vadnyugaton, hogy társaik gyakran kiközösítették azokat a prostituáltakat, akik mégis hajlandóak voltak szájjal kényeztetni férfi vendégeiket – nem csoda, hogy az óceán túlpartján ma is jóval kevésbé népszerű ez a fajta örömszerzési mód, mint nálunk, a régi kontinensen.