szerelem holttest

Gyerekkori vízióiban halott ősével beszélt

Az 1877-ben Brémában született Georg Karl Tänzler már gyerekkorában is különös szerzetnek számított, gyakran számolt be különös álmokról és víziókról, melyekben állítólagos őse, Anna Constantina von Cosel grófnő, II. Ágost lengyel király szeretője látogatta meg őt. Az egyik látomásban a grófnő megmutatta a fiúnak leendő igaz szerelmét, egy hosszú, sötét hajú, barnás bőrű gyönyörű nő képében.

Hősünk radiológusi képesítést szerzett, és a századforduló környékén Ausztráliába emigrált, ahol meteorológusként kereste a kenyerét, egészen az első világháborúig, amikor a hatóságok más német állampolgárokkal együtt kiutasították a szigetországból. Németországba való visszatérését követően, 1920-ben Tanzler feleségül vett egy Doris Anna Schäfer nevű nőt, akitől két lánya született, 6 évvel később pedig ismét elhagyta szülőhazáját, és egy újabb távoli kontinensre, az Amerikai Egyesült Államok felé vette az irányt.

A férfi a floridai Zephyrhills városában telepedett le, ahová hamarosan követte őt a családja is, egyéves közös amerikai életet követően azonban otthagyta feleségét és gyermekeit, és átköltözött a szintén Floridában található Key Westre, ahol a helyi haditengerészeti kórházban szerzett munkát röntgentechnikusként. 1930. április 22-én ebbe a kórházba toppant be a 21 éves, kubai–amerikai szépség, Maria Elena Milagro de Hoyos, akit édesanyja gyakori rosszullétei miatt szeretett volna orvosi vizsgálatnak alávetni.

Szó szerint megjelent előtte álmai nője

Abban a pillanatban, hogy megpillantotta Elenát, Tanzler tudta: ő az a sötét hajú, egzotikus hölgy, akit gyerekkori vízióiban látott, és első pillantásra fülig szerelmes lett belé. A vizsgálatok sajnos aggasztó hírekkel szolgáltak, tuberkulózist állapítottak meg a fiatal nőnél, mely akkoriban még súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegségnek számított – Tanzler, aki Carl von Cozel grófként mutatkozott be a nő családjának és orvosnak hazudta magát, felajánlotta, hogy minden lehetséges dolgot megtesz Elena gyógyulásáért.

A hamis ígéretekkel a férfi áhított szerelme közelébe férkőzött, beköltözött a Hoyos család otthonába, és különböző gyógymódokkal, elixírekkel, „csodafőzetekkel” próbálta helyrehozni Elena egészségét, miközben ékszereket, ruhákat és más ajándékokat vásárolt, egyes források szerint szerelmet is vallott neki. A fiatal nő nem viszonozta a nála 32 évvel idősebb, édesapja korabeli álorvos vonzódását, azonban elhitte Tanzlernek, hogy képes őt meggyógyítani, ezért kérdés nélkül alávetette magát a különböző „kúráknak”.

Elena egyébként hivatalosan házas volt, még 17 éves korában ment hozzá egy Luis Mesa nevű férfihoz, azonban amikor elvetélt közös gyermekükkel, férje otthagyta őt, és Miamiba költözött – ez a tény természetesen cseppet sem zavarta Tanzlert, és nem rondított bele eszményképébe.

Együtt aludt a holttesttel és rendszeresen főzött rá

Sajnos Tanzler és a valódi orvosok erőfeszítései egyaránt hiábavalónak bizonyultak, 1931 októberében Elena de Hoyos belehalt a tuberkulózisba – hódolója gáláns módon felajánlotta a családnak, hogy a temetés minden költségét fedezi, sőt, jó pénzért még egy felszíni mauzóleumot is építtetett a Key West-i temetőben, ahová a nő földi maradványait elhelyezhetik. A mauzóleum egyetlen kulcsát azonban megtartotta magának, és a következő két évben minden este meglátogatta halott szerelmének sírját; a családot még ez sem zavarta különösebben, Tanzler romantikus természetének tudták be a különös szokást. Egyes szemtanúk szerint a férfi azt mondta, Elena szelleme visszatér, amikor a sírja mellett ül és kedvenc spanyol dalát szerenádozza neki, sőt, elhunyt szerelme gyakran arra kéri őt, vigye el őt a sírból.

A „kérésnek” Tanzler végül 1933 áprilisában eleget is tett: ellopta a nő holttestét a mauzóleumból, és egy játék kocsin észrevétlenül saját otthonába szállította, ahol külön „laboratóriumot” rendezett be az akkor már két éve oszlásban lévő tetem újrafazonírozására. A csontokat drótokkal erősítette egymáshoz, a belső szerveket kioperálta, és helyüket rongyokkal tömte ki, a szemgödrökbe üvegszemeket helyezett, a levált bőrt pedig viaszba áztatott selyemszövettel pótolta. A kipreparált hullát elegáns ruhákba, kalapokba és ékszerekbe öltöztette, parfümmel locsolta – így próbálva elfedni az oszló holttest szagát –, a fejére pedig egy saját készítésű parókát tett, amit Elena még életében lenyírt hajából varrt össze.

A drótoknak köszönhetően Tanzler a holttestet bármilyen tetszőleges pozícióba hajlíthatta, beállíthatta, úgy kezelte, mintha élő ember lenne: mindennap főzött rá, vele aludt az ágyban, gyakran énekelt neki vagy éppen táncolt vele. A későbbi vizsgálatok úgy találták, a férfi egy papírcsövet helyezett imádottja lábai közé hüvely gyanánt, vallomásában azonban tagadta, hogy valaha nekrofil aktust létesített volna „Helenával”.

Űrhajóval akarta elmenekíteni szerelmét

Az évek alatt egyfajta helyi furcsasággá vált a környék lakóinak körében a bizarr, magányos öregember, aki gyakran női ruhákat és nagy mennyiségű női parfümöt vásárol, azonban senki sem gondolta, valójában mi is zajlik Tanzler otthonának falai között. 1940-ben, amikor hősünk már 7 éve élt együtt „élettársaként” imádottja holttestével, egy környékbeli fiú az ablakon bekukucskálva észrevette, amint a férfi egy „nagy próbababával” táncol, és elmesélte a különös dolgot a felnőtteknek.

Elena nővére azonnal gyanút fogott, és értesítette a rendőrséget, akik hullarablás és hullagyalázás vétsége miatt letartóztatták Tanzlert, aki – fentebb idézett – vallomásában részletesen beszámolt mindenről. A megmenekített holttestet alapos vizsgálatot és boncolást követően egy helyi ravatalozóban tették közszemlére, ahol több mint 7000 kíváncsi helyi lakos látogatta meg, végül jeltelen sírba hantolták el a Key West-i temetőben.

Ugyan Tanzler vallomásában néhány kifejezetten merész dolgot is állított – például, hogy azt tervezte, űrhajót épít, és „szerelmével” együtt kilövi magát a sztratoszférán túlra, ahol az űrbeli sugárzás behatol a nő sejtjeibe és feltámasztja őt –, a pszichológiai vizsgálat beszámíthatónak és bíróság elé idézhetőnek találta őt. A tárgyaláson a közönség jelentős része szimpátiával és sajnálattal tekintett a bizarr öregemberre, akit szerelmi megszállottsága késztetett a különös tettekre, végül a bíróság ejtette a vádakat, az 1933-ban történt bűnök ugyanis addigra már elévültek.

Időskori magányában csak szerelme halotti maszkja volt mellette

Néhány évvel az ügy lezárulta után Tanzler visszaköltözött Zephyrhills mellé, ahol magányosan töltötte csendes idős éveit, és felesége, Doris támogatta anyagilag. Megírta hihetetlen elemekkel tarkított önéletrajzát, mely 1947-ben a Fantasztikus történetek című ponyvamagazin hasábjain jelent meg, három évre rá pedig elnyerte az amerikai állampolgárságot. Ugyan szerelme holtteste soha többé nem került vissza hozzá, készíttetett egy halotti maszkot Elena arcáról, mellyel egészen saját haláláig együtt élt.

Carl Tanzler 1952. július 3-án, 75 éves korában hunyt el: a magányos öregember holttestét csak három nap elteltével fedezték fel az otthonában.