A történet 2008 karácsonyán kezdődött, amikor Barki a kilenc évvel korábban készült Stuart Little – Kisegér című filmet nézte kislányával a tévében, és az egyik jelenetben hihetetlen dolgot pillantott meg: Geena Davis és Hugh Laurie háta mögött a falon a magyar avantgárd egyik elveszett remekműve, Berény Róbert Alvó nő fekete vázával című képe volt látható, melyet a művészettörténész egy 1928-as kiállításhoz készült fekete-fehér fotóról ismert. A kutató – aki szerint valóságos karácsonyi csoda történt vele – azonnal munkához látott, hogy felkutassa és visszaszerezze a világhírű festményt, a stáblistán szereplő összes személynek e-mailt írt.
Régiségkereskedőtől vásárolta a stáb az elveszett remekművet
A Nyolcak avantgárd csoport tagjaként ismertté vált Berény Róbert a Tanácsköztársaság ideje alatt több plakátot is tervezett a hatalom számára, ezért Kun Béláék távozása után ő is menekülni kényszerült az országból – Berlinben telepedett le, ahol igen színes életet élt, a legendák szerint még Marlene Dietrichhel is viszonyt folytatott egy időben. A kérdéses, 1926-ban készült festmény a művész második feleségét, Breuer Etát ábrázolja, amint egy asztalnál ülve unottan hajtja le a fejét, stílusában rendkívül hasonlít Berény leghíresebb képére, a Csellózó nőre.
Barki két éven keresztül hiába kutatta az eltűnt festmény nyomát, végül a szerencsének köszönhetően sikerült kapcsolatba lépnie egy Lisa nevű hölggyel, aki a berendező asszisztenseként dolgozott a Stuart Little forgatásán – az ő feladata volt a háttérben látható képek beszerzése, melyeket egy pasadenai régiségboltban vásárolt a produkció számára. Berény festménye – melyért 500 dollárt kért a bolt tulajdonosa – a forgatás befejezése után a Sony stúdió raktárában maradt, és később egy tévésorozathoz is felhasználták, míg végül Lisa ismét a nyomára bukkant, megvásárolta és saját nappalijában tette közszemlére, nem is sejtve, mekkora műremeket őriz otthonában.
A krimibe illő nyomozás sikerét követően Barki az Egyesült Államokba utazott, találkozott a hölggyel, és sikeresen megbizonyosodott róla, hogy Lisa valóban a magyar avantgárd elveszett remekművének tulajdonosa – egy hot dog árustól kölcsönkért csavarhúzóval leszerelte a keretet a képről, és így láthatóvá vált a Munkácsy-céh pecsétje. A felfedezést követően jelentkezett a kép korábbi tulajdonosa, egy Michael Hempstead nevű férfi, aki állítása szerint 1990-ben mindössze 40 dollárért vásárolta a festményt egy San Diegó-i árverésen – ugyan tisztában volt vele, hogy Berény alkotásáról van szó, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a ténynek, és néhány évvel később 400 dollárért adta el a művet az említett pasadenai régiségkereskedőnek.
A festő a ’30-as évektől kezdve részben ismét Magyarországon élt, 1953-ban bekövetkezett halála után három évvel, a forradalom idején pedig lánya a tengerentúlra emigrált – valószínűleg így került Amerikába az Alvó nő fekete vázával, egy másik elmélet szerint a ’20-as évek végén vagyonos zsidó származású műgyűjtők vásárolhatták meg, akik a nácizmus elől menekültek Németországból az Egyesült Államokba. Az azonban továbbra is rejtély, hogyan jutott a kép a San Diegó-i árverésre, és mi történt vele az azt megelőző negyven-hatvan évben.
Lisa nem sokkal később meg nem nevezett összegért eladta a festményt egy műgyűjtőnek, 2014 decemberében pedig Budapesten, a Kongresszusi Központban árverezték el a képet, amelyért 70 millió forintot fizetett a szerencsés vevő.
