Arab hódoltság
711 nem épp dicső évként vonult be az Ibériai-félsziget többnyire katolikus lakosságának emlékezetébe. Az arab Tárik ibn-Zijád vezetésével a Gibraltári-szorosnál 15 000 berber kezdte meg a Vizigót Királyság módszeres romba döntését. Gibraltár jellegzetes látványát nyújtó szikláját is rögtön elnevezték az invazorról Tarik sziklájának: Dzsebel al-Tarik. Számos egyéb nyom és örökség mellett a helység jelenlegi neve, Gibraltár is őrzi emlékét e nehéz idők kezdetét jelentő momentumnak.
A délről észak felé dinamikusan haladó hódítók alig 8 év leforgása alatt szinte a teljes Hispániát elfoglalták, és Al-Andalus néven kialakították fennhatóságukat.
A helyi, katolikus vallású lakosság folyamatosan küzdött területeik, vallásuk és kultúrájuk visszaállításáért,
így 1492-ig állandósultak az összecsapások, bár érdemes megjegyezni, hogy sok helyen sikerült békés és konstruktív együttélést is kialakítani. Sőt, kifejezetten virágzó kulturális életet eredményezett a zsidók, katolikusok és arabok közötti békés összefogás, melyből azóta is tanulhatnánk, megteremtve egy kölcsönösen hasznos és építő multi- és interkulturális közeget.
1492
Amennyire nyomasztó emlékű spanyol szemmel a 711-es év, annyira dicső az 1492-es esztendő. Amerika felfedezése csak hab a tortán, az ötös lottó főnyereménye. Granada, az utolsó arab kézen lévő város visszafoglalása és ezzel a teljes visszahódítás, azaz a reconquista 700 éves tortúrájának vége új lehetőséget nyitott a katolikus királyokként ismert Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella házassága révén egyesült területeken egy egységes, spanyol állam kialakítására.
A tisztán katolikus lakosság megteremtésekor zavaró tényezőként jelentkezett az elszegényedett lakosság szemében a kereskedelemből és magas kamatra kölcsönzésből igen jól élő zsidó kisebbség, ezért megkezdődött kiüldözésük.
Inkvizíció
Az inkvizíció azonban nem spanyol találmány. A francia területekről induló kezdeményezés pápai bulla formájában öltött testet először 1184-ben, majd később a mai Franciaország déli és a mai Olaszország északi részén virágzott. Az Ibériai-félszigeten a katolikus királyok pedig már 1478-ban létrehozták, és egészen 1834-ig működött Spanyolországban. Eleinte fő célja a zsidóüldözés alatt katolikus hitre tértek ellenőrzése és a muszlimról katolizáltak kontrollja volt. Emellett az istenkáromlók, az állatokkal fajtalankodók, a bigámiát elkövetők és a „boszorkányok” álltak leginkább az üldöztetés fókuszában.
A spanyol inkvizíció számos módszerrel dolgozott: a zsidó lakosság kiszűrésére bevezetett egyik módszer a mai napig meghatározza a spanyolok névviselési szokásait. Ott ugyanis mindmáig az apa és az anya vezetéknevét is felveszi minden gyermek. Az inkvizíció azért vezette be ezt a névhasználatot, hogy így is kontrollálni tudja a származást, és azonnal láthatóvá váljon név alapján is, ha valahol zsidó felmenők vannak a családban.
A feljelentések egyébként főként névtelen bejelentések alapján születtek, büntetésül pedig az apróbb megrovásoktól, pénzbírságoktól egészen a máglyán történő elégetéses kivégzésekig terjedt a paletta, bár szemben a spanyol inkvizíció rossz marketingjével, mindössze az elítéltek kevesebb mint 2%-a végezte tűzhalál által. Az ítéleteket nyilvánosan hirdették ki, amelyek népszerű tömegmegmozdulásnak számítottak, és kellően nagy nyilvánosságot is adtak a témának. Az ítéleteket, szemben a híresztelésekkel, már szűkebb körben, este vagy éjszaka hajtották végre.
Negatív kampány
A spanyol inkvizíció messze nem a legkegyetlenebb és a legtöbb áldozatot követelő szent hivatal volt. Egyes források az általuk halálra ítélt áldozatok számát 3000-re, mások maximum 5000 főre becsülik, míg a mai Németország területével összefüggésbe hozható számadat megközelíti a 25 000-et. Az V. Károly korára hatalmassá duzzadt birodalom ellenségei, mint Franciaország, Németalföld és Anglia, valamint a protestánsok keltették kifejezetten rossz hírét a spanyoloknál működő szent hivatalnak, ezzel is gyengíteni próbálván az ország hatalmát.
Meglepő összefüggések napjaink gazdaságával
Egy közelmúltban napvilágot látott kutatás Spanyolországban 67 521 inkvizíciós ítélet újratanulmányozásával meglepő eredményeket hozott. A tanulmány elkészítésében részt vevő kutatók világosan megfigyelhető tendenciák kirajzolódására bukkantak:
az inkvizíció egykori intenzitása és az adott területekre jellemző mai GDP aránya között fordított arányosság tapasztalható.
A földrajzi területek közti különbségeket analizáló csapat a GDP számai mellett az éjszakai kivilágítottság mértékét is alapul vette, amely bevett közgazdasági mutató egy terület fejlettségének és gazdasági állapotának tükrözésére.
A kutatócsoport ezek alapján levont következtetése odáig merészkedik, hogy becslésük szerint, amennyiben nem létezett volna az inkvizíció, a spanyolországi éves termelés fejenként 4,1%-kal, vagyis több mint 800 euróval több lenne.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
