Mindig is a nők főzték a legjobb söröket – csak aztán a férfiak boszorkánysággal vádolták meg őket

A sörreklámok nagy része férfias imázsképekkel operál, az idehaza is egyre népszerűbb kézműves sörök gyártóit pedig leginkább szakállas hipsterként képzeljük el. Kevesen tudják, hogy a sörfőzés évezredeken keresztül a nők feladata volt, csak a késő középkorban fosztották meg őket ettől a kiváltságtól – írja cikkében a Conversation.

Remek bevételi forrást jelentett az asszonyok számára

A sörgyártás jószerivel az emberiséggel egyidős foglalatosság: Szudánban talált edénymaradványok arra utalnak, hogy a Kék Nílus völgyében már 7000 évvel ezelőtt főztek sört, később az Egyiptomi Birodalom egyik legkedveltebb itala lett, melyet a gazdagoktól a rabszolgákig minden társadalmi réteg szívesen fogyasztott. Mezopotámiában törvény szabályozta a sör minőségét, a vikingek talán csak a mézbort imádták jobban, mint a finom, habos sört. Azokban a korokban, amikor az ivóvíz minősége megkérdőjelezhető volt, gyakran a sör biztosította a közösségek életben maradását.

Az idők kezdetétől fogva hagyományosan a nők feladata volt a sörkészítés, és a klasszikus otthoni teendők közé tartozott: míg a férfiak elmentek vadászni, a nők összegyűjtötték a főzethez szükséges hozzávalókat és elkészítették az italt. A középkorban megjelentek, és a házilag főzött sör mellett egyre nagyobb teret hódítottak a kolostorokban készített sörök, melyeket a szerzetesek saját maguk számára főztek, hogy megkönnyítsék a böjtölést. A nők ekkor is élen jártak a sörfőzés tudományában – állítólag a 12. században élt híres tudós apátnő, Bingeni Szent Hildegárd javasolta először, hogy komlót tegyenek a sörbe, jellegzetes kesernyés íze és gyógyhatása miatt.

Az élelmes asszonyok rájöttek, hogy a házilag gyártott sör az otthon falain kívül is kapós lehet, és árulni kezdték portékájukat. A hajadonok és özvegyek saját maguk kereskedtek az itallal, a házas asszonyok férjükkel társulva vágtak bele az üzletbe. A nyugat-európai és angolszász kultúrában ismert boszorkányábrázolás is ide vezethető vissza: a sört árusító nők előszeretettel jelentek meg a vásárokon hatalmas üstökkel és magas, hegyes kalapban – utóbbi arra szolgált, hogy a piaci tömegben is észrevegyék őket a potenciális vásárlók. Gyakran az üzlet ajtajába támasztott seprűvel jelezték, ha a főzet elkészült, a műhelyekben pedig szívesen lófráltak macskák, ugyanis ők tartották távol az egereket a sör alapanyagául szolgáló gabonáktól.

Kiszorították a nőket a sörgyártásból

A sörfőzés évszázadokig jelentős bevételi forrást biztosított a nők számára, idővel azonban a férfiak elkezdték kiszorítani őket a piacról. A 16. században, a reformáció terjedésével Nyugat-Európában szigorúbb, puritánabb erkölcsi és vallási normák hódítottak teret, és ez kapóra jött a férfi sörkészítőknek, hogy boszorkánysággal vádolják és így szorítsák ki a piacról női riválisaikat. A sörfőzéshez a gyógynövények és más alapanyagok gondos ismeretére volt szükség, mely hagyományosan a feltételezett boszorkányok egyik jellemző tulajdonságának számított – így aztán nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy észrevegyék az „összefüggést”. A nép körében elterjedt a pletyka, hogy az üstökben nem sör, hanem mágikus hatású, gyilkos főzet készül, a csúcsos kalapot viselő asszonyok pedig az ördöggel cimborálnak.

A boszorkányság vádja akkoriban akár halálos ítélettel is végződhetett, a nők jobbnak látták tehát felhagyni a démoninak beállított sörfőző mesterséggel. Más férfiak úgy gondolták, egy tisztességes nő helye otthon van, a férje és a gyerekei mellett, és ha idejét olyan felesleges dolgokkal tölti, mint a sörkészítés és -árusítás, nem marad ideje és energiája arra, hogy gondoskodjon a családjáról. Ennek eredményeképp az angliai Chester városában 1540-ben törvényben tiltották meg a 14 és 40 év közötti nőknek, hogy sört főzzenek.

Azóta a sörkészítés férfiszakmának számít: a világ tíz legnagyobb sörgyártó cégének élén szinte kizárólag férfiak állnak, a reklámokban pedig egyértelműen férfias képekkel társítják a sörfogyasztást. Nem csak a mamutcégekre, a kisvállalkozásokra is ugyanez jellemző: a Stanford Egyetem felmérése szerint a kézműves sört gyártó cégek mindössze 17 százalékában vannak nők a vezetőségi tagok között, és csak 4 százalékuk foglalkoztat női sörfőző mestert.