só bánya

Parajdi, tengeri, himalája – számtalan fajtáját tartjuk számon és fogyasztjuk. A só alapvető élelmiszer, azonban kitermelni nem olyan egyszerű.

A fehér aranynak is nevezett só az emberiség története során kiemelt értéket képviselt. Tömegek települtek a sólelőhelyek köré, nem egy, időszámításunk előtt évszázadokkal megnyitott sóbánya nyomaira bukkantak a régészek az elmúlt évtizedekben. Hazánk is valóságos sónagyhatalom volt a történelem során, azonban sóbányáink az ország szétszakításával más államok tulajdonába kerültek, egyesek termelését pedig fel is függesztették.

A só nagy biznisz

A sókivonás évtizedek óta a gazdagság és a jólét egyik fő forrása Ugandában, de napjaink bányászai embertelen körülmények között, egyre nagyobb bizonytalanságban bányásszák a sót. Egykor az ugandai sóbányászok megélhetése biztosított volt a munkájuk által, azonban a sótermelés rohamosan hanyatlik, a klímaválság pedig az eddig sem túl rózsás körülményeket szinte pokolivá változtatta a Nyugat-Ugandában fekvő Katwe-tavon dolgozók számára. 

A munkások 3 fő sófajtát vonnak ki a tóból: kősótömböket, magas minőségű sókristályokat, amiket majd asztali sóként értékesítenek, és sós iszapot, amelyből marhák számára készítenek nyalósót.

Kegyetlen a munka a sóbányaként működő tavon

A sókivonást kézzel végzik, mind a férfiak, mind a nők: ez azt jelenti, hogy mellkasig vagy derékig merülve állnak a mély vízben órákon keresztül, napról napra. A levegő sűrű, záptojásszagú, hidrogén-szulfid és ammónia teszi nehézzé. Az egyenlítői Nap égeti a vízfelszínből kilátszó testrészeiket, mindeközben sós vízben áznak, mindkettő kiszárít, utóbbi toxikus kemikáliákkal is terheli a szervezetüket. 

A védőfelszerelés nem biztosított, a helyi Nébih nem ír elő efféle szabályt, akinek nincs rá pénze, annak nem jut, és a csupasz bőre, no meg egészsége bánja. A legtöbben kreatívan próbálják védeni magukat, inkább kevesebb sikerrel, a férfiak műanyag szatyrot tekernek a nemi területeik köré vagy óvszert viselnek, a nők pedig lisztet használnak arra, hogy alulról ne marja őket a sós víz. Ezeknek az intézkedéseknek azonban nyilvánvalóan kevés pozitív hatása van, így a nemi területeket érintő problémák is gyakoriak a Katwe-tó dolgozói között. 

 Megélhetésük is bizonytalan

A sóhozam a globális felmelegedés okozta időjárás-változások miatt egyre csökken, így a jövő a Katwe-tó környékén élők számára egyre bizonytalanabb. A klímatudósok szerint Ugandában egyre több eső várható, a párolgás mértéke így nem lesz elegendő ahhoz, hogy a sótermelés hasonló mértékű maradjon hosszú távon. 

A kelet-afrikai ország jelentős túlnépesedéssel küzd, a Magyarország háromszorosán elnyúló országban már tíz éve is 37 millióan éltek, s az azt megelőző tíz esztendő alatt egyharmadával gyarapodott a lélekszám. Az írástudók száma azonban egyre kevesebb, ezzel együtt a lehetőségek is, a nők kevesebb, mint 65 százaléka tud írni-olvasni, de a férfiaknál sem sokkal magasabb ez az arány. 

Ha kíváncsi vagy a hazánkban is megtermő, különleges növényre, ami akár a sót is helyettesítheti, ide kattintva olvashatsz róla.