Repülő tintahal?

1947-ben felfedezők kis csoportja szelte át a Csendes-óceánt. Útjuk során különös jelenségre lettek figyelmesek. Egy nap tintahalak jelentek meg hajójuk fedélzetén. Tanácstalanul álltak a történtek felett egészen addig, amíg észre nem vettek, hogy egy csapat fejlábú a víz felszíne felett repül. De senki sem hitt a hazatért felfedezőknek. 

Az elkövetkező évtizedekben egyre többen számoltak be repülő tintahalakról, mégis csak fél évszád elteltével bizonyította be a japán Hokkaido Egyetem kutatócsoportja, hogy ezek a fantasztikus lények valóban képesek a levegőbe emelkedni. 

A tintahalak testét a fej, a karok és a köpeny alkotja. A köpenyen található tölcsérből vizet lövellve, úszólebenyeiket használva képesek előre vagy hátra siklani. Egyes fajok ezzel a módszerrel törik át a vízfelszínt, és szárnyként funkcionáló csápjaik és úszólebenyeik segítségével maradnak a levegőben. Míg a vízben óránként 10 kilométert képesek megtenni, addig a hullámok felett repülve akár 40 kilométert is maguk mögött hagynak egy óra alatt. 

A kutatók azt tapasztalták, hogy ugyan a tintahalak akár 50 méter magasan is szárnyalhatnak, előnyben részesítik az alacsonyabb és hosszabb röppályájú repüléseket, hiszen így egyrészt nagyobb távolságot tehetnek meg, másrészt könnyen visszatérhetnek az óceán biztonságába, ha ragadozó madarak tűnnének fel a láthatáron.

Egyes elméletek szerint a tintahalak a repülést menekülési stratégiaként alkalmazzák. Mások úgy gondolják, hogy így spórolnak energiát a nagyobb utak megtételekor, és az is lehet, hogy a kisebb, fiatalabb példányok a levegőbe emelkedve szöknek meg a nagyobb egyedek elől, akik rájuk fenik a fogukat. Egy biztos: a tintahalak és az óceánok világa számtalan rejtélyt tartogat még számunkra. 

Ha érdekelnek a természet csodái, és kíváncsi vagy, hogy van-e fülük a kígyóknak, olvasd el sorozatunk előző részét is!