Nagyjából az ezredfordulóra tudományos tényként alakult ki, hogy az öngyilkosságról szóló híradások a médiában, különösen azok szenzációkeltő tálalása kiválthatja a sajátos utánzás késztetését, amit a szakirodalom imitációs vagy Werther-effektusnak nevez.
Erre alapozva vezették be Magyarországon 1928-ban az öngyilkosrendeletet, amiben megtiltották az öngyilkossági esetben eljáró végrehajtó és segítő szervezetek számára az adatszolgáltatást a sajtó irányába.
A sajtó azonban fontosnak vélte, hogy kritikával éljen, és így vagy úgy, de felhívja a figyelmet a kiemelkedő öngyilkossági adatokra, valamint a valós szociális intézkedések hiányára. Az I. világháború utáni időszakról van szó, a hangulat nem volt épp rózsás Európában. Mindez a háttér elindította az azóta is legismertebb magyar dalnak titulált Szomorú vasárnap című nótát a világhírnév felé, ami Budapestet egyúttal az öngyilkosok városaként tette fel a térképre.
Mindezek hatására pedig megszületett a fura, mosolygós terápia ötlete.
Előzmények: a Szomorú vasárnap című dal sikere
A korabeli világlapok szerint Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye óta (innen származik a Werther-effektus neve) ilyen megrázó és megdöbbentő írói mű nem született, mint a Szomorú vasárnap dal.
A dalról elég most annyit tudni, hogy Seress Rezső zeneszerző és Jávor László publicista nevéhez köthető, és 1935-ben indult útjára, amikor a publicista megkereste a zeneszerzőt. Különösebben nem volt sikere egészen addig, míg egy hétfői napon megjelenő hírben az állt, hogy öngyilkosságot követett el egy kiscseléd. Lúgkövet ivott, és a teteme mellett megtalálták a Szomorú vasárnap kottáját. Egy hét múlva újabb napi szenzáció jelent meg a lapok címoldalán: „Lédig László pénzügyminiszteri tanácsos egy autotaxiban szíven lőtte magát. Búcsúlevele mellett vér mosta kottát találtak: a Szomorú vasárnapot.”
„Budapesten valóságos tömegirtást végez egy utóbb felkapott műdal, amelynek monoton dallamával, mesterkélten borongós szövegével eddig már öt ember ment a halálba. Mintha csak összebeszéltek volna, mindnyájan a »Szomorú vasárnap« című nóta szövegét tartották kezükben.” (Keleti Ujság, 1935. november, 18. évfolyam, 251-275. szám)
Jávor László egyébként a 8 Órai Újság bűnügyi riportere volt, ami 17 egymást követő öngyilkosságról írt hírben említette meg, hogy a holttest mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták. Sőt ugyanez a lap kirohanást intézett a dal mint az öngyilkosságok sugalmazója ellen, betiltását követelve. Ezeknek a híreknek az átvételével kezdődött a példátlan nemzetközi sajtókarrier – olvashatjuk egy nagyszerű blog, a Wang folyó versei leleplező írásában.
A Szomorú vasárnapot összesen 28 nyelvre fordították le, és olyan világhírű előadók tűzték műsorukra, mint Ray Charles, Louis Armstrong, Bing Crosby, Frank Sinatra és Billie Holiday.
A sikerrel párhuzamosan a külföldi sajtó is felült az öngyilkossági konteóra, folyamatosan támadták Seresst a svájci, olasz, francia, német és amerikai lapok, hogy a Szomorú vasárnap tehet arról, hogy az emberek tömegesen ugranak a Dunába. Ez a módszer ráadásul annyira népszerű volt, hogy abban az időben mentőhajók figyelték a vizet a hidak lábánál a mielőbbi segítségnyújtás érdekében.
A rejtélyes Mosoly Klub
„AZ ÖNGYILKOSOK VÁROSA A MOSOLY VÁROSÁVÁ VÁLT
…Budapest nagyon megszenvedte a háború utáni időket, s igen rossz hírét keltették az évről évre nagy számban előforduló öngyilkosságok. Sokat közülük állítólag a »Szomorú vasárnap« című budapesti dal inspirált…
Most azonban megnyílt a »Mosoly Klub«, hogy gátat vessen az öngyilkossági mániának. Eredetileg inkább csak tréfából alapította egy bizonyos Jenő Professzor és egy Vincze nevű hipnotizőr, ám a klub váratlanul sikeresnek bizonyult. A klub most rendszeres iskolát működtet, ahol megtanítják Roosevelt, a Mona Lisa, Clark Gable, Dick Powell vagy Loretta Young mosolyát és számos más mosolyt. A díjak a felmerült nehézségeknek megfelelően változnak.
Jenő szerint az iskolájában alkalmazott módszerek népszerűvé teszik a mosolygást, s remélhetőleg hamarosan a Mosoly Városára változtatják Budapest nevét” – írták az ausztrál Sunday Times Perth 1937. október 17-i számában.
Ugyan nem sokkal később megjelent a LIFE magazinban egy cikk arról, hogy ez az egész egy hoax volt, hogy helyreállítsák Budapest hírét, de az Urban Legends weboldal nyomozása során fény derült egy bizonyos dr. Vincze Aladár nevű klinikai ideg- és elmeszakorvosra, aki akár a hipnotizőr alakját is ihlethette.
Harc az életkedvért
Mosolyklub lehet, hogy nem is létezett, de volt pár állami kezdeményezés, ami szintén elég érdekes próbálkozásnak tűnik:
- Az utcákat cirkuszok és bohócok töltötték meg.
- A rádióadások időről időre megálltak, hogy vicceket vagy mókás anekdotákat mondjanak.
- A mozikban és színházakban csak vicces, vidám és pozitív alkotásokat mutattak be.
Eredményeket azonban nem hozott ez sem. Sőt, elhíresült egy fiatal nő esete, aki az esküvője napján vetett véget az életének. Mi rejtőzhetett valójában e mögött a negativitás, pesszimizmus mögött? Az igazság az, hogy ezt soha nem értették meg teljesen, és a kezdeményezések sikere már csak azért sem volt hosszú távon felmérhető, mert a világra nem sokkal később ráköszöntött a második világháború időszaka.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
