A jellegzetes, fehér bírói paróka ma már szinte csak a briteknél maradt meg mint kötelező viselet. A bírói fokozattól függően külsejük itt-ott más, de alapvetően ugyanarra a célra hivatott: egységesíti a megjelenést. Hogyan maradhatott ez a hagyomány itt a középkorból? És egyáltalán honnan ered?
Ügyvédek parókában
Az Egyesült Királyságban kevés dolog britebb, mint az ikonikus fehér paróka, amelyet a bírák és ügyvédek – vagy ahogyan őket nevezik, a barristerek – a hivatalos tárgyalótermi eljárások során viselnek. A parókát viselő bírák és ügyvédek közül sokan azt mondják, hogy a fejfedő – más néven peruke – formalitást és ünnepélyességet kölcsönöz a tárgyalásoknak.
„Valójában ez az elsöprő érv a parókák létjogosultsága mellett” – mondja Kevin Newton, egy washingtoni ügyvéd, aki a Londoni Egyetemen tanult jogot. Newton hozzátette, hogy az ügyvédek jogtanácsos néven ismert társai a tárgyalótermen kívül találkoznak az ügyfelekkel, ám ők nem viselnek parókát.
Az egységesség iránti vágy
Ahogy az ügyvédek a talárt, úgy a parókát is az anonimitás szimbólumaként viselik, mondta Newton. A paróka az egyenruha része, amely vizuálisan is elkülöníti a törvényt és azok képviselőit a törvénnyel szembekerülőktől. A parókák annyira hozzátartoznak a brit büntetőbíróságokhoz, hogy ha egy ügyvéd nem viseli, azt a bíróság megsértésének tekintik.
Az ügyvédi parókák a hajkoronánál göndörödnek, oldalt és hátul pedig vízszintes fürtök alkotják azokat. A bírói parókák – más néven bench parókák – hasonlóan néznek ki, de jellemzően díszesebbek, illeszkedve a magasabb ranghoz. A tetejükön teltebbek, és egészen a vállak alá érő, feszes fürtökbe csapnak át.
A legtöbb ilyen parókát kézzel készítik, 100 százalékban lószőrből, bár ma már szintetikus változatok is kaphatók. A lószőr parókák sem olcsók, különösen, ha kézzel készülnek, a formázás, a varrás és a ragasztás évszázados mesterségének alkalmazásával. Egy bíró parókája több mint egymillió forintnak megfelelő fontba kerülhet, míg a rövidebb, ügyvédek által viselt parókák értéke is meghaladja a 200 ezer forintot.
Lehet, hogy a parókák az évszázadok során kimentek a divatból, de attól kezdve, hogy 1685 körül először jelent meg ez a viselet a tárgyalótermekben, egy jól öltözött szakemberhez hozzátartoztak ezek a parókák.
A 17. században csak az elit viselt lószőrből készült, púderezett parókát. Azok, akik nem engedhették meg maguknak a legjobb változatot, de meg akartak felelni a rangjuk által előírt szerepüknek, kecskeszőrből, pamutból vagy emberi hajból készült parókát hordtak. De miért is kerültek egyáltalán divatba a púderes parókák? Miért kell a fejet egy viszkető, izzasztó, mesterséges fürtökből álló műhaj tömeggel feldíszíteni?
Történelmi frizurák
A parókák a 16. század végén kezdtek elterjedni, amikor Európában egyre többen kapták el a szifiliszt. Antibiotikumokkal történő kezelés nélkül (Sir Alexander Fleming csak 1928-ban fedezte fel a penicillint, a szifilisz gyógymódját) a szifiliszes embereket kiütések, vakság, demencia, nyílt sebek és jelentős hajhullás sújtotta. A hajhullás különösen a magas társadalmi körökben jelentett problémát, hisz az ékes hajkorona már akkoriban is fontos volt, vagyonosabb körökben különösen.
A hosszú haj volt a divat, és a korai kopaszodást árulkodó jelnek vették arra vonatkozóan, hogy valaki szifilisszel fertőződött.
A parókák, ha nem a szifilisz okozta hajhullás elfedésére használták őket, szintén hasznosak voltak azok számára, akik tetvesek voltak. Végül is sokkal nehezebb volt eltüntetni tetveket a hajból, mint fertőtleníteni egy parókát.
Lajos, a divatdiktátor
Ha a trendindítókról van szó, senki sem volt nagyobb hatással a brit parókákra, mint XIV. Lajos. A francia Napkirály 1643 és 1715 közötti uralkodása alatt parókával álcázta idő előtt kopaszodó fejbőrét. Ezzel olyan divatot indított el, amelyet az európai felső és középosztály széles körben követett, beleértve unokatestvérét, II. Károlyt, Anglia királyát is, aki 1660-tól 1685-ig uralkodott.
Bár az arisztokraták és azok, akik meg akarták őrizni jó társadalmi helyzetüket, gyorsan átvették a paróka viselésének szokását, az angol bíróságok lassabban reagáltak erre a trendre.
Az 1680-as évek elején a bírósági portrékon még paróka nélküli megjelenés volt jellemző. 1685-re azonban a teljes, vállig érő parókák már a megfelelő udvari öltözet részévé váltak.
Mennyire tartós örökség?
Idővel a parókák kimentek a társadalom egészének divatjából. III. György angol király uralkodása alatt, 1760 és 1820 között csak kevesen viseltek parókát – nevezetesen püspökök, kocsisok és a jogi szakmában dolgozók. A püspököknek aztán az 1830-as években engedélyezték, hogy ne viseljenek parókát. A bíróságok azonban még több száz évig megtartották a parókák hordását mint szokást.
2007-ben azonban az új öltözködési szabályok eltörölték az ügyvédi parókákat – de nem minden esetben. A parókát többé nem kell viselni a családi vagy polgári bírósági tárgyalásokon, illetve az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága előtt való megjelenéskor sem. A parókák azonban továbbra is jelen vannak a büntetőpereken.
Írországban a bírák 2011-ig továbbra is parókát viseltek. Ámbár Angliában és más egykori angol és brit gyarmatokon – mint például Kanadában, amelynek tartományai a 19. és 20. század folyamán elhagyták a parókaviselést, vagy Jamaicában, ahol 2013-ban eltávolították a parókát – az ügyvédek és a bírák már csak ünnepélyes alkalmakkor viselnek parókát.
Ennek ellenére a paróka viselése még mindig népszerű a brit ügyvédek körében – számolt be a Guardian 2021-ben. „Ha valaki nem felel meg az ügyvédek fizikai sztereotípiáinak (általában férfi, fehér, esetleg idősebb), akkor is hasznos az egyenruha viselése, mert hagyománytiszteletet mutat, és olyan, mint az egyenviseletek többsége, eltörli a különbségeket az emberek között, így a jogi területen is” – mondta Zoe Chapman ügyvéd.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
