A Római Birodalom és a vele együtt kibontakozó civilizáció felemelkedése és bukása az egyik legjelentősebb mozzanat az emberiség történetében. Nagy ívű fejlődését és gazdag kultúráját látva talán sokan eljátszanak a gondolattal, milyen nagyszerű lett volna találkozni olyan nagyformátumú római császárokkal, mint Caligula vagy Commodus, a valóságban azonban valószínűleg nem lett volna olyan felemelő az uralkodásuk idején élni, mert bizony sokszor elrettentő volt az ókori Róma valósága. Annak ellenére, hogy a rómaiak híresek voltak arról, hogy előszeretettel látogatták a fürdőket, mindig rengeteg parazitával és betegséggel küzdöttek. Nem véletlenül, hiszen sokszor még a gyógyításra szolgáló módszereik is undorítóak voltak.
Ezt használták vécépapír helyett
Az ókori rómaiak egy különösen durva tisztálkodási módszert alkalmaztak székletürítés után annak érdekében, hogy a fehér tógájukat fehéren tartsák. Ahhoz, hogy valóban megtisztítsák a nehezen elérhető hátsó felüket, miután elvégezték a nagydolgukat, egy bot végére helyezett szivaccsal tisztogatták meg magukat. Ezeket a xilospongiumnak vagy terzóriumnak nevezett szivaccsal ellátott rudat a vécéülőke padjára erősítették. Bár ez kényelmes, de egyben gusztustalan és veszélyes megoldás is volt, hiszen a nyilvános mellékhelyiségeket használó emberek közül többen is ugyanazt a szivacsot használtak a hátsójuk megtisztítására.
Rossz higiénia, sok parazita
Az ókori Róma meglehetősen kifinomult csatornarendszerrel rendelkezett, melynek célja nem ugyanaz volt, mint napjainkban, hiszen nem az ürülék és a szennyvíz elvezetését szolgálta, hanem azért építették ki, hogy az utcákról elvezesse az összegyűlt állóvizet.
Ám az ókori rómaiaknak egészen más higiéniai normáik voltak, mint napjainkban: ők nem aggódtak az utcán lévő ürülék vagy az ott rothadó ételek miatt, melyek a rengeteg parazita miatt óriási fertőzésveszélyt jelentettek.
Ráadásul a rómaiak, akik igen takarékos emberek voltak, az ürüléküket az általuk termesztett növények földjének trágyázására használták, ezzel pedig visszajuttatták a szervezetükbe a belükben lévő élősködőket.
Vizelettel mosták ki a ruháikat
A vegytisztítás egy sajátos módját alkalmazták az ókori rómaiak, akik a saját vizeletükkel mosták a ruháikat. Bár ma már nem tennénk ilyet, kétségtelen, hogy az emberi vizeletben lévő ammónia valóban alkalmas arra, hogy eltávolítsa a foltokat a ruháról. Arról már nem is beszélve, hogy a szappannal ellentétben sokkal könnyebb volt megszerezni.
A rómaiak vizelettel fehérítették a fogaikat
Az ókori Rómában a vizelet olyan nagy üzlet volt, hogy Vespasianus császár még különadót is kivetett rá, és fizetni kellett annak értékesítése után is. Voltak ugyanis olyanok, akik abból éltek, hogy a nyilvános illemhelyeken vagy házról házra járva vizeletet gyűjtöttek – ezt nem csupán mosásra használták, hanem a fogak tisztítására is. Egyesek annak reményében lötybölték ezt a szájukban, hogy ragyogóbbak lesznek a fogaik.
Kecsketrágyából készítettek energiaitalt
Miután a rómaiaknak még nem volt sebtapaszuk, más módot kellett találniuk arra, hogy bekössék a sérüléseiket. Idősebb Plinius, vagyis Caius Plinius Secundus író feljegyzéseiből tudjuk, hogy az ókori Rómában az emberek kecsketrágyával fedték be a horzsolásaikat és a sebeiket. Szintén Plinius írásaiból tudjuk, hogy a legjobb kecsketrágyát tavasszal gyűjtötték össze, majd megszárították, de vészhelyzetben a friss is megtette hatását. Ám volt ennél gusztustalanabb módja is az álattürülék felhasználásának.
A kocsisok ugyanis energiaitalként fogyasztották.
A kecsketrágyát vagy belefőzték, vagy beleőrölték és belekeverték az ecetbe, majd megitták, hogy kimerült állapotban egy kis lendületet nyerjenek. Plinius szerint senki sem szeretett jobban kecsketrágyát inni, mint maga Néró császár.
A nők gladiátorok elhalt bőrsejtjeit dörzsölték az arcukon
Míg a vesztes gladiátorok az epilepsziások gyógyszerévé váltak, addig a győztesek afrodiziákumként szolgáltak. Miután az ókorban nehéz volt szappant beszerezni, ezért az amfiteátrumokban fegyverzettel küzdő harcosok különös módon tisztálkodtak. Miután a testüket beolajozták, az elhalt hámsejteket egy strigil nevű kaparóeszközzel távolították el. A lekapart hámréteg és izzadság azonban igen értékes afrodiziákumnak számított, amit üvegekbe gyűjtöttek össze, és eladták a szépülni vágyó nőknek, akik gyakran arckrémként használták fel. A hölgyek a gladiátorok elhalt bőrsejtjeitől azt remélték, hogy ellenállhatatlanná teszik őket a férfiak számára.
Ha azt is szeretetnéd tudni, milyen volt a rabszolgák élete az ókori Rómában, olvasd el az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
