nyomor negyed

A Mumbai majdhogynem kellős közepén elterülő Dharavi valamivel több mint 2,3 négyzetkilométer. Nézőpont kérdése, hogy ez valójában mekkorának számít: az indiai Máhárástra államának fővárosához képest kicsi, ha viszont azt vesszük, hogy ekkora területen úgy egymillióan élnek, akkor viszont már nem is annyira az.

Kunyhók, ameddig a szem ellát a nyomornegyedben

Dharavi egészen szürreális képet fest, tulajdonképpen egy város a városban: az egymást érő, szürke, összetákolt, palatetős, szűk kunyhói és a köztük húzódó keskeny, koszos utak a gazdagságot jelképező felhőkarcolók szomszédságában sorakoznak. Ha láttad a Gettómilliomost, akkor tudod is, miről beszélünk. 

Mocsárból virágzó szegénynegyed

Dharavi – amely helyén egykor egy mangrovemocsárból átalakított, halászok lakta kis falu volt – története a 19. század végére nyúlik vissza, amikor a brit gyarmati hatóságok intézkedései és az akkori Bombay gyors iparosodása révén a lakosság száma jelentősen megnőtt. A növekvő ipari kereslet vonzotta a munkásokat India különböző részeiből, akik olcsó lakhatást keresve telepedtek le a város peremén.

Bármilyen különös is, Dharavi szépen lassan ipari központtá alakult.

Az itt élő bevándorlók elkezdték ugyanis hasznosítani az addig megszerzett tudásukat. A nyomornegyed kellős közepén így elkezdődött a bőrfeldolgozás, a fazekasság, és a koszos kalyibák között virágzásnak indultak a különféle textilipari tevékenységek, sőt az élelmiszer-előállítás is.

Ez Dharavi nyomornegyedének valódi arca

A legtöbben úgy gondolják, hogy a Mumbai két fő vasútvonala, a nyugati és a központi között található nyomornegyedben veszélyes élni. Főként a sztereotip filmek miatt a látogatók többsége szélsőséges szegénységre és magas fokú bűnözésre számít itt, ám Dharavi szervezett túrái rácáfolnak minderre, a bemutatott képektől ugyanis jobbára eltér a valóság. Az odalátogatók száma nem véletlenül nő évről évre, hiszen sokan kíváncsiak Dharavi valódi arcára.

Ezt ugyan néhány képben nem tudjuk megmutatni, de ezeken a felvételeken látható, milyen is Dharavi – a képre kattintva megnyílik a galéria.

Ez Ázsia legnagyobb nyomornegyede

Noha ugyan tény, hogy ez Ázsia legnagyobb nyomornegyede, mégis ebben a nyüzsgő labirintusos településen belül rejlik azoknak a változatos közösségeknek a gazdag története, amelyek ezt a helyet otthonnak nevezik. Dharaviban a szűk helyiségek és a kihívásokkal teli életkörülmények ellenére a lakosoknak sikerült virágzó mikrogazdaságot – az újrahasznosító ipart – felépíteniük.

A nyomornegyedben körülbelül 5 ezer vállalkozás és 15 ezer egyszobás üzem található, és többek között olyan iparágak is jelen vannak, mint a hagyományos kerámia- és textilipar. Az itt készült bőráruk, ékszerek és különféle kiegészítők a világ számos országába eljutnak, így dharavi termékekkel ugyanúgy találkozni az Egyesült Államokban és Európában, mint a Közel-Keleten. 

A nyomornegyed sötét oldala: félezer emberre jut egyetlen vécé

Dharavi valóságához azonban sajnos hozzátartozik a kosz, amelyért jobbára az elégtelen vízelvezetés tehető felelőssé. A ruhák mosásához és a tisztálkodáshoz vizet biztosító vezetékek ugyanis annyira gyengék, hogy meglehetősen gyakran törnek vagy repednek el. A szennyvízterületek mentén futó, rossz minőségű csövekbe így beáramlik a szennyvíz, amely igen sok közegészségügyi problémát okoz. Csakúgy, mint a vécék, amelyek rendkívül koszosak és rossz állapotúak. Éppen ezért, meg amiatt, hogy

nagyjából félezer emberre jut egy vécé, a helyiek úgy döntöttek, hogy helyette inkább a Mahim-patakot használják. 

Az elégtelen higiéniai viszonyok miatt Dharavit sok járvány érte el. Az első 1896-ban jelent meg, akkor a pestis miatt a nyomornegyed a lakossága csaknem felét veszítette el. De tizedelt már itt a tífusz, a gyermekbénulás, a kolera is, a Covid pedig nagyjából 900 ember életét követelte.

Ha szeretnéd megismerni Afrika legnagyobb nyomornegyedét, ajánljuk a figyelmedbe az erről szóló cikkünket is.