női főnök nemi hátrány

„A nők legyenek szépek és szendék, a férfiak pedig macsók és kemények” – vannak, akik még mindig hasonló sztereotípiákkal mossák át az agyukat ahelyett, hogy kinyitnák a szemüket, és észrevennék, hogy végső soron mindannyian emberek vagyunk, akiknek összetettebb személyisége van az ilyen papírvékony, 2D-s sémáknál. Nevetséges elképzelés, hogy az egyik nem csak sérülékeny tud lenni, egy másik meg csak erős, hiszen mindenkiben dinamikusan váltakozik helyzetenként ez a két érzet (sok másikkal kiegészítve). Azonban mégis kitartóan meghatározza ez a gondolatiság többségünk életét, akár azonosulunk vele, akár nem. Többek között arra is hatással van, hogy miként viszonyulunk a női főnökökhöz.

Nagyobb hátrány nőként főnöknek lenni, mint férfiként

Tanult sztereotípiáink tudattalanul is formálják azt, ahogyan másokra ránézünk, ahogyan minősítjük, kategorizáljuk egymást és saját magunkat a fejünkben. A munka világában ugyanúgy érvényesülnek a nemi alapú leminősítő és felértékelő gondolati sémáink: egy kutatás kimutatta, hogy még a legbelsőbb, legvadabb álmodozásainkat is befolyásolja az, hogy melyik nemhez tartozunk. A nők és a férfiak ugyanis általában a tradicionális nemi szerepek mentén tudnak elképzelni egy szebb jövőt saját maguknak. Ebbe viszont a nők részéről nem fér bele igazán a háztartáson kívüli vezető szerep.

Talán még nagyobb visszatartó erő lehet ez az internalizált korlátozás, amely a női álmodozókat jellemzi, mint hogy ugyanazért a munkáért egy nő 18,2 százalékkal keres kevesebbet férfi társainál Magyarországon az Eurostat 2019-es adatai szerint. Szomorú, de érthető, hogy a nők többsége szó szerint álmodni sem mer a vezetői pozíciókról egy olyan társadalomban, amely alapvetően a konyhába és a bölcső mellé akarja száműzni őket, és amely nem tiszteli meg a munkájukat ugyanannyira, mint a velük egyenértékű férfiakét. Azonban a nemük miatt eléjük görgetett nehézségek akkor sem érnek véget, ha sikerül főnöki pozícióba kerülniük.

Ezek a sztereotípiák nehezítik a női főnökök professzionális életét

Az AVON nyolc országban és 8000 nő bevonásával készült friss kutatása szerint a nőket még mindig nemi alapú megkülönböztetés éri a férfiakkal szemben, amely komoly gondot okoz nekik. A női vezetőkre még mindig rásütik egyesek, hogy túl érzelmesek (44 százalékukat illették ezzel a jelzővel), főnökösködők (33 százalék), gyengék (28 százalék) vagy pedig férfiasak (28 százalék). Kifejezetten ironikus, hogy a leggyakrabban tapasztalt bántónak szánt jelzők mennyire ellentmondásosak egymásnak: az is baj, ha egy női vezetőben megtalálhatóak a tradicionálisabb női tulajdonságok (érzelmes, gyenge), de az is baj, ha a tradicionálisabb férfitulajdonságok is felbukkannak bennük (főnökösködő, férfias). Mintha csak nem is azzal lenne igazán a baj, hogy milyen személyisége és vezetői stílusa van egy női főnöknek, hanem valami egészen más bökné a csőrét a minősítgetőknek…

A megkérdezett nők majdnem fele (45 százalék) úgy gondolta, hogy számukra kevésbé elfogadott kudarcot vallani az üzleti életben, mint férfi társaiknak. Ez azért is kifejezetten érdekes adat, mivel több mint egyharmadukat (38 százalék) pont a kudarctól való félelem akadályozta meg abban, hogy saját vállalkozásba kezdjenek, hiába gondolta azt a megkérdezettek többsége (67 százalék), hogy a kudarc elengedhetetlen velejárója a sikernek. Talán ha kevésbé éreznék magukat jobban büntetve hibáikért a nők, nagyobb arányban mernének saját vállalkozásban gondolkodni.

Azonban a vezetői szerep, a munka világának nőkhöz viszonyulása nem csak a szakmai életükre van negatív hatással. Míg a legtöbb férfi fejében valószínűleg fel sem merül, hogy magánéleti szerepváltása, tehát apává válása vajon akadályozni fogja-e a szakmai előremenetelét, vagy teljesítményét, hogy vajon emiatt hátrányban fogják-e részesíteni a munkaerőpiacon, addig a legtöbb nő, aki gyermeket vállal és nem akarja feladni a karrierjét, szétstresszeli magát ezeken a témákon. Az AVON kutatásából az derült ki, hogy a már saját vállalkozással rendelkező nők többsége (42 százalék) a legnagyobb kudarcuknak azt élik meg, hogy nem tudják megtalálni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt. 

Összességében tehát vélhetően nagyobb elszántság, bátorság kell egy nőnek ahhoz, hogy vezetői szerepbe kerüljön, mint férfi társainak. A negatív nemi sztereotípiáktól azonban ekkor sem tudnak megszabadulni, ráadásul a „vagy nem vagyok elég jó anya, vagy nem vagyok elég jó munkaerő” bűntudatát, szorongását is magukkal cipelik a férfiak többségével ellentétben.