nemzet anyja kivegzett diktator feleseg

Nem kell nagyon mélyre nyúlni, vagy nagyszüleinkhez fordulni a nép jogos bosszújának tekintett kivégzés televíziós közvetítésének szívünkbe és szemünkre vésődött emlékéért. 

Ezalatt Nicolae  Ceauşescu, a „Kárpátok géniusza” és neje, Elena, a „nemzet anyja” mintegy 400 rokonukat helyezte magas pozíciókba, szétverte az államgazdaságot, az éhhalál szélére juttatta az országa lakosságát, ezenfelül a kivégzésük előtt felállt rögtönzött bíróság szerint legalább 60 000 ember halálát okozta.

A kivégzett diktátor, a férj

Ceauşescu édesapja egy, az alkoholt nem megvető pásztor volt, aki mellől a kis Nicolae 11 évesen odébbállt, hogy megkezdje suszterinasi karrierjét a 130 kilométerre lévő fővárosban, Bukarestben. Itt aztán egyes források szerint politikai tevékenységének kapcsán, mások szerint utcai verekedésért, illetve tolvajlásért 1936-ban börtönbe került.

A hűvösön egy villanyszerelő cimborája lett, aki a kommunisták színeiben később pártfőtitkárrá, miniszterelnökké, végül államelnökké vált. Gheorghiu-Dej oldalvizén Ceauşescu előbb földművelésügyi miniszterhelyettes lett, aztán honvédelmi miniszterhelyettes, 1965-ben a román kommunista párt főtitkára, 1967-ben pedig az állam feje. Ekkor már közel két évtizede élvezhette hű neje odaadó támogatását.

A nemzet anyja, a diktátor méltó felesége

Elena a Conducatort, vagyis a Vezért 1939-ben ismerte meg. Miután mátkája 1944-ben megszökött a börtönből, már semmi nem állt útjában az elválaszthatatlan párnak, hogy 1947-ben összekössék hivatalosan is életüket.

Illettek egymáshoz, férjéhez hasonlóan a „nemzet anyja”, a „román nép legszeretettebb lánya” is hamar alkalmazkodott a pozíció velejáróihoz:

• Könnyen idomult a személyi kultusz édes terheihez, és egyáltalán nem volt ellenére, hogy országa legimádottabb asszonyaként képmása porcelánvázákat, dísz- és kegytárgyakat ékesítsen.
• Gyorsan magáévá tette a költekezés rutinját is: drága bundáival volt tele a gardrób, miközben az utca embere éhezett, üzemanyag-, gyógyszer- és élelmiszerhiány lépett fel.
• Magabiztosan és szívbaj nélkül parancsolgatott teljhatalmú miniszterelnök-helyettesként a Securitaténak is, s még saját gyerekeit is a titkosszolgálattal figyeltette végtelen bizalmatlanságában és paranoid rémálmai közepette (no, ezek, valljuk be, aztán nem voltak alaptalanok).
• Lelkifurdalás nélkül dózeroltatott le egész falvakat, ha a közeli nyaralójában teljes csendre vágyott odaszűrődő zajok helyett, vagy záratott be szeszárudákat, hogy fiát kirángassa a családban nem példa nélküli alkoholizmusból.

Sírjunk vagy nevessünk?

• Bukarestben a pár a történelmi városrész nagyjából egyötödének ledózeroltatásával helyet csináltatott a Nép Házaként épülő gigantikus épületnek. Úgy tartják, 9300 otthon esett áldozatául az építkezésnek, melyen 40 000 ember dolgozott: egy katedrális, tucatnál is több, jellemzően 19. századi templom és néhányan a rajta dolgozók közül. Hiába a sietség, az 1983-ban kezdett munkálatok dacára sem készült el a több mint ezer teremmel rendelkező monstrum a pár életében, így nem tudták annak erkélyéről köszönteni rajongótáborukat, sem kifüggeszteni benne 10 méteres portréjukat.

• A Pentagon után a második legnagyobb adminisztrációs palotaként számontartott épületbe 1 millió m³ márványt invesztáltak, 480 csillárt és 200 000 m² szőnyeget. Valószínűleg Nicolea és Elena forogtak a két sír közé titokban a földbe hantolt koporsójukban, amikor helyettük az első, aki beszédet intézhetett az ovációtól és üdvrivalgásoktól ezúttal őszintén hangos néptömege előtt, az nem volt más, mint a pop koronázatlan királya, Michael Jackson. Neki még azt is megbocsátotta a magasztos pillanatban az önkívületben lubickoló rajongótábor, hogy imádott sztárjuk: „I love Budapest!” felkiáltással köszöntötte őket.

• A Conducator imádott vadászni, s eljött az az idő is, amikor az országban már csak egyedül ő vadászhatott medvére. Akkor aztán a kétségbeesett kísérőtábor úgy döntött, a közeli cirkusz egy öreg brumiját feláldozzák a diktátor szenvedélye oltárán. A vadászlesben csőre töltve várakozó vezértől nem messze útjára bocsájtották a nyugdíjazott cirkuszi állatot. Valószínűleg mindegyikőjüknél több esze lehetett a jószágnak, amely a városi legenda szerint felpattant egy ottfelejtett biciklire, és régi szakmai tudását leporolva az örök vadászmezők helyett az odébb tekerést választotta, s a biciklin elhajtott.