A szexmunkások nagy része többnyire katás vállalkozó, szexmunkás azonban nem csak nő lehet – szögezi le mindjárt az elején a Díványnak a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének (SZEXE) elnöke. Földi Ágnes azt mondja, hogy a türelmi zónákat 2000 óta már ki kellett volna jelölniük az önkormányzatoknak, azonban ezt nem tették meg, így a prostituáltaknak nincs más választásuk, mint az, hogy maguk találjanak helyet a munkára.
A szexmunkás nem térképész
A törvény szerint ugyanis a védett területeken kívül legális a prostitúció. Attól, hogy nem jelölik ki a zónát, a szexmunka legális, amennyiben közintézménytől 300 méterre, országúttól 100 méterre, főúttól pedig 50 méterre várják kuncsaftjaikat a szexmunkások – magyarázza az egyesületi elnök, megjegyezve, hogy a törvény több szempontból sem életszerű, hiszen a szexmunkások nem térképészek. A törvény ráadásul azt is szabályozza, hogy a diplomáciai testületek tagjainak otthonától is 300 méterre kellene állniuk.
Ha valaki esetleg megmondaná, hogy az izraeli nagykövet szakácsa hol dolgozik, azzal sokat segítene, mert így az ő otthonát is 300 méterre el kellene kerülni. És ezt a szexmunkás hogy találja ki? És a vele szemben intézkedő rendőr honnan tudja? – mutat rá a szabályozás furcsaságaira Földi Ágnes. Szerinte a törvénynek rengeteg betarthatatlan része van, amelyet nem lehet számonkérni.
Akiken mégis számonkérik, azok azok, akik nap mint nap a megélhetésért küzdenek, és minden hónapban kifizetik az adót, hogy békében dolgozhassanak.
A szexmunkásnak bármikor mondhatja a rendőr, hogy nem jó helyen áll, de a keserű valóság az, hogy sokszor azzal sincsenek tisztában, hogy Magyarországon legális a prostitúció – húzza alá Földi Ágnes. Jó esetben a járőr először csak felszólítja, hogy menjen arrébb, mert rossz helyen áll, és csak akkor indít szabálysértési eljárást, ha a szexmunkás később még mindig a helyszínen van.
Ez az elmélet, a gyakorlat ezzel szemben az, hogy azonnal bevágja a rendőrautóba, elviszi és szabálysértési eljárást indít ellene, vagy helyszíni bírságot szab ki, ami 30-tól 300 ezer forintig is terjedhet – ismereti a nehézségeket az egyesület elnöke. A szexmunkás pedig tart a rendőröktől, így tehát akkor is aláírja a papírt, ha pontosan tudja, hogy nem áll rossz helyen, mert nem szeretné, hogy bevigyék, ezzel viszont elismert egy szabálysértést, és be kell fizetnie a bírságot, mert ha nem teszi, akkor közmunka vagy elzárás is lehet a szabálysértési a dologból.
A SZEXE általában azt javasolja a szexmunkásoknak, hogy ne írják alá a szabálysértést, hanem vállalják, hogy a rendőr feljelenti őket, mert a bíróságon nagyobb az esélye bebizonyítani, hogy a rendőrnek nem volt igaza.
Fedél nélkül a fedélért
Magyarországon nagyjából hétezerre tehető a szexmunkások száma. A szervezet elnöke szerint az is sok lenne, ha az egész országban mindössze egy ember vállalná nagykorúként és szabad akaratából teste kiárusítását. Más lenne a helyzet, ha az átlagbér nem 150 ezer lenne, és ebből nem 120 ezer forintba kerülne az albérlet – mutat rá egy összefüggésre Földi Ágnes.
Az általános tapasztalat, hogy a szexmunkásokat a lakhatási körülményeik, illetve az albérlet kényszeríti ebbe a helyzetbe. Kitörni pedig nehéz, hiszen aki kitanul időközben egy szakmát, és elmegy dolgozni, még így is olyan keveset keres, hogy a hétvégéken 2-3 vendéget bevállal fizetése kiegészítéseként. Így telik nekik valamivel tisztességesebb megélhetésre, és talán ebben a helyzetben kevésbé vannak kiszolgáltatva másoknak.
A legkiszolgáltatottabb réteg
Magyarországon a szexmunkások kétharmada volt már bűncselekmény áldozata. Ezt az áldozatok gyakorta nem jelzik, és a legritkább esetben fordulnak segítségért a rendőrséghez, még ritkábban tesznek feljelentést, mert szégyellik a munkájukat, vagy már ismerik a bánásmódot.
Lemosni a szégyent soha nem fogják tudni magukról, mert az internet nem felejt, ami egy állandó zsarolási eszköz lehet a prostituálttal szemben, akkor is, ha ez legális munka. További probléma, hogy a szexmunkások a társadalmi megbélyegzés miatt hazugságra vannak kényszerítve, hiszen nem ismerhetik el, mi a munkájuk.
Egy prostituált – bár nem beszélt a foglalkozásáról – olyan kuncsaftba botlott, aki a gyermeke óvodai csoporttársának az apja volt. Történt egyszer, hogy az apuka úgy döntött, hogy ingyenszexet kér, ezt pedig zsarolással próbálta elérni. Ha nem kapja meg, amit akar, elmondja a többi szülőnek, hogy a nő mivel foglalkozik. Emiatt a nő kénytelen volt elvinni a gyerekét egy másik óvodába, mert nem akarta kockáztatni, hogy mások tudomására jusson a foglalkozása.
A legnyomorúságosabb, amikor már munka sincs
A prostituáltak életét persze a koronavírus-járvány sem könnyítette meg, hiszen ez nem az a munkakör, amelyben a másfél méteres távolság betartása megoldható, de munka sem igazán akadt. Naponta többször csörgött az egyesület telefonja tanácsért, hogy hogyan lehetne kihúzni az ínséges időszakot.
Rájuk fért volna a segítség, hiszen tudjuk, hogy az állam sokaknak adott segítséget, de a szexmunkások nem voltak közöttük, míg Németország, vagy Hollandia támogatta a prostituáltakat – mondta az egyesületi elnök, aki arról is beszélt, hogy a katás vállalkozóknak néhány hónapig nem kellett fizetni a vállalkozást, ettől viszont még nem került kenyér az asztalra, és sokan nem tudták kifizetni az albérletet sem.
Az is elég, ha nem rúgnak beléjük
A SZEXE elnöke arra kért, ha megtudjuk valakiről, hogy szexmunkás, ne ítéljük el, hanem próbáljuk elfogadni ahelyett, hogy még mélyebbre nyomnánk.
Amikor valaki a szexet munkának tekinti, külön tudja választani a magánéletét és a munkáját. Higgyük el neki, és hagyjuk meg őket abban, hogy ő valóban így éli az életét. Ne kérdőjelezzük meg. Adjunk nekik annyi tiszteletet, hogy elfogadjuk a nézeteit, magunk pedig azt gondolunk, amit akarunk – összegzett Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Szervezetének elnöke.
