legszebb nő halála

Ő lett New York, majd a világ legszebb nője

Olive Elaine Duffy 1894-ben született a Pennsylvania állambeli Charleroi városában egy ír bevándorló acélmunkás három gyermeke közül a legidősebbként és az egyetlen lányként; 12 éves volt, amikor édesapja munkahelyi balesetben életét vesztette, ettől fogva neki is ki kellett vennie a részét a kenyérkeresésből, hogy özvegyen maradt édesanyja és két öccse ne maradjanak éhen. 15 évesen végleg otthagyta az iskolát, és hozzáment egy pittsburghi vasúti munkáshoz, Bernard Krug Thomashoz, akitől egy lánya is született.

A kapcsolat nem bizonyult tartósnak, két évvel később a pár útjai szétváltak, és Olive – aki még mindig csupán 17 éves volt – New Yorkba költözött, ahol egy harlemi vegyesboltban szerzett állást; a kifejezetten csinos, kedves arcú és jó alakú lány gyerekkorától arról álmodozott, egyszer a Broadway színpadán fog szerepelni és meghódítja a világot jelentő deszkákat, de talán nem is sejtette, hogy ábrándja hamarosan valóra válik. 1914-ben Olive Thomas megnyert egy szépségversenyt, melyben „New York legszebb nőjét” keresték, az illusztris cím tulajdonosaként pedig hirtelen felkapott fotó- és rajzmodell lett, akinek ajtaja előtt a Nagy Alma legjelesebb művészei álltak sorban; innét csak egy lépés volt, mire leszerződtette őt a Broadway legnagyobb revüműsora, a Florenze Ziegfried Jr. impresszárió nevével fémjelzett Ziegfried Follies.

Thomas – aki a rossz nyelvek szerint a legendás impresszárió ágyában is megfordult – egy akkoriban rendkívül kacérnak és szexinek számító műsorszámban kapott főszerepet, nem meglepő, hogy hamarosan az egész város róla beszélt, a bulvárlapok pedig minden szerénység nélkül „a világ legszebb nőjének” kiáltották ki. Rengeteg hódolója és rajongója akadt, akiktől gyakran drága ajándékokat kapott, Albrecht von Bernstorff német nagykövet például egy 10 ezer dollárt érő gyöngysorral lepte meg; a New York Tribune szerkesztője azt írta róla, „Olive Thomast személyesen ismerni olyan, mint jó barátságban lenni egy angyallal”.

Szappanoperába illő, viharos szerelem

Az újdonsült Broadway-sztár az akkoriban globális filmipari központtá váló Hollywood érdeklődését is felkeltette, 1916-ban főszerepet kapott a Beatrice Fairfax című tízrészes mozisorozatban, a következő évben pedig nagyjátékfilmben is bemutatkozhatott. Thomas a mozivásznon is legalább akkora sikert aratott, mint a színpadon, sorra csinálta a filmeket – évente akár hét-nyolcat is –, melyek többségében kacér, független nőket alakított; részben az ő filmes imázsának köszönhető az 1920-as évek konvenciókkal szembemenő, vagány új nőtípusa, a flapper megjelenése Amerikában.

A nyugati parti Álomgyárban a szerelem is hamar rátalált Thomasra, a színésznő egy partin ismerkedett meg kollégájával, Jack Pickforddal, akivel első látásra egymásba habarodtak; a férfi nem csupán népszerű színésznek számított, de az egyik legnagyobb filmsztár, Mary Pickford öccseként komoly befolyással is bírt Hollywoodban. A pár néhány hónappal megismerkedésük után, 1916 végén össze is házasodott, a kapcsolat azonban legendásan viharosnak bizonyult: Thomas és Pickford egyaránt imádták a partikat, mindkét végén égették a gyertyát, szenvedélyes művészemberek voltak, akik számtalanszor összevesztek, majd látványosan kibékültek, és természetesen mindketten gyakran szűrték össze a levet alkalmi szeretőkkel.

Megitta férje szifiliszgyógyszerét

1920 augusztusának végén, a sokadik kibéküléskor Pickford úgy döntött, luxusnászútra viszi feleségét Párizsba – egészen addig ugyanis szűkös időbeosztásuk miatt elmaradtak a mézeshetek –, ahol újra fellángolhat köztük a szerelem. A sztárpár a francia fővárosban féktelen mulatozással és ivászattal töltötte az időt, így történt szeptember 5-én is, amikor hajnali 3 óra körül erősen ittas állapotban tértek vissza az elegáns Ritz Hotelben bérelt lakosztályukba: Pickford elszundított az ágyon, Olive pedig a fürdőszobába ment, a férfit azonban hamarosan sikoltás hangja ébresztette fel.

„Ó, ne!” – kiáltott Olive, mire férje berohant a fürdőszobába, karjai közé kapta az ájultan összeeső színésznőt, és döbbenten vette észre a kezében szorongatott gyógyszeres üveget. Thomas véletlenül egy kizárólag külső kezelésre szánt higany-hidrogén-klorid oldatból ivott meg 12 grammot, amit részegségében víznek vagy toniknak nézhetett, pláne, hogy az üvegen csak francia nyelvű felirat volt – férje a sajtó elől gondosan titkolni igyekezett a tényt, hogy az oldatot ő használta, méghozzá egy alkalmi viszonyából „szuvenírként” szerzett szifilisz kezelésére.

Pickford azonnal a párizsi Amerikai Kórházba szállította a súlyos mérgezést szenvedett Thomast, ahol az orvosok öt napig küzdöttek az életéért, a vegyszerek azonban annyira komoly kárt okoztak a 25 éves színésznő belső szerveiben, hogy végül belehalt a szörnyű incidensbe. Férje hazavitette az Egyesült Államokba „a világ legszebb nőjének” holttestét, és a New York Bronx negyedében található Woodlawn temetőben helyeztette örök nyugalomra; beszámolók szerint a hazaúton Pickford több ízben is az öngyilkosságot fontolgatta, de utastársainak sikerült lebeszélniük őt a végzetes tettről.

Jókora botrányt okozott a népszerű színésznő halála

A bulvársajtó – akik addig is ádázul figyelték a házaspár minden lépését – természetesen óriási szenzációt kerekített a népszerű filmsztár váratlan, döbbenetes halálából, sokat cikkeztek Pickfordék féktelen életviteléről, orgiákról, drogokról és töméntelen mennyiségű alkoholról írtak. Hamarosan felröppentek a találgatások, miszerint valójában nem baleset történt: egyesek úgy gondolták, Thomas szándékosan ivott mérget, amikor kiderült, hogy férje megcsalta, és szifiliszes lett, bánatában eldobta magától az életét. Mások azt pedzegették, talán Pickford ölte meg a feleségét, hogy megszabaduljon tőle, és begyűjtse a „baleset” után járó tetemes biztosítási pénzt.

A francia rendőrség is kihallgatta gyanúsítottként a férfit, a nyomozás és a halottkém által elvégzett boncolás azonban egyértelműen véletlen balesetre engedett következtetni, ezért ejtették a vádakat; az ügy azonban még sokáig a köztudatban maradt, és Hollywood első nagy bulvárbotrányaként vonult be a történelembe. Pickford sokáig nem tudta túltenni magát felesége halálán, alkoholizmusa tovább súlyosbodott, még kétszer megnősült, azonban mindkét kapcsolat néhány év után válással végződött; a színész, akinek karrierjét tönkretette a hangosfilm, végül 1933-ban krónikus ideggyulladás következtében, mindössze 36 évesen követte imádottját a halálba.

Olive egyetlen gyermekének, Harriet Thomasnak szintén tragikus sors jutott: 1931-ben, 17 évesen autóbalesetben hunyt el.