Tények és tévhitek: tényleg lekváros fánknak nevezte magát az amerikai elnök?

GettyImages-3321635

Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb mítoszairól.

1963 júniusában John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke a fallal kettéosztott Berlinben mondott híres beszédében egy félrefordítás okán lekváros fánknak nevezte magát, amin jót nevetett a német közvélemény – tartja magát a régi a legenda, de vajon tényleg nevetségessé tette magát a nyugati világ vezetője egy felesleges névelővel?

Az elnök nyugat-berlini látogatásának kétségkívül leghíresebb momentuma volt, amikor a városháza lépcsőjén összegyűlt 120 ezres tömeg előtt mondott beszédet, melyben megerősítette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a szabad világ része, végleg maga mögött hagyta a náci múltat, Amerika pedig sorsközösséget vállal a nyugatnémetekkel az újabb diktatúra elleni küzdelemben. A beszédben Kennedy úgy fogalmazott: „Kétezer évvel ezelőtt a legbüszkébb mondat, amit ember mondhatott, ez volt: „civis Romanus sum” (Róma polgára vagyok). Ma a legbüszkébb mondat a szabad világban: „Ich bin ein Berliner!”

Ugyan az elnök egy szót sem beszélt vendéglátói nyelvén, megkérte tolmácsát, Robert Lochnert, hogy fordítsa le számára a „berlini vagyok / Berlin polgára vagyok” mondatot németre, a beszédet pedig többször is elgyakorolta, többek között a nyugat-berlini polgármester, Willy Brandt előtt is. A legenda szerint mégis gikszer csúszott a szövegbe, az ein névelő miatt ugyanis Kennedy nem Berlin polgárának, hanem egy közkedvelt lekváros édességnek, Berliner Pfannkuchennek (berlini fánknak / Berliner fánknak) titulálta saját magát, ami nagy derültséget keltett a közönségben, a helyi lapok pedig napokig gúnyolták őt a botlásért.

A történetnek azonban semmilyen valóságalapja nincs: Jürgen Eichhoff nyelvész elemzése rámutatott, hogy az ein Berliner formula teljes mértékben helytálló, sőt, az egyetlen nyelvtanilag helyes változat arra, amit az elnök ki szeretett volna fejezni – írja az Urbanlegends blog. Egy valódi berlini polgár számára csakugyan az Ich bin Berliner lett volna a megfelelő kifejezés, a tengerentúlról érkező államfő azonban csak képletesen gondolta azt, hogy ő berlini, ezért van szükség az ein névelőre – az apró eltérést jól érzékelteti például az Er ist Politiker és az Er ist ein Politiker mondatok közötti különbség: míg az első azt jelenti, az illető ténylegesen politikus, a második szerint csupán politikus alkat. A fánkhoz pedig végképp semmi köze a történetnek, a helyiek ugyanis nem használták a Berliner kifejezést a lekvárost fánkra, egyszerűen Pfannkuchennek nevezték a finomságot.

A fordítási bakiról szóló történet valójában csak két évtizeddel a híres beszédet (és Kennedy halálát) követően keletkezett: Len Deighton brit lektűríró 1983-ban megjelent Berlini játszma című kémregényében olvashatunk róla, melynek nyomán sokan – köztük a Times egyik szerzője is – elhitték a sztorit, ami így gyorsan bekerült a köztudatba. A nem létező fordítási bakit természetesen sem a közönség, sem a sajtó nem rótta fel az elnöknek, a Kennedyn hetekig élcelődő német napilap-karikaturisták Deighton élénk fantáziájának szüleményei voltak csupán.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.

Megjelent Mentes Anyu legújabb szakácskönyve!

 

Inzulinrezisztenseknek és mentesen táplálkozóknak főzni nagy kihívás. Ebben nyújt segítséget Nemes Dóra, a Mentes Anyu megálmodója. 
Legújabb szakácskönyvében minden étkezésre és alkalomra található szuper könnyű, mentes fogás. A receptek nemcsak kipróbáltak, de minden étel tápértéke (kalória, szénhidrát, zsír, fehérje) pontosan, adagokra ki van számolva.

Mentes Anyu szakácskönyve 2 ide kattintva már rendelhető!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Mustra