jamaica gerilla nő

Nanny 1686 körül látta meg a napvilágot Nyugat-Afrikában, a mai Ghána területén, a vadászattal és földműveléssel foglalkozó asanti népcsoport tagjaként. Valódi nevéről és előéletéről semmit sem tudunk, és azt is csupán egymásnak ellentmondó legendák beszélik el, hogyan került a fekete kontinensről Jamaica szigetére. Az egyik változat szerint szabad asszonyként érkezett, akinek saját rabszolgái voltak, a másik verzió viszont úgy tartja, ő maga is rabszolga volt, és egy rabszolgaszállító hajóról szökött meg, a harmadik ismert történet afrikai hercegnőként emlékszik rá.

Sikerrel vették fel a harcot a jamaicai rabszolgák a britekkel

A 17. század közepén 150 év spanyol uralom után Jamaica angol kézre került: az új gyarmatosítók mind egy szálig elüldözték a szigetről a spanyolokat, akik távozásukkor rabszolgáik jelentős részét felszabadították. A szabadságot elnyert feketék közül sokan csapatokba verődtek, és gerillamódszerekkel igyekeztek elüldözni az angolokat, vagy legalábbis megnehezíteni a dolgukat; az ellenállók maroonoknak hívták magukat, mely elnevezés jelenthet számkivetettet és gesztenyebarnát is.

A maroonok száz éven keresztül harcoltak a gyarmatosítókkal: az általuk elfoglalt vagy alapított településekről indítottak támadást az angolok ellen, felégették az ültetvényeket, lázadásokat szítottak a rabszolgák között, és tömegestül szabadították fel testvéreiket, akik aztán beálltak soraikba. Nanny – a név jelentése kb. „Mama” vagy „Nagymama” –, akit szokás Nanny királynőnek és a Maroonok Nannyjének is nevezni, 1720 körül bukkant fel a történelem színpadán, ekkoriban vált a sziget keleti felében működő, széloldali maroonoknak nevezett csoport egyik vezetőjévé.

A keleti maroonok Nanny és harcostársa – egyes források szerint testvére –, Quao irányításával elfoglaltak egy folyó és hegygerinc által határolt, vagyis kifejezetten jól védhető, mintegy két és fél négyzetkilométeres területet a Kék-hegységben, ahol létrehozták saját városkájukat. A később Nanny Townnak nevezett település az asanti törzs hagyományos igazgatási módszerei szerint működött, saját maguk termelték meg az állati és növényi javakat, és gyakran kereskedtek a part menti szabad városokkal. A britek többször próbálták elfoglalni Nanny Townt, a domborzati adottságok miatt azonban sohasem tudták huzamosabb időn keresztül megtartani a városkát.

Vezetőjük varázsereje segítette győzelemre a gerillákat?

Ugyan a britek jókora túlerőben voltak, és felszereltségüket tekintve is alaposan lekörözték a maroonokat, utóbbiak mégis sikeresen vették fel ellenük a harcot, és gyakran okoztak fejtörést számukra. A gerillák legfőbb előnyének a helyismeret számított, otthonosan mozogtak a sziklás, hegyekkel borított vidékeken, miközben az angolok csak nehézkesen tapogatóztak ugyanitt; a maroonok emellett az álcázásnak is mesterei voltak, gyakran lesből, fának, bokornak álcázva magukat csaptak le az ellenségre, akik alig bírtak felocsúdni meglepetésükből.

A maroonok zseniális taktikájának számított a „távközléses” kommunikáció is: abengnek nevezett, tehénszarvból készült kürtjük segítségével jókora távolságokból is képesek voltak üzenni, jelezni egymásnak, és mivel a britek nem értették a nyelvüket, attól sem kellett tartaniuk, hogy illetlen fülekbe jut a kikiáltott információ. A gerillák gyakran életben hagyták a megtámadott ellenséges katonákat, akik hazatérve elmesélték társaiknak, milyen hihetetlen ellenállással találták szembe magukat, félelmet keltve köreikben, és elterjesztve a legyőzhetetlen maroonokról szóló mendemondákat.

Nanny 30 éven keresztül irányította a keleti maroonokat, akik vezetése alatt legalább 800, más források szerint 1000 rabszolgát szabadítottak fel, többségüket harcostársnak fogadták, vagy szabad városokban telepítették le. A legendás „nagymama” nemcsak katonai és politikai, de spirituális vezetője is volt a csoportnak: úgy tartották, obeah asszony, vagyis nyugat-afrikai boszorkányok leszármazottja, és mágikus erejének köszönhetően képes ennyire hatékonyan harcolni a britek ellen. A legendák szerint Nanny képes volt megállítani a levegőben a rá kilőtt pisztolygolyókat, majd visszafordítani őket a támadók felé, Nanny Townt pedig különleges varázslat védte, ha egy fehér ember tévedt a településre, a határ átlépésekor azonnal holtan esett össze.

Ő Jamaica egyetlen női nemzeti hőse

Hosszú küzdelem után a britek végül beletörődtek sorsukba, és 1740-ben békeszerződést ajánlottak a gerilláknak: az egyezmény értelmében Nanny Town és az azt körülvevő földterület hivatalosan is a maroonok tulajdona lett, akik cserébe megígérték, hogy nem szabadítanak fel több rabszolgát, sőt, segítenek elfogni a szökevényeket, akikre vérdíjat tűztek ki, egy háborús konfliktus esetén pedig a britek oldalán harcolnak a spanyolok vagy a franciák ellen. A várost később Moore Townra nevezték át, és a britek saját felügyelőt neveztek ki az élére, akinek a fekete vezetők engedelmességgel tartoztak – Nanny azonban ezt már nem érte meg.

A legendás gerillavezér asszony halálát csakúgy, mint születésének körülményeit, teljes homály fedi, és több változat is kering vele kapcsolatban: egy feljegyzés szerint Nannyt 1733-ban megölte egy britek által felbérelt, exrabszolgákból álló különleges egység vezetője, egy bizonyos William Cuffee, ez azonban szembemegy az általánosan elfogadott információval, mely szerint a maroonok hősnője jelen volt az egyezmény hét évvel későbbi aláírásán. A legtöbben úgy tartják, Nanny békésen, időskorában hunyt el az általa alapított városban valamikor az 1760-as években, és földi maradványait is (a napjainkban is létező) Moore Townban helyezték nyugalomra.

Jamaicában máig élénken él a nép körében a Nanny-kultusz, az egykori harcosnőt 1975-ben a kormány beválasztotta a hivatalos nemzeti hősök közé, az ő arcképe díszíti a jamaicai 500 dolláros bankjegyet, Moore Townban pedig szobor őrzi az emlékét.