Hitler szobafestő

Adolf Hitler, a náci Németország vezére fiatalkorában, mielőtt politikai karrierje komolyabban beindult volna, szobafestőként dolgozott – tartja magát a történelem leghírhedtebb diktátorával kapcsolatos egyik legrégebbi és legismertebb tévhit, amelynek sok valóságalapja nincs, de nem véletlenül terjedt el.

Hitler – csakúgy, mint Sztálin – kifejezetten irtózott a mindennapos, bér- és fizetésalapú munkától, sohasem volt rendszeres állása, a gyűlölt apja által kijelölt közalkalmazotti utat egészen korán elvetette. Művészi ambíciói ellenben közismertek: a későbbi náci vezető, aki gyerekkorától kezdve festőművész szeretett volna lenni, tizenhat évesen úgy döntött, megvalósítja dédelgetett álmát, és az apja halála után kapott árvasági támogatásból Bécsbe költözött, hogy felkészülhessen a Képzőművészeti Akadémiára való jelentkezésre.

A szorgosan és lelkesen rajzoló, festegető, de semmilyen képzőművészeti tanulmányt nem folytatott Hitler azonban fennakadt a szigorú felvételi követelmények rostáján: kétszer is próbálkozott bekerülni az akadémiára, de legnagyobb bánatára mindkét alkalommal elutasították. Rajzai alapján az egyik professzor azt tanácsolta neki, próbálkozzon inkább az építészettel – ő azonban mégsem adta fel álmát, ismerősei tanácsára képeslapokat, kisebb méretű akvarelleket kezdett festeni, és ezek eladásából igyekezett fenntartani magát. 1908 és 1913 között nagyjából háromezer képe született, melyek jelentős részét egy zsidó származású osztrák üzletember, Samuel Morgenstern vásárolta meg.

A náci vezér egész életében hiábavalóan hajszolta megszállott vágyát, hogy elismert festő legyen. A második világháború kitörése előtt nem sokkal úgy nyilatkozott: „ha a lengyel kérdés rendeződik, művészként szeretném tovább élni az életem”. Hiábavaló művészi ambíciói természetesen ellenfelei számára is ismertek voltak, és előszeretettel gúnyolódtak is rajta, így vált az 1930-as években a sikertelen képzőművészből szobafestő-mázoló az angol és francia sajtóban. A téves, de Hitler számára annál megalázóbb információt a háború alatt is szívesen híresztelték a szövetségesek.

A szobafestő-legenda forrása talán Jean Effel francia karikaturista két rajza 1938-ból, amelyek a gátlástalan német terjeszkedésre utalva Hitlert pemzlivel és festékesvödörrel ábrázolják, amint barnára festi Ausztriát és Csehszlovákiát. A karikatúrák nagy példányszámú francia lapokban jelentek meg, és széles körű nyilvánosságot kaptak.

Szintén közismert és a háború alatt az amerikaiak, britek által előszeretettel terjesztett tévhit a náci diktátorral kapcsolatban, hogy Schicklgruber vezetéknévvel látta meg a napvilágot. Valójában a Führer apját, Alois Hitlert hívták így, mielőtt huszonkilenc éves korában felvette nevelőapja vezetéknevét, a Hiedlert, amelyet tisztázatlan okokból Hitlerként anyakönyveztek. Napóleonhoz hasonlóan Hitler is alacsony termetű zsarnokként él a köztudatban, valójában azonban 174 centis, más források szerint 175 centis magasságával inkább átlagosnak számított (és Sztálinnál, Churchillnél és Mussolininál is magasabbra nőtt).

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána. Legutóbb a középkori hírhedt első éjszaka joga után nyomoztunk.