Függetlenül attól, hogy együtt szoktad-e énekelni a tömeggel nemzeti himnuszunkat, vagy inkább csöndben állod végig, az biztos, hogy te is jól ismered, mind a méltóságteljesen mélabús dallamot, mind a hozzá tartozó szöveget. Íme néhány érdekesség, amely az emlékezetünkből kitörölhetetlen himnuszunkat övezi.
Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be versét, Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból címmel, majd ennek első versszakát Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben – írja Kővágó Sarolta a Nyelvünk és Kultúránk 1993-as kötetében, amelyben összeszedte, milyen érdekességek fűződnek legismertebb dalunkhoz.
A Himnusz címének változásai
Kölcsey a Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból címet adta költeményének, 1829-ben mégis csupán Hymnusként jelent meg az Aurora irodalmi almanachban. Ugyan még mit sem sejthetett az Aurora szerkesztője arról, milyen pályát fog befutni Kölcsey verse, mégis előrevetítette, hogy többször fogják még ezt a költeményt pusztán Himnuszként emlegetni az emberek, mint eredeti címe alapján. Azonban 1832-ben már ismét az eredeti, hosszabb cím alatt jelent meg, amelyet Erkel megzenésítése terjesztett el végérvényesen és visszavonhatatlanul.
Dallam pályázatra
Talán nem mindenki tudja, hogyan vált Erkel Ferenc a Himnusz megzenésítőjévé. A szerző a Nemzeti Színház pályázati felhívására készítette el azt a dallamot, amelyet ma már minden magyar álmából felkelve is rögtön hibátlanul (persze hangi adottságaihoz mérten) énekel. A dallam-szöveg páros csakhamar népszerűvé vált, és még a Habsburg-udvar tiltása ellenére is elterjedt a magyarok körében.
„Ho-ozz rá” vagy „hozz reá”?
Bármennyire is ikonikus dallamot talált ki Erkel a Himnuszhoz, verbunkos zárlataival igencsak megnehezítette az énekesek dolgát, mivel a versszöveget néhol nehézkesen lehet a dallamra illeszteni. Ennek következtében kétféle éneklési mód terjedt el egy bizonyos szövegrészletnél: a „Hozz rá víg esztendőt” sort voltak, akik „Ho-ozz rának” és voltak, akik „Hozz reának” énekelték, ezzel megzavarva az éneklés ünnepélyes mivoltát, amikor a tömegben egyszerre hangzott fel mindkét verzió.
Hogy véget vessen a fejetlenségnek, Hóman Bálint történész és Magyarország kultuszminisztere 1939. június 2-án a munkáskórusoknak címzett körlevelében azt rendelte el, hogy mindenki énekelje a „Hozz reá” változatot, hiába szól másként Kölcsey eredeti és Erkel megzenésített változatának szövege.
Ugyan Kővágó Sarolta azt írta, hogy a Ferencsik János vezényelte Himnusz hangfelvételen már ismét az eredeti szöveg, azaz a „Ho-ozz rá” hallható, az Országos Széchényi Könyvtár Hangtár oldalára feltöltött archív hangdokumentumban az 1957-1962 között megjelent Ferencsik János vezényelte felvételen a „Hozz reá” hangzik el (00:01:17-00:01:27). A 2022-es év köszöntésén az M1-en elhangzott Himnuszban viszont az eredeti szöveg, a „Ho-ozz rá” hallatszik, tehát vélhetően ez a hivatalos változat napjainkban.
Majdnem lett új dallamunk
Biztosan sokak fejében megfordult már, hogy mi lenne, ha a sportbajnokságok alkalmával nem a feltűnően mélabús dallamú himnuszunk csendülne fel, hanem mondjuk, valami más, esetleg vidámabb hangzású zene társulhatna nemzetünk sportolóinak sikereihez. A gondolat, hogy esetleg lecserélhetnénk a himnusz dallamát,1949-ben is felmerült, nyilván politikai megfontolásból: Kodály Zoltánt kérték fel arra, hogy komponáljon korszerűbb dallamot Kölcsey verséhez. Azonban Kodály visszautasította a felkérést, mondván, hogy „Ez nagyon jó zene”.
Kölcsey Ferenc talán nem gondolta volna, amikor megírta versét, hogy annak akkora hatása lesz nemzetére, hogy még 199 évvel létrehozása után is minden magyar kívülről fogja fújni – ha mást nem is, az első versszakát biztosan.
