gyónás pap titok

Szokás manapság még gyónni? Élnek ezzel a feloldozással a 21. században is az emberek? 

Igen, és nem is kevesen, szép számmal élnek a lehetőséggel. A gyónás olyan, mintha az ember pszichológushoz járna, nálunk is a lelki megnyugtatást, a lelki segítségnyújtást és a lelki vezetést keresik. Gyónni akkor jönnek az emberek, ha úgy érzik, hogy a lelkük nincs rendben, mert valamivel nem tudnak megbirkózni. Ilyenkor átbeszéljük ezeket. Ez lehet néhány óra, de lehet terápiaszerű is, ami eltarthat hetekig, hónapokig, akár évekig is, mint például egy gyászfeldolgozás. A gyónási titok lényege megegyezik az orvosi titoktartással. Biztosítanunk kell azt a légkört, ahol valóban őszinte és nyílt lehet bárki, tudva azt, hogy soha nem fogják kiadni a titkát. A mi egyházunkban nem kötelező a rendszeres gyónás, mint a római katolikus vallásban. Nálunk akkor jönnek a hívek, amikor úgy érzik, hogy rendbe szeretnék tenni a lelküket. Meggyőződésem, hogy ezek a gyónások sokkal őszintébbek és mélyebbek.

Milyen lelki teher alól szeretnének a leggyakrabban feloldozást nyerni az emberek?

A legkülönbözőbb okok miatt, ilyenek a családon belüli vagy a munkahelyi viszonyok, a párkapcsolati nehézségek, a gyermek-szülő kapcsolat főleg tinédzserkorban, de jönnek a fiatal, huszonéves felnőttek is, akik még otthon laknak, de már szeretnének önállóak lenni. Nehéz lelki folyamat a szülőről való leválás, de a szülőnek sem könnyű elengedni a gyermekét. De érkeznek betegségek vagy családi tragédiák miatt is, és olyanok is, akiknek már az is lelki traumát okoz, ha a főnökük erélyesebben szól rájuk a munkahelyen. 

Megesett, hogy a gyóntatás alkalmából olyan bizarr dolgot hallott, amitől még ön is elborzadt?

Igen, nagyon sok mindent hallottam már, voltak megdöbbentő és nagyon összetett problémák is. Ezek főként családi viszonyokhoz köthetők. Ilyen volt például, amikor hosszú-hosszú évek után valaki megtudja, hogy adoptálták. Mint kiderült, sejtette ő már ezt, el is kezdett kutatni ez ügyben, de amikor megtudta az igazságot, és megtalálta a vér szerinti rokonait, az nagyon megviselte. Hónapokig tartott mire az illető lelke rendbe jött. Nekem is nagyon tanulságos volt ez a történet, ekkor értettem meg, milyen sokrétűvé tud válni egy probléma. 

Embert ölt. Elmondta, hogy ő nem hisz Istenben, csupán azért keresett meg, mert az ismerősei azt ajánlották neki, hogy beszélje át velem a történteket. Közölte, hogy neki nincs bűntudata, csak nem tudja elrendezni magában a történteket. Akkor úgy éreztem magam a gyóntatás során, mint egy rendőrhadnagy, aki előtt vallomást tesznek. Néztem rá, érettem, hogy mit követett el, mert hallottam, amit mond, de el sem tudtam képzelni, hogy mit vár tőlem. Nem tudtam, miért nem a rendőrséghez fordult, ha már eljutott oda, hogy kiadja a titkát. Még találkoztunk néhány alkalommal, és úgy tudom, végül belátta, hogy csak akkor lesz rendben a lelke, ha vállalja a tette következményeit. Feladta magát, és jelenleg is a büntetését tölti.

Emlékszem még egy nagyon megdöbbentő esetre. Arra, amikor egy édesanya bevallotta, hogy saját kisgyermekével, aki talán még iskolás sem volt, pedofíliát követett el. Már maga az eset megdöbbentő volt, de ezt még csak fokozta, hogy a bűncselekményt egy nő, egy édesanya követte el. Bevallom, ekkor lefagytam, és tehetetlennek éreztem magam. Egyrészt azért, mert bár dühös voltam, de higgadtnak és tárgyilagosnak kellett maradnom.

Azt mondta, annyira szereti a gyermekét, hogy szerelmes belé. Végül egy hosszú folyamat eredményeként annyit sikerült elérni, hogy az anya lemondott a gyermekéről, akit a nagyszülők neveltek tovább. A probléma kezeléséhez külföldi kollégák segítségét kértem, és egy francia püspöktől kaptam hasznos tanácsokat.

Volt olyan eset, amikor meg kellett szegnie a titoktartási kötelezettségét?

A titoktartást nem lehet megszegni. Voltak arra irányuló kezdeményezések, hogy törvénybe iktassák ennek az ellenkezőjét, de hála Istennek, ilyen törvény nem született. Eddig még senki nem kényszerített arra, hogy szegjem meg a gyónási titok törvényét, és az elmúlt húsz évben nem is tettem meg soha. Ha olyan szituáció áll fenn, amikor mások élete is veszélyben lehet, meg kell találnom azt a megoldást, mellyel nem szegem meg a titkot, mégis valamilyen módon jelét adom annak, például a hatóságnak, hogy veszélyhelyzet alakulhat ki.

Az ön esetében volt már ilyen?

Igen, volt, de hozzá kell tennem, hogy a hatóságok nem voltak a helyzet magaslatán, hiába adtam jeleket, nem éltek ezekkel. Tudomásom szerint azóta is szabadlábon kódorog az illető.

Előfordult már, hogy valakinek az életét mentette meg azzal, amit egy gyónás alkalmával megtudott?

Több esetben is, és még ki tudja, mennyi van, amiről nem tudok. Különösen igaz ez akkor, amikor azt tapasztalom a gyónás során, hogy az illetőnek nemcsak a lelke nincs rendben, hanem súlyos pszichés problémái is vannak, például skizofrén. Ilyenkor megpróbálom rábírni, hogy keressen fel egy szakembert is.

Láttam, hogy a helyzet súlyos tragédiába is torkollhat, ezért néhány barátommal elindultunk, követtük az illetőt, és így sikerült a család testi épségét megmenteni.

Nők vagy férfiak keresik meg inkább?

Más a női és más a férfilélek. A férfiakban még mindig nagyon erősen él, hogy egy férfi ne lelkizzen, mert egy férfi erős, nem mondja és nem mutatja ki, ha valami bántja, ha valami nem jó. De ez egy tévút. Miután a férfiak nehezebben jutnak el arra a szintre, hogy magukról, az érzelmeikről beszéljenek, éppen ezért az ő gyónásuk sokszor mélyebb és őszintébb. A nők hamarabb és többen jönnek, mint a férfiak.

Miről gyónnak a nők, és miről a férfiak? Kinek miért van szüksége lelki segítségre és feloldozásra?

A nők sokkal inkább lelkiznek, leginkább párkapcsolati és magánéleti, családdal és gyerekkel kapcsolatos nehézségekkel keresnek meg. A férfiak csak ritkán gyónnak a párkapcsolatuk miatt, ők sokkal inkább a státuszukkal, a munkahelyi konfliktusukkal, a pénzügyi nehézségeikkel fordulnak hozzám, mert úgy érzik, ha ezek közül valamelyiken csorba esik, ők már nem is férfiak. De ez is egyfajta társadalmi nyomás következménye. Miután a férfi hamarabb lesz a tettek embere, gyakrabban meggyónnak amiatt, hogy kisebb bűncselekményt követtek el.

Mindig tudja archoz vagy névhez kötni a gyónási titkokat?

Igen, mert a mi vallásunk nem használ gyóntatófülkét. Éppen azért, hogy ne arctalanul monologizáljanak az emberek, és a lelkész, a pap pszichológus is lehessen. Leülünk egymással szemben, és beszélgetünk. Ettől mélyebb és őszintébb lesz a gyónás.

Mi a helyzet az ön lelkével? Hogyan tudja mások lelki terhétől függetleníteni magát?

Én is járok gyónni, ha azt érzem, hogy megtelt a lelkem, és kezdek leereszteni. Időről időre erőt kell meríteni, és le kell tudni tenni a terheket. Egy-egy nagyobb, maradandó gyónás témáját ki kell tudni törölni, éppen azért, hogy ne cipeljem magammal. Ha úgy látom, hogy megoldódott a probléma, vagy kezd révbe érni a dolog, akkor törlöm magamból az esetet.

Gyakran megesik, hogy az egyik pillanatban egy esküvőn vagyok, és egy másikban már egy temetésen kell lennem. Mindenképpen benne kell lennem mindkettőben, mert akkor tudom átélni mások örömét, bánatát, fájdalmát, gondját, baját. Ugyanakkor valamilyen szinten mégis kívülállónak kell maradnom, mert csak így tudok alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Nem lehet, hogy minden egyes történetbe lelkileg belehaljon egy pap, mert akkor előbb vagy utóbb tényleg belehal… és akkor ki fogja őt eltemetni? De a viccet félretéve, a saját lelki békénk érdekében fontos, hogy távolságot tudjunk tartani.

A gyónási titkokat ismerve milyennek látja az emberek lelkivilágát, lelkiállapotát?

Általánosságban sajnos nagyon, nagyon rossznak. Mérhetetlen megfelelési kényszer, félelem, aggódás, bizonytalanság van sokakban, kiben nagyobb, kiben kisebb mértékben. Hiányolom azt a megelégedett embert, aki azt érzi, igen, én jól vagyok magammal, jól vagyok a világgal, a családommal, jó vagyok mindenben.

Az ilyen mindennel és önmagukkal is elégedett emberek is járnak gyónni?

Igen, mert őket is érik negatív impulzusok, melyekkel nem tudnak mit kezdeni, de ezekhez teljesen másképpen viszonyulnak, mint az elégedetlen ember. 

Van azokban az emberekben szégyenérzet, akik a gyónás során bevallják a legféltettebb titkukat, bűnüket?

Nincs, és nem is kell nekik emiatt szemlesütve járkálniuk. A gyónás során a pap ugyanis az Istent képviseli, aki így is, úgy is mindent tud. A papnak csak azért mondják el a titkaikat, mert ő tud valamiféle tanácsot, útmutatást, segítséget adni. Természetesen ennek oda-vissza kell működnie. Még csak jelét sem fogom adni annak, hogy tudom, kivel mi történt, mert a gyónás egy nagyon bizalmas szövetség.