gg allin punkzene

Vallási fanatikus apja rettegésben tartotta a családot

Hősünk Jesus Christ Allin néven látta meg a napvilágot 1956. augusztus 29-én egy csendes New Hamphshire-i kisvárosban; édesapja, Merle vallási fanatikus volt, aki azt állította, miközben a babát várták, Krisztus meglátogatta őt, és közölte vele, hogy a leendő gyermek fontos személyiség lesz, és új irányba tereli az emberiség sorsát. Ezek után nem csoda, hogy a kicsinek a Jesus Christ, vagyis Jézus Krisztus keresztnevet adták, amit öccse, Merle Jr. kiskorában nem tudott rendesen kiejteni, ezért „JeJe” („Dzsi-Dzsi”) néven szólította testvérét: a becenév megragadt, és kisebb átalakítással ebből keletkezett a szintén „Dzsi-Dzsinek” ejtett GG.

Allinék az erdőben, egy áram és meleg víz nélküli kunyhóban éltek, ahol a megszállott családfő válogatott módszerekkel terrorizálta feleségét és gyerekeit: gyakran hangoztatta, hogy megöli őket, és még sírgödröket is ásott, bizonyítva, nem üres fenyegetésről van szó. GG később pokoli gyerekkoráról azt nyilatkozta, nem bánja a borzalmas körülményeket, legalább hamar megedződött, és kialakult egész életére jellemző harcos, túlélő természete. 6 éves volt, amikor a megpróbáltatások véget értek; édesanyja, Arleta megszökött a gyerekekkel, és beadta a válókeresetet, majd másodszorra is férjhez ment, és Vermont államban telepedett le a családdal.

A fiú – akit anyja Kevin Michael Allinre keresztelt át – nehezen illeszkedett be az iskolai közösségbe, társai állandóan gúnyolták, és tanulmányaiban sem jeleskedett, annyira gyenge jegyeket szerzett, hogy meg kellett ismételnie a harmadik osztályt. Kamaszként még rosszabb lett a helyzet, GG szabadidejében leginkább betöréssel, drogozással és kábítószer-árusítással foglalkozott, egy alkalommal pedig azzal sokkolta a középiskola népét, hogy – a New York Dolls punkzenekar ihletésére – nőnek öltözve jelent meg a suliban.

Zenésztársaival sem jött ki igazán

Ekkoriban fedezte fel ugyanis legnagyobb szerelmét, a rockzenét: kezdetben a Beatles és a ’60-as évek bandái, később a látványos színpadi show-elemeiről híressé vált „sokk-rocker”, Alice Cooper gyakoroltak rá nagy hatást, és természetesen ő maga is megpróbálkozott különböző zenei formációk alakításával. Az érettségit követően Allin úgy döntött, nem tanul tovább, inkább megvalósítja, álmát és énekes lesz: barátaival 1975-ben megalakította a Malpractice nevű bandát, amely két évre rá feloszlott, ekkor a The Jabbers nevű formáció élén folytatta, amivel már komolyabb sikereket tudott elérni.

Hősünk figyelme egyre inkább az akkoriban világjelenséggé váló punk irányzat felé mozdult, melynek provokatív, szándékosan polgárpukkasztó jellegét közel érezte saját személyiségéhez. A mozgalom sikerét meglovagoló Jabbers 1980-ban felvehette első stúdióalbumát Always Was, Is, and Always Shall Be címmel, az alkohol- és drogfüggő frontember nehéz, kompromisszumképtelen természete és féktelen, kirívóan erőszakos színpadi előadásmódja konfliktusokat szült Allin és zenésztársai között, ezért a banda pár évvel később feloszlott. Ettől kezdve a punk körökben „Manchesteri őrültként” emlegetett Allin több különböző formáció élén lépett fel, többek között a Texas Nazis („Texasi nácik”), a St. Cedar Sluts („St. Cedar-i r.bancok”) és a Scumfucs (ezt inkább nem fordítjuk le…) frontembereként sokkolta a közönséget.

Ürüléket evett, vért spriccelt, és pedofil sorozatgyilkossal levelezett

A botrányokozást nem aprózta el, koncert közben gyakran szétverte a berendezést, vagy leugrott a közönségbe, és verekedni kezdett annak tagjaival – ezért gyakran a rendőrök vetettek véget egy-egy fellépésének –, szexuálisan zaklatta a női nézőket, de olyan is előfordult, hogy önmagát ütötte-verte, vagdosta, illetve vért locsolt saját testére és a közönségre. Leghírhedtebb mutatványát egy 1985-ös illinois-i koncertjén adta elő: a fellépés előtt néhány órával nagy adag hashajtót vett be, majd a színpadon kieresztette beleinek bűzös, folyós tartalmát. A szemtanúk szerint azonnal kitört a káosz, több száz megdöbbent punk rohamozta meg a kijáratot, egyesek elájultak a bűztől – a produkció olyan jól sikerült, hogy Allin állandó jelleggel felvette a repertoárjába, sőt, később még meg is ette a fekáliát a nézők színe előtt.

Manchester őrültje nem csak a színpadon okozott botrányokat, hírhedtté vált például a sorozatgyilkosok iránti megszállott rajongása: hosszú, bensőséges levelezést folytatott a 33 fiú és férfi megerőszakolásáért és meggyilkolásáért halálra ítélt John Wayne Gacyvel, sőt, még fel is kérte „barátját”, rajzoljon borítóképet az egyik lemezéhez. Allin emellett gyakran tett olyan állításokat, miszerint elfogadhatónak tartja az állatokkal és gyerekekkel való szexuális aktust, és rajongói megcsonkításában is örömét leli.

A színpadon akart öngyilkos lenni

Az önmagát és másokat csonkító, ürülékevő botrányhős saját magát „az utolsó igazi rock’n’roll sztárnak” titulálta, és azt kezdte híresztelni, hogy egy jól sikerült koncertje végén a színpadon fog öngyilkosságot elkövetni, így zárja le a karrierjét – a tett elkövetését először 1989 halloween éjszakájára hirdette meg, azonban balszerencséjére ekkor éppen a rácsok mögött ült. Allint – akinek természetesen gyakran meggyűlt a baja a törvénnyel, élete során 52 alkalommal tartóztatták le – egy fiatal nő vádolta meg azzal, hogy fizikailag bántalmazta, és szexuálisan zaklatta őt; hősünk beismerte, valóban késsel belevágott áldozata húsába, és ivott a véréből, de szerinte ebbe a nő is beleegyezett, és ugyanazt művelte ővele.

Ugyan a bíró elismerte, a sértett vallomása bizonyos pontokon ellentmondásos, végül vádalku keretében Allint csökkentett büntetéssel 15 hónap börtönre ítélték – szabadlábra helyezése után ott folytatta, ahol abbahagyta, sőt, mivel addigra már híre ment, hogy a színpadon fogja kioltani a saját életét, a korábbinál jóval nagyobb tömegek voltak kíváncsiak a fellépéseire. A botrányhőst a fősodorbeli média is felfedezte magának, gyakran hívták meg vendégnek népszerű talkshow-kba, hogy nyilatkozataival sokkolja a nézőket, a hírnév ellenére mégsem sikerült elérnie nagy álmát, az igazi rocksztárságot.

Vérrel és ürülékkel a testén temették el – a lánya elhatárolódott tőle, a rajongók nem

Allinra a legtöbben kizárólag botrányos viselt dolgai és extrém polgárpukkasztó magatartása miatt voltak kíváncsiak, zenéjét kevesen értékelték, lemezeinek többsége magánkiadásban jelent meg, és kizárólag az underground punk szcéna körében terjedt. Persze nem csoda, hogy a mainstream lemezkiadók nem igazán voltak vevők olyan dalokra, mint az Ass F.ckin’, Butt Suckin’, Cunt Lickin’ Masturbation (Fenék b.szó, s.gg szopó, p.na nyaló maszturbáció), a Savage Bloodbath (Kegyetlen vérfürdő) vagy 99 Stab Wounds – Decapitation Ritual (99 szúrási seb – lefejezési szertartás).

Rajongói szerint ugyanakkor Allin a külsőségek mögött egy érző lelkű, súlyos gyerekkori traumákat elszenvedett művész volt, aki a zenén keresztül próbálta megvalósítani önmagát és megküzdeni a démonaival; egyesek úgy gondolják, ha nem jött volna össze számára a punkzene, talán sorozatgyilkos válik belőle, mint idoljaiból. Hősünk egyébként még 1978-ban feleségül vette barátnőjét, Sandra Farrow-t, a kapcsolat azonban hamar félresiklott, 7 évvel később pedig hivatalosan is válással végződött, miközben Allin már egy Tracy Deneault nevű texasi kamasz lánnyal élt együtt. A kapcsolatból egy lánya is született, Nico Ann Denault, aki elhatárolta magát apja személyiségétől és örökségétől.

A gyakran bejelentett öngyilkossági szándék dacára Allin végül egy véletlen heroin-túladagolás következtében hunyt el: 1993. június 27-én, Manhattanben tartott utolsó koncertje három szám után verekedésbe fulladt, ő pedig úgy döntött, inkább átmegy egy barátjához bulizni, ahol tetemes mennyiségben kerültek elő a keményebb drogok. A társaság másnap reggel eszméletlenül találta a mindössze 36 éves Allint, a kiérkező mentők azonban már nem tudták megmenteni az életét. A punk legzűrösebb alakját szülőhelyén, New Hampshire-ben helyezték örök nyugalomra; mivel végrendeletében kikötötte, hogy holttestét nem moshatják meg, a koporsóban is az előző esti koncertről megmaradt vér és ürülék foltjai díszítették földi maradványait. Rajongói azóta is méltó módon őrzik az emlékét, leggyakrabban vizelni járnak a néhai punkikon sírjához.