gandhi szexuális szokásai

Négygyerekes apaként választotta az önkéntes cölibátust

Az 1869-ben jómódú hindu család sarjaként született Gandhit a hagyományoknak megfelelően már 13 éves korában megházasították egy nála egy évvel idősebb lánnyal, Kasztúrbáíval, ezért egy évet halasztania kellett az iskolában. A kamasz férjnek rendkívül bejött a testi szerelem, néhány évvel később még édesapja halálos ágya mellől is elszökött, hogy a családfő haldoklása közepette vidáman szerelmeskedjen a nejével – emiatt később súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte, és későbbi önmegtartóztatási vágyát is részben ezzel a traumával kapcsolta össze.

A pár első gyermeke pár napos korában meghalt, később azonban Kasztúrbáí négy egészséges fiúnak adott életet – a legifjabb utód, Devdász születésekor, 1900-ban az akkor már jelentős ügyvédi praxissal rendelkező és a politikába is belekóstolt Gandhi úgy döntött, teljes mértékben szakít addigi életmódjával, és a hindu brahmacsarja fogadalom szellemében teljes és szigorú önmegtartóztatásba kezd. Feleségével kölcsönös megegyezés alapján örökre felhagytak a szexszel, de a jogász-szabadságharcos még a maszturbációt is megtagadta magától, és másokat is önmérsékletre intett – úgy gondolta, ezáltal megtisztulhat a lélek, az embernek pedig sokkal több időt és energiát képes áldozni a magasztosabb célokra, például az India függetlenségéért vívott harcra.

Önmegtartóztatást hirdetett és szentül hitt „a sperma erejében”

Az önként vállalt cölibátus ellenére Gandhit továbbra is rendkívül foglalkoztatta a szexualitás, melyre bizonyíték, hogy folyamatosan értekezett a témában, és követői számára precíz előírásokat fogalmazott meg, ezek többsége – különösen a modern szemlélő számára – ellentmondásosnak és vitathatónak számít. A nőknek azt tanácsolta, álljanak ellen férjük vágyainak, a férfiak pedig igyekezzenek leküzdeni a bennük feltámadó állatias ösztönöket – ezt egy jéghideg zuhannyal lehet a legjobban elérni –, a szexnek ugyanis csak a gyereknemzés lehet az egyedüli célja, minden más felesleges és bűnös energiapocsékolás.

Ennek szellemében a Mahátma minden fogamzásgátlási módszert ellenzett, úgy gondolta, az egyedüli ildomos módszer a nem kívánt terhesség ellen az önmegtartóztatás. Szintén érdekes volt Gandhi „viszonya” a spermához: úgy gondolta, a férfiúi életnedv hatalmas, szent energia forrása, így annak megőrzésével – vagyis a teljes önmegtartóztatással – emberfeletti erőre tehet szert a kitartó illető.

Ugyan – az akkori Indiában igen progresszívnak ható módon – Gandhi támogatta a nők férfiakkal azonos oktatáshoz és munkavállaláshoz való jogát, úgy vélte, az otthoni teendők ellátása és a gyereknevelés továbbra is az asszonyok feladata kell, hogy maradjon, akik csak ezek után vagy mellett kezdjenek más foglalatosságokba. Szintén óva intette a nőket attól, hogy túlságosan kirívóan vagy a modern divat szerint öltözködjenek, ezzel ugyanis csak feleslegesen agitálják a férfiakat, felkeltve bennük a káros vágyakat.

Meztelenül masszíroztatta magát és tizenéves unokahúgával aludt együtt

Miközben a nyilvánosság előtt Gandhi a tisztaság, a szerénység és az erőszakmentesség apostolaként lépett fel, saját életében nem követte egészen az önmaga felé támasztott szigorú szabályokat – ugyan nincs bizonyíték rá, hogy valaha megszegte volna önmegtartóztatási fogadalmát, a korábban szexuálisan igencsak aktív szabadsághős folyamatosan szenvedett a szex hiányától, és különböző pótmódszereket talált ki, hogy enyhíthessen megpróbáltatásain. Gyakran vette magát körül szexuálisan vonzó hölgyekkel, akiknek jelenléte vágyat ébresztett benne, így próbára tehette állhatatosságát, közéjük tartozott titkárának csinos húga, Szusila Najár.

A vonzó hölgytársaság azonban nem volt elég az aszkéta népvezér számára, aki idővel egyre durvább megoldásokhoz folyamodott: gyakran masszíroztatta magát meztelenül női követőivel, egyes hölgyeknek pedig előszeretettel ajánlotta fel, hogy töltsék együtt az éjszakát. Az együttlétek során fizikai érintkezésre nem került sor, inkább egyfajta sztriptízjátékról volt szó, melyben a csinos, fiatal nők fokozatosan megszabadultak a ruhájuktól a Mahátma színe előtt, majd meztelenül befeküdtek mesterük mellé az ágyba; gyakran előfordult, hogy Gandhi olyan nőket invitált a hálószobájába, akiknek korábban az önmegtartóztatás szellemében megtiltotta, hogy férjükkel szexuális viszonyt folytassanak.

A hálótársak között olykor fiatalkorú, serdülő lányok is helyet kaptak, egyes – talán túlzó – híresztelések azt rebesgették, „a Nagy Lélek” egész seregnyi meztelen tinédzserrel bújik ágyba esténként. Felesége halála után az idős Gandhi rendkívül szoros, közeli viszonyba került tizenéves unokahúgával, Manuval, aki nemcsak a hálószobába, de szinte mindenhová elkísérte őt – a Mahátma halála estéjén is Manu és unokaöccse felesége, a szintén kamaszkorú Abha társaságában sétált egy hindu vallási összejövetelre, amikor merénylője az életére tört, és három golyót lőtt közvetlenül a mellkasába.

Munkatársai is felháborodtak szexuális szokásain

Gandhi bizarr szexuális szokásai nem maradtak észrevétlenek, személyzetéből többen felmondtak a botrányos esetek miatt, újságjának két szerkesztője pedig megtagadta, hogy közöljék az önmegtartóztatással kapcsolatos instrukciókat tartalmazó prédikációját. Harcostársa, a független India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru egy ízben egyenesen úgy fogalmazott, Gandhi „szexuális viselkedése abnormális és természetellenes”.

Az 1948 januárjában, 78 évesen elhunyt Gandhi tragikus halála után a közvélemény és a hivatalos, állami források is kizárólag pozitív színben, méltatással tekintettek a modern India szülőatyjának kikiáltott békés szabadságharcos alakjára, mely nézet máig uralkodónak számít, annak dacára, hogy bizarr szexuális szokásai mellett több más téren is vitatható nézeteket vallott. Idetartozik Gandhi nem titkolt rasszizmusa – ügyvédként Afrikában töltött időszaka alatt gyakran kifejtette véleményét, miszerint a feketék alacsonyabb rendű, állatias embercsoportnak számítanak, és a fehérek jogosan uralkodnak felettük, ugyan idővel enyhített valamelyest ezen a felfogásán.