A Ranker ezekből a furcsa védőszentekből gyűjtött egy csokorra valót.
Szent Lidwina, a korcsolyázók védőszentje
Az 1380-ban, a mai Hollandia területén született Schiedami Szent Lidwina a legenda szerint 15 éves korában gyertyaszentelő napján kiment megnézni a környékbeli korcsolyázókat, az egyik jégen suhanó leány azonban óvatlanul belerohant hősünkbe, aki elesett, bordáját törte, és egész életére mozgássérült maradt. Állapota folyamatosan romlott, jobb vállát és karját egy idő után már csak az inak tartották össze, fél szemére pedig megvakult, ugyanakkor többször megjelent előtte egy őrangyal, akinek látogatása után jó illat töltötte el a betegszobát, az odalátogatók pedig felgyógyultak betegségeikből. Lidwina saját szenvedése közben is mások baján próbált enyhíteni, megmaradt ruháit, pénzét és edényeit elajándékozta a szegényeknek – nem csoda, hogy 53 éves korában bekövetkezett halálát követően szentként kezdték tisztelni, ma pedig a korcsolyázókat védi a balesetektől.
Szent Drogo, a csúnya emberek védőszentje
A 12. századi Franciaországban élt Sebourg-i Szent Drogo (más írásmóddal Dreux) gazdag flamand családban született, azonban már korán árvaságra jutott, a szüleitől örökölt vagyont pedig – mivel azt gondolta, édesanyja haláláért neki kell vezekelnie – az egyházra hagyta és zarándoknak állt. Tíz alkalommal tette meg a hosszú utat szülővárosától Rómába, amelynek során súlyos betegség támadta meg, ami egész arcát és testét elcsúfította: a legenda szerint annyira förtelmes külseje lett, hogy élete maradék évét egy világtól és embertársai tekintetétől elzárt apró templomban töltötte. Halála után az egyház szentté avatta, ugyanis több csodás tettéről is beszámoltak kortársai: megcsúfulása előtt például megfigyelték, hogy képes két helyen lenni egyszerre.
Szent Izidor, az internet védőszentje
Szintén a 6. században tevékenykedett Sevillai Szent Izidor, a tudós érsek, aki hosszú élete alatt páratlan kincsekkel gazdagította az egyházi irodalmat és a korabeli tudományt: enciklopédiák és tankönyvek egész sora fűződik a nevéhez, foglalkozott többek között a szavak eredetével, a logikával és a természettudománnyal és Biblia-értelmezéssel is. Nem csoda, hogy az 1990-es években II. János Pál pápa őt nyilvánította az internet, illetve a tudomány és a technika iránt érdeklődők védőszentjének.
Szent Bibiána, a másnaposok védőszentje
A 4. században élt Szent Bibiána vértanú egy keresztény római lovag, Flavius leánya volt, akit a fél szeme elvesztését a keresztények gonosz varázslatainak tulajdonító Apropianus prefektus ólmos bottal vert agyon – a mártírrá lett fiatal hölgynek semmi köze a túlzott alkoholfogyasztáshoz, pusztán nevének köszönhetően – ami a latin bibulus, vagyis szomjas, inni szerető szóból származik – vált a másnaposok segítőjévé.
Szent Gummarus, a rossz házasságok védőszentje
A mai Belgium területén élt Gummarus katonaként Kis Pippin frank király szolgálatában töltötte ideje nagy részét, azonban míg uralkodójával a végletekig meg volt elégedve, házasságával már kevésbé: Guinmarie névre hallgató felesége folyamatosan bántalmazta, szidalmazta, míg végül az otthoni problémák elől egy hosszú hadjáratba menekült királya oldalán. Hősünk évekkel később megváltozott emberként tért haza: elvált a feleségétől, bocsánatért esdekelt a szolgálóknak, akiket az asszony gyakran bántott, majd remetének állt, és magányosan, Krisztus szolgálatában hunyt el 775-ben.
Szent Kolumba, a motorosok védőszentje
Az Írország északnyugati sarkából, előkelő családból származó Szent Kolumba tizenkét tanítványának élén sorban járta a Brit-szigeteket és Európa más vidékeit a 6. században, pogányok tömegeit térítette meg, és legalább száz kolostort alapított – a jeles egyházfi még időskorában is folyton úton volt, állandó vándorlása adta az ötletet, hogy válasszák őt a motorosok védőszentjének. A kezdeményezést, mely egy szenvedélyes motoros anglikán atyától, John Olivertől származik, 2002-ben hivatalosan jóváhagyta a Vatikán.
Szent Arnold és Szent Arnold, a sörfőzők védőszentjei
Furcsa módon az egyház két, a sörfőzéssel kapcsolatos, azonos nevű szentet is nyilvántart: a Kr. u. 500-as, 600-as években élt Metzi Szent Arnold a legenda szerint azt tanácsolta az embereknek, a szennyezett víz helyett igyanak inkább sört, ezzel pedig egész városok lakosságát mentette meg a pestistől. Névrokona, a 11. században élt Soissons-i Szent Arnold (más névváltozat szerint Arnulf) apát igazi sörfőző mesternek számított: a hagyomány szerint apja méhészetében dolgozott, amikor felfedezte, hogy a szalmát fel lehet használni a sör tisztításához (ezért gyakran ábrázolják méhkassal a kezében), egy flandriai apátsági sörfőzde beomlásakor pedig azért imádkozott, hogy az Úr sokszorozza meg a megmaradt sört. Kérése meghallgatásra talált, a csodálatos sörgyarapítás nyomán pedig szerzetestársai azonnal szentnek kiáltották ki.
Szent Adiutor, az úszók és a vízbe fúltak védőszentje
A normann nemesi sorból származó Adiutor a legenda szerint részt vett az első keresztes hadjáratban, és a muszlimok fogságába esett, akik rabláncon tartották egy jeruzsálemi erődítményben, próbálva megtörni hitét – hősünk azonban kitartóan imádkozott Mária Magdolnához, akinek segítségével kiszabadult a rabságból, eljutott a tengerig, majd a vízbe ugorva csodás módon egészen hazáig – a mai Nyugat-Franciaországig – úszott. Nem meglepő, hogy az egyház az úszók védőszentjeként tiszteli, de a vízben evezőkkel és a vízbe fulladt áldozatokkal is kapcsolatba hozzák személyét.
