Csakúgy, mint a teázás vagy a kávézás, egy idő után a kokalevél rágcsálása is egy kellemes hétköznapi tevékenység lett a viktoriánusok körében. Még az is előfordult, hogy a versenylovaknak is adtak belőle a sikeresebb futam érdekében.
Emberfeletti teljesítményre volt képes
A kokalevél hatására a dél-amerikai ősi indián civilizációt alkotó inkák figyeltek fel először évszázadokkal ezelőtt. Tőlük került el aztán Európába a 19. század végén. Nagy-Britanniában egy sportoló, az amerikai gyorsgyalogló Edward Payson Weston tette a növényt népszerűvé, aki azzal alapozta meg hírnevét, hogy 1861-ben közel 500 mérföldet gyalogolt Bostontól Washingtonig.
A távot alig több mint tíz nap alatt tette meg.
Teljesítményével ő lett a versenyszerű hosszútávgyaloglás példaképe, és a viktoriánusokat teljesen lenyűgözte.
Szinte emberfeletti teljesítményének 1876-ban lehettek szemtanúi a britek, amikor Weston Nagy-Britanniában járt. Ekkor körülbelül ötezer ember kísérte figyelemmel, ahogy egy 24 órás bajnoki versenyen az angol William Perkinst próbálta legyőzni. Miután Weston megnyerte a versenyt, felfedte titkát, miszerint észveszejtő tempóját részben annak is köszönheti, hogy kokalevelet rágcsál.
A hétköznapok élvezeti szere lett a kokalevél
Ezt követően a kokalevél olyan mindennapi élvezeti cikk lett a britek életében, mint a tea és a kávé. Az új kereslet hatására az addig ritkaságszámba menő kokacserjéből készült termékek gőzhajókkal érkeztek Amerikából az Atlanti-óceánon át.
Ennek eredményeként a viktoriánusok is kokaleveleket rágcsáltak ugyanúgy, ahogyan azt az andokban élő indiánok tették évszázadok óta.
A növény fogyasztói még a Mincing Lane-t, London 19. századi tea- és fűszerkereskedelmi központját is megtöltötték, hogy megvásárolják az új csodaszert, ami lendületet adott a mindennapokhoz. Még az is előfordult, hogy a versenylovaknak is adtak belőle a sikeresebb futam érdekében.
Weston hatására a kokacserje használata nagyon gyorsan elterjedt a sportolók körében is. Nem csupán a távgyaloglók, hanem a kerékpárosok is használták teljesítményfokozásra, miután azt tapasztalták, hogy a kokalevél stabilizálja az idegeket, több lendületet és önbizalmat ad, ami mérhető és látható módon javította sporteredményeiket is.
Az orvostudomány is használta
A kokalevél népszerűsége az 1870-es és az 1880-as években lendült fel igazán, ami tulajdonképpen megalapozta a kokain későbbi elterjedését. Erre nem is kellett olyan nagyon sokat várni, 1884-ben elkezdődött ugyanis az európai vegyipar innovációja.
A növény levelénél jóval erősebb hatású kokaint kezdetben az orvostudományban használták helyi érzéstelenítésre és fájdalomcsillapításra. A világhírű neurológus és pszichiáter Sigmund Freud is támogatta a kokain használatát, ő stimulánsként, illetve a morfiumfüggőség kezelésére ajánlotta.
A 19. században még sok más tudományos és orvosi potenciált láttak az újonnan felfedezett kokainban, azzal azonban senki nem számolt, hogy a 20. század és a jelenkor egyik legismertebb és legkárosabb partidrogjává válik.
A z ókori görögök különleges fájdalomcsillapítókat használtak lelki és testi bajaikra, külsőleg és belsőleg is. Ide kattintva megtudhatod, melyek voltak ezek.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
