első szexbotrány

Pufi hotelinasból lett Hollywood leggazdagabb sztárja

Roscoe Conkling Arbuckle 1887-ben született Kansas államban, szegény, kilencgyerekes családban – a korpulens testalkatáról híressé vált komikus már csecsemőként óriásnak számított, 6 kilósan jött világra, míg szülei mindketten soványak voltak, ezért nehéz természetű édesapja egész életében azt gondolta, a fiú házasságtörő viszony „következménye”. A család két évvel később Kaliforniába költözött, Roscoe pedig 8 éves korától szerepelt színpadi darabokban, varietéműsorokban, miközben egy szállodában dolgozott, hogy segítsen szüleinek és testvéreinek a kenyérkeresésben.

A tehetséges és jó énekhanggal megáldott fiú (a legendák szerint, amikor a híres tenor, Enrico Caruso hallotta Arbuckle-t énekelni, arra ösztökélte, azonnal hagyjon fel a komédiázással, és legyen inkább operaénekes) felnőttként is a szórakoztatóiparban maradt, varietékben lépett fel, mígnem 1909-ben megkapta első filmes szerepét Hollywoodban. Az igazi áttörésre 1913-ban került sor, amikor a híres burleszkproducer, Mack Sennett szerződtette Arbuckle-t cégéhez, a Keystone stúdióhoz, ahol a nagydarab színész „Fatty”, vagyis „Pufi”/„Duci” néven – amit ő egyébként világéletében utált – vált a közönség kedvencévé.

Egy évvel később Arbuckle-t akkoriban hallatlan feltételekkel, napi 1000 dolláros gázsiért (ma kb. 30 ezer dollár, vagyis 12 és félmillió forint) plusz a filmjeiből származó bevételek 25 százalékáért szerződtette a Paramount stúdió, az évtized második felében pedig a tortadobálásokról és hasra esésekről híressé vált nevettető megalapította saját filmgyártó vállalatát, ahol rendezőként és forgatókönyvíróként is működött, ő csinált sztárt kollégájából, a legendás faarcú Buster Keatonből. 1919-ben Arbuckle ismét leszerződött a Paramounthoz, ezúttal évi 1 millió dollár (ma 17 millió dollár, kb. 7 milliárd forint) fejében: úgy tűnt, övé a világ, mígnem egy végzetes este mindent megváltoztatott.

Meghalt a színésznő, akit Arbuckle a hálószobájába cipelt

1921. szeptember 5-én Arbuckle és két barátja San Franciscóba utaztak, ahol kibérelték egy elegáns szálloda három luxusszobáját, hogy nagyszabású bulival ünnepeljék az Amerikában ilyenkor esedékes munka ünnepét. Ugyan az országban ekkoriban szesztilalom volt érvényben, a lakosság nagy részéhez hasonlóan ez a filmsztárt és cimboráit sem érdekelte különösebben, az este során jelentős mennyiségben fogyott a gin, és rengeteg hívatlan vendég érkezett, akik hallottak a partiról, de nem ismerték sem Arbuckle-t, sem a többi szervezőt.

A betoppanó vendégek között volt a 30 éves színésznő, Virginia Rappe, aki rosszul lett az este során, majd tisztázatlan körülmények között Arbuckle hálószobájába került, ahonnét többen is hallottak női sikolyokat kiszűrődni. Rappe a következő három napban állandó, gyötrő fájdalmakra panaszkodott, melyeket morfiummal igyekezett enyhíteni, végül kórházba szállították, ahol négy nappal a partit követően, szeptember 9-én összezúzott hólyag okozta hashártyagyulladás következtében elhunyt.

Másnap a rendőrség ébresztette Arbuckle-t hollywoodi otthonában: a sztárt nemi erőszak és gyilkosság vádjával letartóztatták, a parti egyik résztvevője, Maude Delmont ugyanis azt állította, beszélt Rappe-pel a végzetes éjszakán, és a színésznő bevallotta neki, hogy a házigazda megerőszakolta. A rendőrség arra következtetett, a színésznő hólyagja akkor sérülhetett meg, amikor a 120 kilós Arbuckle erőszakkal rávetette magát, később Rappe menedzsere a sajtónak azt állította, a komikus egy darab jeget használt szexuális segédeszköz gyanánt, ez sértette fel a hólyagot.

Rengeteg a nem tisztázott körülmény

Ugyan egyik állításra sem volt semmilyen bizonyíték, és a kórházi vizsgálatok sem támasztották alá az erőszak vádját, a bulvársajtó azonnal bűnösnek nyilvánította Arbuckle-t, a hatalmas szenzációvá terebélyesedő ügy pedig egy csapásra tönkretette a sztár karrierjét. „Fatty” hirtelen nemkívánatos személlyé vált az álomgyárban, filmjeit levették a mozik műsoráról, kollégái kitagadták őt, a közönség pedig megdöbbent, hiszen egészen addig úgy gondolták, a filmvászon csillagai kizárólag makulátlan életű, jó természetű művészemberek lehetnek.

Arbuckle, aki kitartott amellett, hogy ártatlan, három hetet töltött előzetes letartóztatásban, mielőtt óvadékkal szabadult, tárgyalására novemberben került sor San Franciscóban, ekkorra az elsődleges vádat már gyilkosságról gondatlanságból elkövetett emberölésre változtatták. A komikus szerencséjére az ügy tele volt lyukakkal és kétséges elemekkel, melyeket védői sikeresen fel tudtak használni a védelmére.

A kulcstanúról, Ms. Delmontról például köztudomású volt, hogy „Madame Black” néven hírhedt félvilági nőszemély, akinek gyakran voltak összezörrenései a törvénnyel, és előszeretettel vitt fel fiatal lányokat tehetős emberek partijaira, akik később azt állították, megerőszakolták őket, és súlyos összegeket zsaroltak ki hallgatásukért cserébe az érintettektől. A védelem még egy állítólagos táviratot is megszerzett, melyben „Madame Black” ecsetelte, miként fog profitálni Rappe tragikus halálából. Delmont végül nem jelent meg a tárgyaláson, Arbuckle ugyanis busás összeggel lefizette, hogy álljon el a tanúskodástól.

A vádlott ügyvédei az áldozatot is igyekeztek minél negatívabb színben lefesteni: szerintük Rappe részeges és hisztérikus természetű volt, karrierje érdekében szinte bárkivel kikezdett, prostitúcióból tartotta fenn magát és többször volt abortusza; az általuk felkért orvosszakértő szerint az egyik illegális magzatelhajtás során sérült meg a színésznő hólyagja, ez vezethetett a halálához.

Máig nem tudni, bűnös volt vagy ártatlan

Ugyanakkor Arbuckle-t gyanússá teszi, hogy saját vallomását többször is megváltoztatta, két különböző változattal állt elő: a tárgyalás előtt azt vallotta, a parti során a részeg Rappe arra panaszkodott, nem kap levegőt, ezért segített neki levetkőzni, majd két másik nő átkísérte az áldozatot egy másik szobába, ő maga egy percet sem tartózkodott vele kettesben. A per során azonban már úgy nyilatkozott, a mosdó padlóján talált rá az eszméletlenül fekvő Rappe-re, akit felsegített és becipelt saját hálószobájába, hogy ott nyugodalmasan átaludhassa az éjszakát. Azt is elismerte, hogy magukra zárta az ajtót, ugyanakkor továbbra is tagadta a nemi erőszakot.

A sztárnak háromszor is bíróság elé kellett állnia az ügyben, de mindhárom esetben ártatlannak találták és felmentették, az utolsó tárgyaláson az esküdtszék még nyilvánosan bocsánatot is kért tőle a téves meghurcolásért. Egyetlen vádpontban, alkohol fogyasztásában találták bűnösnek, melyért egyedül pénzbírsággal sújtották. Egy évszázaddal később sem tisztázott, mi történhetett valójában a végzetes estén: Arbuckle-t tényleg ártatlanul hurcolták meg, vagy esetleg pénze, kapcsolatai és ügyvédi csapata segítségével, a korszak áldozathibáztató felfogásmódját kihasználva érte el, hogy felmentsék.

A nagy visszatérést ünnepelte, amikor meghalt

Ugyan győztesen került ki a bírósági ügyből, a botrány visszafordíthatatlanul tönkretette Arbuckle karrierjét, egyetlen filmstúdió sem volt hajlandó foglalkoztatni őt, a hollywoodi cenzúrabizottság elnöke, William Hays egyenesen megtiltotta, hogy szerepeljen a vásznon. Egyedül rendezőként tudott munkát vállalni a másodvonalbeli Educational Pictures stúdiónál, de itt is álnéven, William Goodrichként szerepelt az általa dirigált olcsó, sematikus burleszkrövidfilmek stáblistáján. Több mint egy évtizedet kellett várnia, mire újra a kamerák elé léphetett: 1932-ben a Warner Bros. leszerződtette őt 6 rövidfilmhez, majd – miután kiderült, hogy hangosfilmben is megállja a helyét – egy egész estés alkotás főszerepét is felajánlották neki.

A nagy visszatérésre azonban sohasem került sor: 1933 júniusában, a szerződés aláírásának napján, mely egyben Arbuckle és harmadik felesége első házassági évfordulója is volt, a komikus neje és barátai társaságában mulatni ment, hogy megünnepeljék a duplán örömteli eseményt. A 46 éves Arbuckle, aki feleségének azt mondta, ez élete legszebb napja, ugyanaznap éjszaka álmában szívrohamot kapott és elhunyt.