Az első éjszaka joga

Az egyik legvérlázítóbb középkori „gyakorlatnak” ismerjük a ius primae noctist, vagyis „az első éjszaka jogát”, mely szerint a földesurat megillette, hogy eltöltsön egy éjszakát bármely jobbágya vagy vazallusa menyasszonyával és elvegye a lány szüzességét. A „probléma” csupán az, hogy efféle jog valójában sohasem létezett.

Az első éjszaka joga annyira elterjedt középkori sztereotípia, hogy számos regényben és filmben megtalálható, Mel Gibson skót történelmi eposza, A rettenthetetlen hősét, William Wallace-t például szerelmének kivégzése motiválja az angolok elleni bosszúhadjáratra, miután a lány nem volt hajlandó alávetni magát a földesúr akaratának. A történészek szerint azonban ilyen jog sohasem létezett: amellett, hogy semmilyen korabeli jogi irat vagy törvénykönyv sem említi (pontosabban egyedül egy kis svájci községben találtak írást hasonló jogról a kutatók, de valószínű, hogy itt sem éltek soha a lehetőséggel), a középkori társadalomra alapvető befolyással bíró egyház sem tűrte volna egy efféle szokás működését, pláne annak jogba foglalását nem.

Az első éjszaka jogának legendája

A katolikus értékrendben és a lovageszmében kiemelt fontosságú erénynek számított a szüzesség, az egyházi tanokkal merőben ellentétesnek és hallatlannak számított, ha egy menyasszonynak nem a leendő férje vette el az ártatlanságát. Emellett a nemesek és a jobbágyok közötti mérhetetlen társadalmi szakadék is lehetetlenné tette volna az efféle kapcsolatot, nem is beszélve az első éjszaka következményeként megfogant törvénytelen gyerekek körüli esetleges hajcihőről.

Honnan ered, és miért terjed el mégis ez a téves elképzelés? A legtöbb szakértő a 15–16. században élt skót történetíró, Hectos Boece egyik művéből eredezteti a ius primae noctis legendáját: Boece szerint III. Evenus király foglalta törvénybe, hogy „a birtok területén élő minden leány szüzessége a földesurat illeti”,

ilyen nevű skót uralkodó azonban sohasem létezett.

A legendát a 18. században kezdték propagandisztikus céllal terjeszteni a felvilágosodás hívei, akik a „sötét középkor” egyik szégyenletes hagyományaként hivatkoztak rá, Voltaire még színdarabot is írt a botrányos egykori szokásról A földesúr joga címmel.

A tévhit alapja talán az a – valóban létezett – szokás, miszerint a férj fizetett felesége földesurának, ha az másik uradalomhoz tartozott, ennek azonban semmi köze nem volt a szexhez: a pénzzel a kiesett munkaerőt voltak hivatott kárpótolni.

Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána. Legutóbb a náci karlendítés ókori római eredetét vizsgáltuk.