Eben Byers rádium halál

Karsérülés indította útjára a tragédiát

Az 1880-ban Pittsburghben született Ebenezer McBurney Byers élete legelső pillanatától a legkiváltságosabb amerikaiak közé tartozott: édesapja, Alexander Byers milliomos iparmágnás és befektető az általa alapított A.M. Byers Vasgyár tulajdonosa volt, vagyonának köszönhetően pedig a fiú a legelőkelőbb körülmények között nőhetett fel. Apjához hasonlóan a Yale Egyetemen szerzett diplomát, ahol szenvedélyes golfozó vált belőle, 1902-ben és a rá következő évben második helyezést ért el, 1906-ban pedig megnyerte az országos amatőr golfbajnokságot.

A sportsikerek csak még jobban tüzelték a fiatalember egóját, aki hamarosan apja örökébe léphetett a vállalat élén, a következő két évtizedet pedig gazdag playboyként töltötte, aki sohasem fukarkodott nőtársaságban – 1927 novemberében azonban hirtelen minden megváltozott, amikor Byers meglátogatta egykori alma materét, hogy megnézze az éves Harvard–Yale amerikaifutball-mérkőzést. A hazaúton hősünk éppen az igazak álmát aludta elegáns, első osztályú hálókocsijában, amikor a vonat hirtelen fékezett, ő pedig legurult az ágyról, és alaposan beverte a bal karját – először azt hitte, csak múló sérülésről van szó, a fájdalom azonban még hetekkel később sem csillapult, ezért felkeresett egy orvost.

Kihullottak a fogai a rádiumtól

A szakember úgy találta, Byers – akit különösen zavart, hogy sérülése a szexuális életben is akadályozza – nem szenvedett komolyabb idegkárosodást, és a fájdalmak enyhítésére egy vadonatúj, csodaszernek kikiáltott italt, a Radithort ajánlotta számára. A Radithor valójában vízben oldott rádium volt, melyet egy Harvardról kibukott, orvosi diplomával nem rendelkező szélhámos, William J. A. Bailey talált fel és forgalmazott, a hirdetésekben azt állítva, terméke szinte minden létező egészségügyi problémára, köztük az impotenciára és a depresszióra is gyógyírt nyújt. Az élelmes csaló 17 százalékos részesedést ajánlott fel minden eladott üveg Radithor után annak az orvosnak, aki bizonyíthatóan javasolta páciensének a szert, így kifejezetten gyorsan terjedt a „csodaital” híre.

A Pierre és Marie Curie által felfedezett rádium természetesen erősen radioaktív elem, ami már kis mennyiségben is komoly egészségkárosodást okozhat, az 1910-es, ’20-as években azonban a nagyközönség még nem volt tisztában a veszéllyel, ezért sokan és sokféleképp hasznosították azt, gyakran éppen „gyógyászati” céllal. Balszerencséjére Byers sem volt tisztában a Radithor mellékhatásaival: az orvos mindössze napi egy kiskanálnyi adagot javasolt számára, az első néhány alkalom után azonban a fájdalom szinte teljesen elillant – ami valószínűleg a placebohatás számlájára írható –, ezért a férfi fokozatosan növelni kezdte a porciót.

Rövidesen Byers már annyira rákattant a „csodaszerre”, hogy nyakra-főre vedelte, és boldogan híresztelte, mennyire pozitív hatással van a Radithor a közérzetére, sokkal energizáltabbnak és aktívabbnak érzi magát tőle, szinte minden gondja elillant – barátainak, ismerőseinek és azok barátnőinek is előszeretettel ajánlotta az italt. Idővel azonban a hatás a visszájára fordult, és Byers egészsége látványosan romlani kezdett, komolyan lefogyott, állandó fejfájásokat és gyengeséget tapasztalt, ezért 1930-ban, 3 év után abbahagyta a Radithor fogyasztását – ekkora azonban már becslések szerint legalább 1400 üveggel ivott meg a rádiumos szerből (egy üveg 14 grammnyi adagot tartalmazott).

Vastag ólomkoporsóban temették el

A masszív rádiummérgezés tünetei tovább súlyosbodtak, a férfi fogai hullani kezdtek, testének szinte összes pontján fájdalmat érzett, idővel pedig már beszélni is alig tudott; csontjai elkezdtek szétporladni, aminek eredményeként koponyáján lyukak keletkeztek, felső állkapcsát teljesen, alsó állkapcsát pedig részben műtéti úton kellett eltávolítani. A torz „szörnyszülötté” vált Byers esete felkeltette a hatóságok figyelmét, akik ekkor már komolyabb vizsgálatot folytattak a Bailey és hasonló csalók által forgalmazott radioaktív „orvosságok” ellen, és felkérték az iparmágnást, tanúskodjon az ügyben.

Byers állapota azonban ekkor már annyira súlyos volt, hogy nem tudott személyesen megjelenni, ügyvédjén keresztül, egy közleményben számolt be a vele történtekről, az ügy azonban így is jelentős sajtónyilvánosságot kapott. A tragikus sorsú milliomos végül 1932. március 31-én, 51 éves korában távozott az élők sorából: halálát hivatalosan rádiummérgezéssel magyarázták, a boncolás azonban megállapította, hogy szervezetében több, előrehaladott állapotban lévő rákos daganat is kifejlődött. Byers holtteste annyira sugárzott a radioaktivitástól, hogy vastag ólommal fedett koporsóban helyezték örök nyugalomra.

Az ügy következményeként a fogyasztóvédelmi hatóság betiltotta a Radithor gyártását és forgalmazását, a szélhámos Bailey azonban nem adta fel, új vállalkozást alapított és továbbra is rádiumos termékekkel házalt, jelentős pénzeket kasszírozva a naiv vásárlók megvezetésével – végül ő maga is rákbetegség következtében hunyt el. Ugyan a nagyközönség egyre jobban tisztában volt a radioaktív anyagok veszélyeivel, az Egyesült Államokban egészen az 1980-as évekig lehetett rádiumos termékeket vásárolni.