Merényletet terveztek a Japánba látogató Chaplin ellen – a filmes legenda életét a szumó mentette meg

A világ legnagyobb filmsztárjának számító Chaplin 1931-32-ben Föld körüli turnét tett, hogy találkozzon rajongóival, a különböző országok előkelőségeivel, és népszerűsítse legújabb filmjét, a Nagyvárosi fényeket: 1932 májusában a Szuezi-csatornán lehajózva a világhírű némafilm-komikus Ázsiába is eljutott, ahol utolsó helyszínként Japánt látogatta meg. A tokiói kikötőben többezres ünneplő tömeg és riporterek hada fogadta Chaplint, akit körbekalauzoltak a városban és a császári palotában, másnap, május 15-én pedig Inukai Cujosi miniszterelnök és családja látta volna a tervek szerint vacsorára őt vendégül.

Chaplin japán merénylői azt remélték, tettük háborút robbant ki

Az illusztris vendég örömmel fogadta a szíves vendéglátást, azonban fogalma sem volt róla, hogy az ország súlyos politikai krízist él át, melynek középpontjában éppen meghívója áll: az előző évben hatalomra került Inukai megpróbálta visszaszerezni a kormányzati ellenőrzést a hadsereg felett, és egyezményt kötött az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország vezetőivel, mely korlátozza az aláíró országok hadiflottájának méretét, és elejét veszi egy fegyverkezési versenynek. A hadsereg és a flotta vezetői felháborodással fogadták a miniszterelnök döntését, és a Vérliga nevű szélsőjobboldali szervezettel karöltve úgy döntöttek, elteszik az útból a kormányfőt.

Chaplin látogatása kapóra jött a merénylőknek, akik úgy tervezték, vacsora közben fegyverrel berontanak Inukai rezidenciájára, ahol nemcsak a miniszterelnököt és 21 éves fiát, de a vendéget is agyonlövik – azt remélték ugyanis, hogy a sztár halála háborút robbant ki Japán és az Egyesült Államok között. A komikuslegenda végül a véletlennek és egy másik kedves meghívásnak köszönhette megmenekülését: az említett fiú, Inukai Ken szumómérkőzésre invitálta őt, és mivel érdekelte a különös távol-keleti sportág, élt a felkínált lehetőséggel, így a vacsorát néhány órával későbbre tolták.

Petícióban követelték a merénylet elkövetőinek szabadon bocsátását

A merénylők nem tudtak a programváltozásról, ezért a miniszterelnöki rezidencia ostromakor csupán Inukait találták otthon – a tizenegy, többségében húsz év körüli flottatiszt hidegvérrel végzett a 76 éves politikussal, aki utolsó leheletével azt mondta: „ha tudnék beszélni, megértenétek...”, mire gyilkosai úgy feleltek: „a párbeszéd felesleges”. A puccsisták az este során a kormányzó párt más politikusainak házát is megtámadták, a központi bank irodaházát és több más tokiói épületet pedig kézigránáttal gyújtottak lángra.

A véres összeesküvés szervezőit és a miniszterelnök gyilkosait letartóztatták, a bíróság azonban – miután egy petíció szervezői 350 ezer aláírást gyűjtöttek össze szabadon bocsátásukat követelve – csupán rendkívül enyhe büntetést szabott ki rájuk. Inukai utódai már erőtlennek bizonyultak a hadsereggel szemben, amely a ’30-as évek végére teljesen átvette az irányítást a politikai rendszer felett, és nacionalista szellemben egy kelet-ázsiai gyarmatbirodalom megteremtésén kezdett munkálkodni, 1940-ben pedig szövetséget kötött az európai tengelyhatalmakkal, Németországgal és Olaszországgal.

Chaplin ugyanebben az évben rendezte egyik legnagyobb hatású filmjét, A diktátort, melyben Hitlert és Mussolinit, illetve a szélsőjobboldali diktatúrákat gúnyolta ki kivételesen éles hangon és borzongatóan frappáns módon.