catherine hayes gyilkosság

Az ezred örömlányából lett „aranyásó” feleség 

Catherine – akinek eredeti vezetéknevét nem ismerjük – szegényparaszti családban született Birmingham mellett 1690-ben; szülei nehéz anyagi helyzete miatt már kislányként kénytelen volt egy közeli kúriában cselédként dolgozni, 15 évesen pedig egy merész húzással úgy döntött, otthagyja családját, és Londonba szökik. Útközben megismerkedett a környéken táborozó katonákkal, akik örültek a csinos kamasz lány társaságának, és felajánlották neki, hogy velük tarthat portyázásaik során: Catherine-ből hamarosan az ezred szajhája lett, akit közösen „használtak” a katonák éhes libidójuk kielégítésére.

A következő évekről mindössze annyit tudni, hogy Catherine szexuálisan igen aktív életet élt, valószínűleg örömlányként kereste a kenyerét, 23 évesen azonban megunva a folyamatos vándorlást, a közép-angliai Warwickshire megyében telepedett le, ahol egy vagyonos helyi gazda szolgálatába lépett cselédként. Új munkahelyén megismerkedett kenyéradója legifjabb, 21 éves fiával, John Hayesszel, aki nemsokára fülig beleszeretett a szemrevaló szolgálólányba: közeledését Catherine örömmel fogadta, hiszen az előnyös házassággal jólétet és anyagi biztonságot teremthetett maga számára.

Hayes annak rendje és módja szerint megkérte szeretője kezét – Catherine persze szándékosan homályban tartotta vőlegénye előtt nem éppen erkölcsös múltját –, édesapja azonban ellenezte a fiatalember és az alacsonyabb sorból való cselédlány kapcsolatát: a leendő ara végül öngyilkossággal fenyegetőzött, mire az apósjelölt kénytelen-kelletlen beadta a derekát. Az újdonsült feleség – ha hihetünk a közszájon forgó sztoriknak – megkérte katona ismerőseit, a nászéjszakán tréfából rabolják el a férjét, és tegyenek úgy, mintha akarata ellenére besorozták volna; másnap persze visszahozták az átejtett Mr. Hayest, akinek balszerencséjén neje jót mulatott.

Rávette szeretőit, hogy öljék meg a férjet

Az ifjú pár kezdetben a Hayes-birtokon élt, Catherine-nek azonban idővel elege lett az unalmas, egyhangú vidéki életből és a család állandó, zavaró jelenlétéből, ezért meggyőzte a férjét, hogy költözzenek Londonba. Apai örökségéből Hayes saját vállalkozásba kezdett a fővárosban, és hamarosan igen sikeres szénkereskedő, uzsorás és zálogház-tulajdonos vált belőle: a jól menő üzletnek köszönhetően Catherine tetemes költőpénzzel gazdálkodhatott, és saját szolgákat is tartott, azonban még ezzel sem volt megelégedve, egyre több és több pénzt követelt férjétől, hogy luxuscikkekre költhesse.

Hayes idővel megelégelte felesége folyamatos követelőzését, és csökkentette a számára kiutalt pénz mennyiségét, ami dühös, gyakran tettlegességig fajuló vitákat eredményezett az egyre romló házasságban. Catherine ugyan nem kevesebb mint 12 gyerekkel ajándékozta meg férjét – akik közül legalább ketten titokban balkézről születtek –, hamar felismerte, férje nem képes megfelelően kielégíteni az átlagosnál intenzívebb szexuális igényeit, ezért más férfiaknál keresett kárpótlást. A társaságra és pénzre áhítozó feleség kitalált egy ötletet, mellyel mindkét igényét ügyesen kielégítheti: meggyőzte férjét, adják bérletbe gigantikus házuk üresen álló szobáit.

Catherine számítása bejött, 1723-ban ugyanis számára kedves albérlő érkezett egy szemrevaló 18 éves szabólegény, Thomas Billings személyében, akit egy környéken dolgozó fiatal hentes, Thomas Woods követett – nem sokkal beköltözésük után a ház úrnője párhuzamosan mindkét Thomasszal házasságtörő viszonyba keveredett. Miközben fiatal szeretőinek társaságát élvezte, Catherine házassága egyre inkább zátonyra futott, úgy érezte, meg kell szabadulnia a férjétől, a válás azonban akkoriban nem számított lehetséges opciónak egy nő számára, így sokkal radikálisabb lépésre szánta el magát: úgy döntött, meggyilkoltatja Mr. Hayest.

Leitatták, leütötték, és lefejezték az áldozatot

A piszkos munkát kézenfekvő módon szeretőivel kívánta elvégeztetni, akik – különösen a hívő keresztény Thomas Woods – vehemensen tiltakoztak az őrült terv ellen, Catherine azonban zsarolással és különféle manipulációkkal elérte, hogy beadják a derekukat, és eltegyék láb alól a szerencsétlen férjet. Az alaposan kidolgozott terv szerint 1726. március 1-jén, pénteken este a két férfi elhívta kocsmázni a főbérlőjét, ott pedig kihívták őt egy ivóversenyre: a sárga földig leitatott Hayest ezután hazakísérték otthonába, és lefektették aludni, azonban nem hagyták sokáig magára.

Hamarosan Billings bányászbaltával felfegyverkezve tért vissza Hayes hálószobájába, és ütni kezdte szállásadója fejét, mire a részeg férfi ordítva felriadt álmából és dulakodni kezdett támadójával, rövid küzdelem után azonban feladta, és holtan rogyott össze. Ekkor érkezett meg Woods és Catherine; utóbbi úgy döntött, könnyebb lesz megszabadulni a hullától, ha a baltával lefejezik azt, a testet pedig feldarabolják. Miközben társai a holttestet „preparálták”, a gyilkos özvegynek más dolga akadt, az egyik szomszédasszony ugyanis a sikolyokat hallva átsétált megnézni, minden rendben van-e: Catherine gyorsan leszerelte őt azzal, hogy kicsit mulatoztak, és férje felöntött a garatra, de semmi gond aggodalomra.

Mr. Hayes fejét a tettesek még aznap este a Temze vizébe dobták, abban reménykedve, hogy az ár messzire sodorja azt, a test többi darabját pedig másnap a közeli Marylebone városrészben, egy kisebb tóban süllyesztették el – balszerencséjükre azonban a Temze közel sem volt annyira bővizű és magas sodrású, mint gondolták, ezért a fej pár nappal később partra vetődött Westminsterben. A rendőrség egy helyi templom kapuja elé tűzte a fejet, hátha valaki felismeri annak tulajdonosát: Hayes egyik korábbi üzletfele hamarosan csakugyan sikeresen azonosította a néhai üzletember arcvonásait.

Vérfertőzés és máglyahalál

Catherine a faggatózó hatóságoknak azt hazudta, férje üzleti úton külföldre utazott, azonban az árulkodó nyomok és a tény, hogy az asszonyt a kilátogató rendőrök egy alkalommal Billingsszel az ágyában találták, egyértelműen őrá terelték a gyanút. Az özvegyet és két szeretőjét őrizetbe vették, majd hosszas nyomozás és kihallgatás vette kezdetét: Catherine és Billings tagadták, hogy bármi közük lett volna a gyilkossághoz, és előbbi egyre vadabb történetekkel állt elő, azt állította, férje gyakran bántalmazta őt, rabságban tartotta, és megölte az újszülött gyerekeiket, majd megszökött egy szeretőjével.

A lelkiismeretével és hitével küzdő Woods végül megtörte a hallgatást, és mindent bevallott, pontosan elmesélte a rendőröknek, ki hogyan vett részt Hayes meggyilkolásában; Catherine még ekkor is ködösíteni próbált, amikor megkérdezték, mi vitte rá a gyilkosságra, azt állította, az ördög művelte ezt vele. Az ügyben egy még felháborítóbb és döbbenetesebb fordulatra is sor került, kiderült ugyanis, hogy Billings valójában Catherine törvénytelen fia, akinek a nő még tizenévesen adott életet, majd otthagyta egy falusi plébánia kapujában, vagyis nemcsak házasságtörő, de vérfertőző viszonyba bonyolódott férje háta mögött.

A gyilkosság mindhárom résztvevőjére a legsúlyosabb büntetést szabta ki a bíróság, a két férfit kötél általi halálra ítélték, Catherine-t azonban a korabeli jogrendnek megfelelően máglyahalállal sújtották: a nők ugyanis hivatalosan alacsonyabb rendű polgároknak számítottak a férfiaknál, ezért tette nem egyszerűen gyilkosságnak, hanem a társadalmi rend megsértésének minősült. Woods egy nappal a bíróság döntését követően fertőző betegségben meghalt a börtönben, Billingsen és Catherine-en azonban annak rendje és módja szerint végrehajtották a halálos ítéletet.

Catherine-t végül nem a lángok ölték meg: az egyik hóhér egy fadarabot hajított a máglyán sínylődő nő felé, ami szerencsétlen módon épp fejen találta őt, kiloccsantva az agyát, a hosszú kínhalál helyett gyorsan végezve a gyilkosságért és vérfertőzésért (és a társadalmi rend megbontásáért) elítélt 36 éves asszonnyal.