Az elvárás, hogy egy politikus tevőlegesen vegyen részt országa éppen készülő, új alkotmányának kidolgozásában. Az is normális, hogy egy ízig-vérig honatya hozzájáruljon nemzete alapköveinek letételéhez, ahogy az is, hogy egy felelős és kulturált államférfi egyetemet, könyvtárat vagy akár önkéntes tűzoltóságot is alapítson. De hogy mindezt egy azon személy tegye, nevezetesen Benjamin Franklin, aki mindeközben természettudományos felfedezéseivel is korszakalkotó tevékenységet folytat, az már tényleg polihisztori teljesítmény.
Sokat köszönhet Benjamin Franklinnek a világ
Benjamin Franklint elsősorban az Amerikai Egyesült Államok történelméből ismerjük. Amit mi tanulunk róla, az nagyjából kimerül abban, hogy az Államok alapító atyáinak egyike volt, valamint a híres Függetlenségi Nyilatkozat egyik megfogalmazója és aláírója is.
És már ezzel is kivívta tiszteletreméltó, tekintélyes helyét a történelemtankönyvek hasábjain, amelyek pedig arról nem is nagyon tesznek említést, hogy egyébként volt ő postaügyi miniszter is, alapított biztosítótársaságot éppúgy, mint kórházat, találmányai között pedig az üvegharmonikán túl olyan hasznos eszközök is szerepeltek, mint a rugalmas katéter vagy a bifokális szemüveg. Ennek neve a tiszteletére néhol még ma is Franklin-szemüveg, mely akkor még két félbevágott, különböző funkciót betöltő lencse egymásra fordításával jött létre, melyet a keret szorított egymáshoz. De nem ez volt az egyetlen találmánya, amely nevét is továbbvitte.
A Franklin-kályha, mely a fűtéshez szükséges hatalmas faigényt volt hivatva mérsékelni, ugyancsak öregbítette nevét, jóllehet, ez utóbbi találmány nem teljesen a Benjamin által megálmodott formában futott be nagy karriert. De ő volt a Golf-áramlat megfigyelője is, aki legfontosabb felfedezéseit mégis az elektromosság tárgykörében tette. Ezen belül neki köszönhetjük az elektromos töltés tárolására szolgáló akkumulátort, valamint, hogy olyan kifejezéseket töltött meg tartalommal tudományos munkássága által, mint a vezető, a töltés, a kisütés, a kondenzáció vagy a villamosítás.
Benjamin Franklinről nemcsak azt a sok mindent nem szoktuk tudni, amit itt eddig igyekeztünk felsorolni, hanem jellemének esetleges hiányosságait sem, de ez jól is van így. Egy ennyire sokoldalú és az emberiségnek számos területen újat nyújtó elméről nem kell lehúzni a keresztvizet, ezért nem taglaljuk hosszasan, hogy házasságon kívüli gyermeket vitt első és egyetlen házasságába, hogy annyira fösvény volt, hogy spórolásból tért át a vegetáriánus étrendre, s azt sem, hogy állítólag veszélyes helyzetben szívesen maradt a háttérben. Ilyen volt az az eset is, amikor az elektromosság vizsgálatát vihar közben eregetett sárkánnyal végezte. A veszélyes kísérletezés meg is követelte a maga emberáldozatait, így jogosnak bizonyult Franklin félelme attól, hogy maga eregessen, és hívja ki maga ellen a sorsot. Mindenesetre ez a drámai "vizsgálatsorozat" juttatta el a házak tetejére helyezendő fémoszlop, vagyis a villámhárító kialakításának zseniális ötletéhez.
Nyomdászinas volt, az egyik leggazdagabb amerikai lett Franklin
Szívósnak is kellett lennie, különben nem érvényesült volna, s azt, hogy magáért kell jótállnia, valószínűleg hamar megérezhette, a kor átlagához képest szokatlanul jó úszó ugyanis már szintén igen fiatalon vált belőle.
Benjamin Franklin egy 17 gyerekes családban, egy szappan- és viaszfőző fiaként látta meg a napvilágot, de a különböző források adatai között eltérés mutatkozik abban, hogy a népes gyereksereg között a kis Ben valójában a 10., a 12. vagy a 17. volt a sorban. Bármelyik is, azt biztosan lehetett tudni, hogy örökségéből nem fog boldogulni. A formális iskolai keretek között, talán éppen ezért, 10 évesen egy életre befejezte tanulmányait, noha előbb olvasmányélményeivel, később íráskészsége pallérozásával, majd természettudományos megfigyeléseivel és kísérleteivel élete végéig folyamatosan képezte magát.
12 évesen egyik bátyja mellé szegődött nyomdászinasnak, s így módja is nyílt a sok olvasásra. Később először csak társtulajdonossá lett egy nyomdában, majd egy kölcsön révén önállóan is vállalkozásba kezdhetett.
A tehetséges és tisztességesen dolgozó ember munkájának gyümölcse hamar elkezdett beérni, írásai és lapjai népszerűek lettek, így az 1706-ban született férfi az 1740-es évek végére az észak-amerikai térség egyik legtehetősebb emberévé vált.
Ezáltal megengedhette magának, hogy letegye a lantot, és immár a munka helyett elsősorban kedvenc szenvedélyének, a természettudományos megfigyeléseknek szentelhesse ideje javát, némi politikai karrier mellett. Közben pedig az olyan megbízatásokért, mint amilyen például Pennsylvania kormányzói pozíciója volt, az egykor híresen zsugori Franklin már egyáltalán nem is fogadott el juttatást.
Ha belemerülnél Franklin egy tudományos értekezésének tartalmába, melyet a szellentésről írt, csak ezt a korábbi cikkünket kell hozzá elolvasnod.
