A festői szépségű Balatonszemesen, közvetlenül a tóparton a Kádár-korszakban volt egy hely, amelyet magas drótkerítések vettek körül, sarkain őrtornyokkal, ahol marcona katonák álltak géppuskákkal. Ez volt a „Szputnyik” Úttörőtábor – emlékeztetett a Tóretró.
A balatonszemesi tábor zárt terület volt
A „Szputnyik” Úttörőtábor nem csupán egy zárt nyári üdülőhely volt a Balaton partján. Egy világ volt a világon belül, ahol az elvtársi rend gyermekei játszottak a szovjet birodalom árnyékában. A táborba kizárólag a Magyarországon „ideiglenesen” állomásozó szovjet csapatok tisztjeinek és eredményesebb sorkatonáinak gyermekei kerülhettek be – mesélte el a Díványnak egy Balatonszemesen felnőtt férfi. Kívülről nézve az egész valami vidám gyermekparadicsomnak tűnhetett, belülről azonban egy ideológiai védőburok volt, amely elszigetelte a gyerekeket a körülöttük lévő magyar valóságtól.
Ezek a gyerekek nem élhettek szabadon Magyarországon. Nem jártak magyar iskolába, nem játszhattak magyar gyerekekkel az utcán, így értelemszerűen a magyar nyelvet is alig ismerték. Számukra a magyar vidék idegen föld volt, ahol az apjuk szolgálatot teljesített, ahol anyjuk otthont teremtett, de ahol ők maguk mindig kívülállók maradtak. A táborban viszont egy mini Szovjetuniót hoztak létre számukra: az ételek, a zászlók, az ünnepségek mind az otthon illúzióját keltették. Reggel a szovjet himnuszt énekelték, este pionírgyűléseken vettek részt, és minden lépésük felett szovjet katonák őrködtek.
Így éltek a szovjet gyerekek Magyarországon
Ez a helyzet persze nem volt új számukra, hiszen a magyarországi szovjet laktanyákban, ahol családjukkal együtt laktak, ugyanilyen rend uralkodott: önálló, szigetszerű életet éltek, minden intézmény – az óvodától kezdve a boltokon át a művelődési házig – helyben volt, a szögesdróttal védett magas betonkerítéseken belül.
75 éve kezdték el építeni a vasfüggönyt: így zárták le a szocialista MagyarországotA vasfüggöny nem csupán földrajzi határ volt, hanem egy egész korszak szimbóluma.
Tovább olvasom
A magyarok számára a balatonszemesi tábor szinte láthatatlan volt; kevesen tudtak róla, és még kevesebben léphettek be a területére. A szovjet katonák gyermekei a parttól jóval beljebb fürödtek, és a legszigorúbb rend szerint éltek, teljesen izoláltan a helyiektől. A számukra szervezett programok célja az volt, hogy erősítsék bennük a hazaszeretetet és a szocialista eszméket. A napi rutin része volt a reggeli torna, a zászlófelvonás és az akadályversenyek sora, ahol játékos keretek közt ugyan, de harcászati, túlélési és csapatmunkára épülő készségeket sajátíthattak el.
Lőtéren élnek az emberek ezen a magyar településenNyugat-Magyarországon járunk a Vértes hegységben. Itt van az a lőtér, amely emberek otthonául szolgál.
Tovább olvasom
Az úttörőtábor története jól példázza a hidegháború időszakának sajátos világát, amikor a Balaton partja egy kis darab szovjet földdé vált. Szerencsére ez a „Szputnyik” ma már olyan távoli fejezet a Kádár-korszak sötét időszakából, mint amilyen messze a névadójaként szolgáló mesterséges műholdakat kilőtték. Azok a gyerekek, akik itt nőttek fel, ma már felnőttek – de talán még mindig emlékeznek arra a különös kettősségre, amely meghatározta gyerekkorukat: egy országban élni, amely sosem volt az övék, és ahol mindig furcsán néztek rájuk, hiába sulykolták beléjük, hogy ők a dicső felszabadítók gyermekei.
A Balatontól mintegy 100 kilométerre fekszik Baj község, amelynek laktanyája szellemvárossá vált a szovjet katonák kivonása után. Erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
Baj van Bajban: szellemváros maradt a szovjet katonák után a magyar településenHárom és fél évtizede pusztul a szovjetek távozása után kiüresedett magyar szellemváros Bajon.
Tovább olvasom
