Míg az izzólámpák magyar atyja a lágerben járta a poklot, otthonában háborús bűnös lakott

A nem mindennapi történet főhőse a Nyitra vármegyei Assakürtön született 1872-ben, édesapja Aschner Ármin vegyeskereskedő, édesanyja Wertheimer Emma volt. A kereskedő zsidó házaspárnak 9 gyermeke született, ezért a másodszülött Lipót iskoláztatására nem jutott sok pénzük.

Aschner a négy polgári osztály elvégzése után kereskedősegéd lett, és 1892 nyarán Egger Béla újpesti cégénél helyezkedett el, ahol elektromos kapcsolókat, feszültségmérőket, telefonkészülékeket, dinamókat és szénszálas izzókat gyártottak. Az osztrák–magyar cég a monarchia egyik legnagyobb ilyen profilú cége volt. Ebben az időben Egger bécsi üzemében dolgozott bádogosmesterként Ferdinand Porsche, aki később mérnökként a Volkswagen Bogár tervezőjeként vált világhírűvé.

A tehetséges Aschnernek nagyon jó nyelvérzéke volt, munka után idejét rendszerint nyelvtanulással töltötte. A cégtulajdonos hamar felfigyelt az ambíciózus, jó szervezőkészségű fiatalemberre, aki így egy idő után a cég oroszországi képviseletének vezetője lett. Onnan hazatérve 1904-ben aligazgatóvá nevezték ki. Kevesen tudják, hogy ő találta ki a mai napig világszerte ismert Tungsram márkanevet a volfrám angol és német nevének (Tungsten + Wolfram) összeolvasztásával. Az első világháború befejezése után az Egger céget átvette az alapító családjától, és előbb a cég kereskedelmi igazgatója lett, majd három évvel később a cég első vezérigazgatója.

Tehetséggondozás a külső Váci úton

Még ebben az évben létrehozta az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumát, ahol egytől egyig kitűnő, nemzetközi tekintélyű fiatal tudósokat alkalmazott. Ebben társa és támasza Pfeiffer Ignác vegyészmérnök volt. A nemzetközi hírű tudós a Tanácsköztársaság idején a szociális termelési népbiztosságon dolgozott, ezért a kommün bukása után támadások érték. Ezek miatt 1920-ban tanszékéről lemondott és nyugdíjazását kérte. Aschner ezt megtudva azonnal munkát ajánlott neki cégénél, és Pfeiffer professzor olyan fiatal, rendkívül tehetséges pályakezdő mérnököket gyűjtött maga köré, mint Bay Zoltán, Bródy Imre, Millner Tivadar, Selényi Pál, Simonyi Károly, Winter Ernő. Az ő tevékenységüknek számos szabadalom és találmány köszönhető.

Aschner kiemelkedő munkaszervezőként és támogató cégvezetőként mindenben segítette tehetséges mérnökeit, akik a külső Váci úton található laboratóriumokban teljesen szabad kezet kaptak. Haladó munkamódszereinek köszönhetően cége modern, nemzetközi szinten ismert és elismert nagyvállalattá fejlődött.  A Tungsram-gyár ekkor már része volt egy földrészeket átívelő kartellnek, amelyhez olyan cégek csatlakoztak, mint az egyesült államokbeli General Electric, a holland Philips vagy a német Osram. Az 1930-as évek végére az Egyesült Izzó tehát Európa egyik multinacionális vállalatává vált.

Az újpesti gyár területén születtek olyan világújdonságnak számító találmányok, mint Bródy Imre kriptontöltésű izzólámpája, vagy Selényi Pál által a sokszorosító technológia alapjainak kidolgozása, és a televízió ősének elkészítése. Aschner sokrétű figyelme kiterjedt a rádiócsőgyártás kidolgozásának ösztönzésére is, amely forradalmasította a rádiókészülékek gyártását, és elérhetővé tette a lakosság számára is a készülékek megvásárlását. A gyár egyik laboratóriumában 1946 februárjában végezte Bay Zoltán rádiólokátoros holdvisszhangkísérleteit is. Ezt a fontos eseményt tekintik egyébként a magyar űrkutatás kezdetének.

Kutatás és újpesti sportélet

Aschner előrelátó, koncepciózus, világos gondolkodásának köszönhetően az alkatrészek előállítása, a termékfejlesztés, a végtermékgyártás és az értékesítés is egy kézben összpontosult. Korát messze megelőző módon tudta, hogy a kutatásfejlesztés elválaszthatatlan a szakemberneveléstől, ami nélkül nincsen jövő. Tudta azt is, hogy ez anyagi támogatás nélkül nem működik. Ezért, ragaszkodva névtelenségéhez, 1935-ben Hóman Bálint akkori kultuszminiszternek évi 2500 pengőt ajánlott fel a fiatal szakemberek nevelési céljaira, ezenfelül létrehozott egy 300.000 pengő összegű alapítványt a József Nádor Műegyetem atomfizika tanszékének létrehozására is.

Aschner üzleti tevékenysége mellett Újpesten igazi lokálpatriótává vált. Felkérésre 1921–34 között az Újpesti Torna Egylet elnökeként is igyekezett minél többet tenni a sportért és a sportszerető közönségért. Mindjárt elnöksége első évében felkérte a korszak leghíresebb építészét, az olimpiai bajnok Hajós Alfrédet, hogy tervezzen egy stadiont a gyár területére.

Ez volt az első futballpálya, amelyet hazánkban stadion néven említettek. Méretei is impozánsak voltak: a vasbetonból épült stadionban 200 fedett páholy és 20.000  ülőhely várta a szurkolókat. Emellett a gyár dolgozóinak építtetett egy hétvégi üdülőtelepet, és a gyár közelében 10 teniszpályát is létrehozott. Munkaidő előtt-után a dolgozók játszhattak a pályákon, de maga a cégvezető is rendszeresen használta őket. Ezenkívül szolgálati lakásokat is építtetett, és 1938-ban megnyitották a Tungsram-uszodát is. Aschner emellett a magyar zsidóság egyik legnagyobb támogatója is volt, számtalan nagy értékű adománnyal támogatta az újpesti és a budai hitközség árvaházát és idősotthonát is.  

Sötét fellegek a gyár felett

A következő évben a politika már jelentősen megnehezítette sok gyár, így a Tungsram életét is. Hatályba lépett ugyanis az 1939/IV. törvény, amely „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szólt, és 12 százalékban állapította meg az ipari és kereskedelmi cégeknél munkát vállaló zsidó származásúak arányát. Aschner zseniális megoldással tett eleget az előírásnak: zsidó dolgozóinak elbocsátása helyett munkafelvételt hirdetett keresztény munkavállalók számára, így növelte meg utóbbiak arányát.

Sejthette azonban, hogy a kirekesztő hatalom itt nem fog megállni, és tapintható volt a készülődő világháború is. Épp a háború kitörésének hónapjára érvényes hajójegye volt a Queen Mary óceánjáróra, amellyel a New York-i világkiállításra utazott volna. Aschner Lipótnak tehát lehetősége lett volna elhagyni az országot, ő azonban éppen attól tartva, hogy nem tud majd visszatérni, végül lemondta az utazást.

A háború alatt az üzem és tulajdonosa egyre nehezebb helyzetbe került, mígnem elérkezett a német megszállás napja. 1944. március 19-én Aschnert a Gestapo előbb a városparancsnokságra, majd a toloncházba hurcolta. Pár nappal később Ausztriába, a Bécshez közeli oberlanzendorfi lágerbe szállították más hazai nagytőkésekkel együtt. 1944 májusában szállították át Mauthausenbe.

Háborús pusztítás és túlélés

A német megszállás idején a cégtulajdonos Apostol utcai villájában lakott Adolf Eichmann, aki a magyar zsidóság deportálását a szomszédos XII. kerületi Evetke utcában fekvő irodájából irányította. A Tungsram vezetői Aschnert az SS-szel folytatott hosszas alkudozás és titkos tárgyalások után 100.000 frankos váltságdíjjal 1944 decemberében kiszabadították a lágerből és átmenekítették Svájcba. Eközben 1945 telén a szovjet csapatok korábbi ígéretük ellenére 700 vagonnyi gépet, alkatrészt szállítottak el „háborús jóvátételként” az újpesti gyárból, gyakorlatilag teljesen kifosztva azt. Elvitték a gyár gépi berendezésének döntő többségét és az izzólámpakészlet jelentős részét is.

Aschner végül 1947 nyarán tért haza, ezt követően a vállalat igazgatójaként dolgozott. Egyre elhatalmasodó betegsége ellenére mindennap szeretett gyárában tartózkodott, egészen 1952-ben bekövetkezett haláláig. A rendszerváltás idején a General Electric felvásárolta Ascner Lipót élete fő művét, ami egy ideig GE néven működött tovább, de 2018-ban eladták, és most már ismét találkozhatunk Tungsram márkanevű termékekkel a boltok polcain.

Ha érdekel a korszak és az országnak dicsőséget hozó magyarok története, olvasd el történész szerzőnk előző írását Éberling Nagy Pálmáról is.