Az Indiában játszódó történelmi regényei révén népszerűvé vált John Masters alezredes a brit gyarmati hadsereg tisztjeként szolgált az 1930-as évek első felétől a második világháború végéig: útirajznak is beillő önéletrajzában Rudyard Kiplinghez hasonlóan pontos és érzékletes képet fest az angol uralom alatt álló délázsiai népek életéről.
A kötet egyik legérdekesebb részében, melyet a Today I Found Out cikke idéz, a szerző a pastuk – vagyis a főként a mai Afganisztánban és Pakisztánban élő afgán népcsoport – szokásait ecseteli, beleértve különösen kegyetlennek és bizarrnak ható büntetési és kivégzési módszereiket, köztük a szájba vizelést.
Nem tolerálták a házasságtörést
Masters beszámolója szerint a pastuk az elfogott, nem muszlim vallású ellenséget – különösen a brit vagy szikh katonákat – leggyakrabban kasztrálták, majd lefejezték, olykor pedig ezernyi apró sebet vágtak a testükön, melyekbe füvet és növények töviseit tömködték, hogy minél jobban fájjanak és gyorsan elfertőződjenek. A szerzőt a legjobban az lepte meg, hogy a kivégzések végrehajtásával a törzsek a legtöbb esetben a nőket bízták meg, akik különös örömüket lelték a kegyetlenkedésben.
Nem csak a háborús ellenséget büntették ennyire brutális módon az afgánok, a mindennapi életben elkövetett bűnöket is durván megtorolták: a házasságtörésen kapott férjek péniszébe felnyomtak egy vastag, tövises faágat, kisebb bűnök esetében pedig gyakran kivágták az elkövető nyelvét. A hűtlenséggel vádolt asszonyoknak az orrát vágta le a megsértett férj, ha pedig a gyanú beigazolódott, egyes törzsek szétterpesztett lábbal kikötözték a bűnös nőt egy gyorsan növekvő bambusz fölé, és megvárták, amíg a növény szára belehajt szerencsétlen hüvelyébe és méhébe, fájdalmas kínhalált okozva ezzel.
A legbizarrabb kivégzési módot azonban szintén az elfogott ellenségnek tartogatták és a törzs nőtagjaival végeztették el: a szerencsétlenül járt illető száját szélesre kipeckelték, majd a nők sorban belevizeltek, egészen addig, amíg áldozatuk bele nem fulladt a pisibe. Egyes elbeszélések szerint olykor a nők nemcsak az elfogott katona szájába vizeltek, de a kivégzés előtt csoportos nemi erőszakot is végrehajtottak rajta – ami meglepő, ismerve a pastuk törzsek az asszonyi hűtlenséghez való fentebb említett hozzáállását.
Az angolok sem voltak különbek
Masters azonban nem csak a „barbár” törzsek kegyetlenkedéseit írja le könyvében, a szerző nem rejti véka alá a „civilizált” angolok bestiális módszereit sem: beszámol egy esetről, amikor egy elfogott pastu harcost cipeltek a katonák a brit táborba, aki mindkét lábát eltörte harc közben. A szakasz parancsnoka – aki korábban úgy rendelkezett, beosztottjai ne szedjenek túszokat, öljenek meg minden ellenséget – dühében elrendelte, hogy a hadifoglyot kötözzék egy cövekhez a tűző napon az 54 fokos forróságban, minden elhaladó brit katonának pedig kötelessége volt jól herén rúgni a szerencsétlen szenvedőt.
