De mindez benne foglaltatik a belépőjegy árában: az évente egymillió látogatót vonzó ABBA-múzeumban vagyunk, Djurgårdenben, Stockholm kedvelt Városligetében. A virtuális együttes tagjai programozott, saját magukra kísértetiesen hasonlító hologramok, de ez nem veszi el a látogatók kedvét attól, hogy egy színpadon hangicsáljanak a négy világhírű – virtuális – popsztárral.
És ugyanez a technika játszik majd szerepet a jövő tavaszi, igazi (?) ABBA-turnén is. A koncertszervezők évek óta könyörögnek az együttes tagjainak, hogy álljanak össze egy koncertre, ám erre sokáig nem voltak hajlandók, pedig néhány dal felénekléséért és egy turnéért egymilliárd dollárt ajánlottak nekik. Bár az avataros ABBA-produkcióra csak most fog sor kerülni, Simon Fuller brit menedzser már 2016 októberében kijelentette, hogy az együttes a virtuális valóságot és a mesterséges intelligenciát magában foglaló projektként jelenik majd meg ismét a színpadon. Az ABBAtarsnak vagy avatarprojektnek elnevezett, a legmodernebb technológiával készülő megoldás az 1979-es turné képi világán alapul. A tagok személyesen, a mai valóságukban – a hetvenes éveik közepén – már nem lépnek színpadra, de avatarjaik turnéra indulnak.
40 évvel az utolsó albumuk után, novemberben Voyage címmel új nagylemezük jelenik meg, amelyet 2022 májusától koncerteken is bemutatnak. A tagok digitális avatarjai (hangsúlyozták, hogy nem hologramok) lépnek majd fel esténként egy tíztagú zenekarral... igen, sci-fi ez a javából.
Igazi nagyvállalat
Az ABBA tagjai a világ talán legsikeresebb svéd vállalatát birtokolják, a Volvóval vagy az SKF-fel körülbelül egy szinten. Idáig 400 millió lemezt adtak el, filmjeikkel 575 millió dollárt kerestek, a musicalek bruttó 2 milliárd dollárt hoztak. A legkülönfélébb területeken fektették be pénzüket, az ingatlantól a műkereskedésig és a szállodákig.
Az ABBA ugyanakkor Svédország nemzeti szimbóluma és a világ egyik leghíresebb popegyüttese is – anno tehát már nagyon várták a helybéliek és persze a turisták is, hogy megnyíljon ez a szórakoztató múzeum. A beharangozott nyitás előtt sok évvel rajongók ezrei foglaltak jegyet, hogy bejussanak.
Először más helyszínben gondolkodtak az alapítók, de a Stockholm tengeri kapujában álló régi vörös téglás vámház jellegzetes épületében végül a világ egyik legszebb fotómúzeuma, a Fotografiska nyílt meg. Hogy fenntartsák az érdeklődést, a város turisztikai irodájával együtt kitalálták az ABBA-sétát, mely a zenekar pályájának nevezetes pontjain sétáltatja végig a turistákat. És nem csak az időseket, hiszen a Mamma Mia!-filmek révén a fiatalok is felfedezték maguknak ezeket a slágereket. A premier után 5,1 millió példányt adtak el az újra piacra dobott aranyalbumból.
Mintha nem is telt volna el több évtized az ABBA szüneteltetése óta. (Hivatalosan soha nem oszlottak fel.) Régi színpadi ruhák, hangszerek, hajdani koncertek plakátjai kapnak itt elsősorban helyet. De nemcsak az együttes relikviáira építenek, hanem több évtizedet átfogó, pop- és beattörténeti panorámát nyújtanak. Meghallgathatók az elmúlt évtizedek kedvelt számai, beleértve a svédek által olyannyira kedvelt eurovíziós fesztiváldalokat is.
Az intézmény természetesen interaktív, ahogyan ma egy múzeumnak illik: ha éppen senki nem akar felmenni a színpadra, a holografikus-3D-s, bábszerű énekesek mellé, akkor a múzeum dolgozói közül áll be valaki ötödiknek, hogy kedvet csináljon e sajátos színpadi fellépéshez. Az épületben természetesen fontos szerepet kap a shop, a terasz és a kávézó.
Amikor belépünk, körpanorámás moziban találjuk magunkat, méghozzá a hatvanas-hetvenes évek Stockholmjában. Főleg azokon a helyeken, melyek fontos állomásai voltak Anna-Frid, Benny, Björn és Agnetha zenei karrierjének. Fontos részlet Stig Andersson, a legendás menedzser irodája, Owe Sandström jelmeztervező műhelye, a Polar Stúdió belső képe, valamint Björn és Agnetha lakásának egy részlete, nevezetesen a konyhája.
A zenészek életnagyságú hologramos képe szomszédságában felállították annak a Viggsö-szigeti háznak a kicsinyített mását is, ahol az együttes számos slágere született. A hetvenes évek elején a tagok saját házat vettek a szigeten, hogy a turnék között minden szabadidejüket ott tölthessék. Ekkor még dúlt a két pár között a szerelem.
Egy hetvenes évekbeli telefon a Ring Ring című album emlékét őrzi. A számot csak az együttes egykori tagjai ismerik, így ha megszólal, a látogatók biztosak lehetnek benne, hogy az egyik ABBA-tag van a vonal másik végén – számolt be annak idején a kissé csalós, vendégvonzó ötletről a brit Telegraph.
A múzeumban kiállították az edmontoni hokiarénában található öltözők makettjét is - ez volt az ABBA utolsó világ körüli turnéjának egyik állomása. Az egyik szobában pedig a látogatók az együttes tagjainak egykori legendás, testhezálló – ma már viccesnek ható – kosztümjeit próbálhatják fel.
Az ABBA az 1970-es évek második felében példátlan világhírre szert tett. Aktív korszakuk az 1972–1982 közötti évtizedre tehető. A világ számos országában elképesztő sikerű koncertek, előkelő helyezések a slágerlistán és hihetetlen népszerűség jellemezte ezt a korszakot, a szocialista országokban is. A Szovjetunióban különösen a Gimme! Gimme! Gimme! A Man After Midnight volt sikeres. A szovjetek olajban fizettek a fellépésért – a rubellel nem tudtak volna mit kezdeni a svéd sztárok, dollár meg nem állt elég – e célra – rendelkezésre...
Mókás jelmezek – meg az adótörvény
Az ABBA-klipeket is jegyző Lasse Hallström irányításával 1977-ben dokumentumfilm készült ABBA: The Movie címmel az együttes ausztráliai turnéjáról.Ott egyébként olyan sikeresek voltak, hogy előfordult, hogy négy lemezgyár egyszerre csak az ő lemezeiket dobta piacra.
Az együttes extravagáns, színes jelmezeinek egyik oka állítólag a svéd adótörvény volt, miszerint a ruhák költsége csak akkor volt levonható az adóból, ha másként nem lehetett viselni, csak előadásokhoz.
Hogy a zenekar produkciója minél szélesebb körben jusson el az emberekhez, videóklipeket kezdtek el gyártani, így őket tartják e műfaj legkorábbi képviselőinek. Dalaik így olyan országokba is eljutottak, ahol személyes megjelenésre nem mindig volt lehetőség. Ezzel minimalizálták az utazások számát, különösen ahová hosszú lett volna a repülőút. Agnetha mindig vonakodott magukra hagyni a gyerekeit, és amúgy is félt a repüléstől. Stig Andersson pedig rájött, hogy a televízión keresztül egyszerűbb egy videóklip bemutatása vagy egy album nyilvánosságra hozatala, mintha személyesen jelennének meg az adott országokban.
Szakmai és magánélet együtt mozgott
A zenekar körülbelül addig működött a klasszikus felállásban, amíg tartott a két pár házassága. Utána mindegyikük egyénileg építette tovább a saját karrierjét, ami főleg a zeneszerzőnek és a szövegírónak, azaz Bennynek és Björnnek hozott szép pénzt. Valamint – még halála után is – Anderssonnak, akit a világ legügyesebb és legravaszabb menedzserének tartottak és tartanak ma is, arról nem beszélve, hogy maga is számos dalnak volt a szerzője.
Az együttes aktív évei után a tagok mindegyikének az élete más-más fordulatot vett, és hol örömökkel, hol tragédiákkal volt teli. Anni-Frid a Benny Anderssonnal történt válása után férjhez ment egy német herceghez 1992-ben és Németországba költözött, de a herceg meghalt 1999-ben, és hamar elhunyt a lánya is. Azóta elsősorban környezetvédelmi és jótékonysági ügyekkel foglalkozik.
A két férfi a szakmában maradt, és valamennyire Agnetha is: az elmúlt évtizedekben is foglalkozott dalok felvételével – kisebb-nagyobb sikerrel –, de főleg a családjával tölti az idejét Stockholm egyik kedvelt városrészében, Ekerőben.
Zenéjük népszerűsége az 1990-es évektől újra emelkedett. A műfaj történetében kevés zenekarnak sikerült olyan mítosszá válnia, hogy még felbomlásuk után negyven évvel is világszerte évente hárommillió lemezük fogyjon, és milliók kattintsanak emlékezetes slágereikre a YouTube-on.
